Elismerte Csanádalberti jegyzője, hogy csődbe jutott a település

Sarkadi Péter a közösségi médiában közzétett posztjában elismerte, hogy a napokban kirobbant pénzügyi botrány kapcsán Csanádalberti és Ambrózfalva csődhelyzetbe került, sőt, nagy bajba juthat Pitvaros és Nagyér is. A jegyző ugyanakkor nem érzi magát felelősnek a történtek miatt, állítja, rendben volt az általa vezetett hivatal szabályozottsága.

Ambrózfalva és Csanádalberti is csődhelyzetbe került, hamarosan meg kell indítani az adósságrendezési eljárást, sőt, a Csanádalberti Közös Önkormányzati Hivatalhoz tartozó másik két településnek, Pitvarosnak és Nagyérnek is súlyos problémákkal kell szembenéznie. Mindezt Csanádalberti, illetve a közös hivatal jegyzője, Sarkadi Péter ismerte el egy a Facebook-oldalán megjelent, rendkívül terjedelmes írásban.

A jegyző annak kapcsán tette közzé álláspontját, hogy a napokban több cikkben is megírtuk, a Csanádalberti önkormányzatnál az elmúlt években 60 millió forint tűnt el, s kiderült, Ambrózfalva számláiról jogtalanul utaltak át 43 milliót, hogy a lyukakat foltozzák. A történtek miatt nem sem Csjernyik Zoltán csanádalberti polgármester, sem jegyzője nem érzi magát felelősnek, a pénzügyi ügyintéző ellen tettek rendőrségi feljelentést. A lapunkat megkereső helyi lakosok szerint viszont Csjernyiknek le kellene mondania, s távoznia kellene a közéletből.

Sarkadi Péter jegyző friss bejegyzése nemcsak arról tanúskodik, hogy valóban tragikus pénzügyi helyzetbe került a négy település, de a poszt alapján úgy tűnik, a hivatal vezetője továbbra sem tartja magát felelősnek. Szerinte minden rendben volt a hivatal szabályozottságát illetően, s továbbra is egyetlen kollégára mutogat. Írása teljes terjedelmében alább olvasható el.

Sarkadi Péter jegyző posztja:

„Az utóbbi napokban többször is meg lettem szólítva újságírók által. Ezen cikkeken felbuzdulva a közös hivatalt létrehozó települések egyik polgármestere is beszállt a ringbe és – divatos szóval élve – „kóstolgatott”. Az ügyben az álláspontomat először és utoljára írom le. Teszem ezt a találgatások, a pletykák, a ferdítések miatt kialakult ellenérzésem leküzdésére. Sajnálatos módon, Ambrózfalva és Csanádalberti települések önkormányzatai csődhelyzetbe kerültek és rövid időn belül megindítják, meg kell indítaniuk az adósságrendezési eljárást. Ez a helyzet nem csak sajnálatos, hanem tragikus is, mert kihat az önkormányzatok, az intézményeik, a társulások működésére, a közfoglalkoztatásra, a települések életére. Nem csak a két érintett településre, hanem a közös hivatalt alapító mind a négy településre. A kialakult válságos helyzet megoldását a hivatal minden munkatársa keresi, és – alapvetően a hivatalban maradt pénzügyes kollégák – erejüket meghaladóan dolgoznak azon, hogy a településeknek elkészüljenek a zárszámadási rendeleteit megalapozó számítások, az adósságrendezési eljárás rendben lefolyjon, és a közelgő választással kapcsolatos feladatok is el legyenek végezve, valamint a lehető legkevesebb kárt szenvedje a lakosság.

Az újságírók azon feltevéseire melyek szerint a vezetők – többek között a jegyző – nem érhetők el, lapítanak, nem vállalják a felelősséget a következőket válaszolom. Harminc éves közigazgatási pályafutásom alatt nagyon sok interjút adtak a környezetemben lévők, leginkább polgármesterek. Az interjú alapján megjelenő sajtóközlemény után fogták a fejüket, hogy én ezt nem így mondtam, vagy nem is ezt nyilatkoztam. Ezen a példán tanulva én nem nyilatkoztam és a jövőben sem nyilatkozom a média képviselőinek. Sietve hozzáteszem, hogy tisztelet a kivételnek! Kétségtelen tény, hogy ma a szenzáció kelti fel az érdeklődést, és a tényszerű közlés háttérbe szorul – lásd: „London felett majdnem lezuhant egy repülőgép, és miután kétszáz méterre volt a földtől derült csak ki, hogy ott van a leszállópályája” –, ezért hagyom, szárnyaljon az újságírói szabadság. Ha bármit is mondanék a történtekről, akkor csak megkötném a zsurnaliszta kezét, és korlátoznám a képzeletét, a papírra vetendő, általa vélt eseményekről. Szegény Pulitzer már többször megfordulhatott a sírjában, hogy a tényfeltáró újságírás mennyire háttérbe szorult a „bulvár javára”.

A felelősségről. Hatvanhét évesen kijelenthetem, hogy – egy-két diákcsínytől eltekintve – felelősséget vállaltam a tetteimért. Külső ellenőrzések a szabályzataink vizsgálata alapján megállapították, hogy a hivatal szabályozottsága megfelelő. Az ellenőrzést az Állami Számvevőszék, a Kincstár és a Kormányhivatal is elvégezte. Az, hogy a hivatal egyik munkatársa – bár ennek megállapítása az elrendelt, vagy elrendelendő nyomozás feladata – nem a szabályoknak megfelelően végezte a munkáját ez az ő felelősségét alapozza meg. Kollégáim közül tizenegyen kiváló munkát végeznek. Ugyanazon jogszabályok, szabályzatok vonatkoznak ránk. Ha ezeket a normákat valaki meg akarja szegni vagy megszegi, azért ő, az egyén felelős, nem pedig a kollektíva. A vezetői felelősséget pedig ebben az esetben nem jogi felelősségnek érzem, pusztán azon jól bevált tény cáfolatának, hogy alapvető bizalom nélkül nincs értelme csapatban dolgozni. Ez pedig alapvetően hibás hozzáállás. Bízom benne, hogy az elindított eljárás megállapítja, milyen rendszerbeli – nem csak a mi hivatalunkat érintő – hiányosság okozta azt, hogy az adott cselekmény/cselekménysorozat elkövetésére ilyen hosszú időn keresztül nem derült fény. Azt már csak kuriózumként megemlítem, hogy az államháztartásról szóló törvény és annak végrehajtási rendelete egyértelműen előírja – többek között – az államháztartás önkormányzati alrendszerének az államháztartás egyensúlyának és a közpénzekkel való áttekinthető, hatékony, ellenőrizhető gazdálkodás garanciáinak megteremtése célzó normákat. A helyi szabályozásokra tekintet nélkül ezeket a normákat kell betartanunk. Aki ezeket megszegi – a helyi szabályozástól függetlenül – jogsértést követ el.

Az eddig leírtakhoz képest eltörpül, az a polgármesteri nyilatkozat/facebook bejegyzés, amit írásom elején „kóstolgatásnak” neveztem. Ezekről a megnyilvánulásokról is elmondom a véleményemet. Az említett polgármesternek lelki megbékülést kívánok. Nem sajnálom, mert sajnálat, megértés benne sincs más iránt. Ha jól emlékszem, „Lélekbűz” című versében elmondta „ars poetica”-ját: rohadjon meg mindenki, ez volt a lényege. Nem értem, hogy miért nem fogadta el a munkatársaim segítségét ahhoz, hogy a közéleti munkássága elismerést nyerjen a településen. Nem értem, hogy az én segítségemet miért utasította el. Ha a munkát mi végezzük el, a „dicsőség” akkor is a polgármesteré. Állítása szerint 2017-től már tudta, hogy baj van a hivatallal. Ezt mi, a hivatal dolgozói is megéreztük, de nem az ő általa említett dátumtól, hanem attól kezdve, amikor a magánéleti gondjai miatt a megkeseredett, rosszindulatú énje kerekedett felül. Az újságcikkben felhozta azt is, hogy a társtelepülések „csődhelyzete” miatt összehívott munkaértekezleten nem vettem részt, és emiatt nem készült jegyzőkönyv az elhangzottakról. Ezt a „vádaskodást” sem értem, mert amikor beszéltünk a munkaértekezletről, akkor jeleztem neki, hogy nem tudok részt venni az ülésen. Kértem, hogy más, későbbi időpontra hívja össze a képviselőket, mert egészségügyi okok miatt azon nem tudok részt venni. Nem tette meg. Rosszul esett, mert a képviselők iránti tiszteletlenségnek tűnt fel a távolmaradásom, holott ez nem volt szándékomban. Erről ennyit. Zárszóként még megjegyzem, hogy 2022. július 2-án megszereztem az öregségi nyugdíjra a jogosultságot. A négy település egyik polgármestere – ő is Tibor – kérte, hogy ha tudok, akkor maradjak még a hivatalban 2024. szeptember végéig, tehát a ciklus végéig és utána majd beszélünk a folytatásról… Ezt megígértem neki és a „politikai” akarat sem mondott ellent. Döntésemben jelentősen befolyásolt, hogy minden kollégámmal – mondhatni – baráti kapcsolat alakult ki közöttünk a hosszú évek során és örültem, hogy még két évet eltölthetek ebben a kiváló kollektívában. Letaglózott az a csalódás, amely a mostani helyzethez vezetett. Mondhattam volna – megfordult a fejemben – hogy itt a vége, kérem a nyugdíjam, mert mint nyugdíj jogosult megtehetem és megyek a francba innen. Nem teszem ezt mert, ha sokat nem is segíthetek, de legalább azok mellett vagyok, akikkel eddig együtt dolgoztam. Tudom, hogy becsületesek és mindent megtesznek a helyzet normalizálásáért, és a négy település pénzügyi helyzetének stabilizálásáért. (Figyelem! Most dőlt meg az az elmélet mely szerint, ha nem egészséges alma kerül egy kosárba, úgy a többi alma is megbetegszik!) Itt is köszönöm a munkátokat! Akik ismernek engem, azoknak nem kell magyarázkodnom. Akik nem ismernek, azoknak pedig minek magyarázkodnom. (József Attila „Hexameter”-e után szabadon.) Mottó: „az úgynevezett úri tisztességhez mégis túl tiszta volt az én nevem”. Ezt meg csak úgy a tisztesség kedvéért említem! Még egyszer mondom: utoljára vettem fel a kesztyűt, mert ennél az adok-kapok-nál sokkal fontosabb dolgokra kell figyelnem!” – áll Sarkadi Péter bejegyzésében.