Grezsa István: a választás tétje Vásárhely békéje és fejlődése

A kizárólag saját személyes ambícióit kergető Márki-Zay Péter a politikai senki földjére vezette Vásárhelyt, sem a békét, sem a fejlődést nem hozta el a közösség számára. A Fidesz-KDNP polgármesterjelöltje szerint a város utolsó esélye, ha június 9-e után gyökeres változás történik. Nyugalom csak akkor lesz, források kizárólag akkor érkeznek Vásárhelyre, ha nem a jelenlegi városvezetés folytatja, hanem egy új, határozott, higgadt politikai erő veszi át az irányítást – mutat rá interjúnkban Grezsa István.

2019 után ismét elindul polgármesterjelöltként Hódmezővásárhelyen. Akkor önálló, független jelöltként kért bizalmat, most a Fidesz-KDNP támogatja. Öt éve úgy fogalmazott, „megszólította a szülőföld”. Újra ezt a hívást érezte, vagy mi motiválta, hogy megint a változás élére álljon?

Az ön által idézett korábbi kijelentésem ezúttal is érvényes, ám most teljességgel más a motivációm, mint öv évvel ezelőtt. Akkor egy utolsó segélykiáltásként próbáltam síkra szállni a béke helyreállításáért, hogy egyáltalán legyen jövője Vásárhelynek. Mára hat év telt el Hódmezővásárhelyen a Márki-Zay Péter vezetésével működő politikai kurzusból, tehát egyértelművé kell tenni, hogy itt nem egy Lázár-ellenes vagy Fidesz-ellenes szavazás előtt állunk, hanem Márki-Zay politikai jövőjéről döntünk, ami egyúttal a város jövőjét is meghatározza. Az elmúlt hat esztendő során kialakult a városban egy olyan politikai szekta – nem véletlenül használom ezt a szót –, ami a vallási szekták mintájára egy megingathatatlan véleményhalmazt képez, ahol a szektavezértől a legkisebb módon eltérő vélemény azonnal gyűlöletet kelt. Ezt a gyűlöletet folyamatosan fenntartják, miközben persze a szektavezér állandóan a szeretet, a szabadság lózungjait pufogtatja. Ahogy kérdésében fogalmazott: változásra van szükség, most azonnal! Bízom benne, hogy a Fidesz fiatal, dinamikus jelöltcsapata élén a tapasztalatom, a megbízhatóságom és a munkám révén kivívott tisztelet alkalmassá tehet arra, hogy gyökeresen megújítsuk a város működését, azaz jövőképet adjunk Vásárhelynek.

Brutálisan kemény, mi több: aljas, személyeskedő kampányt élt át öt éve, emlékezetes, hogy a „politikai szekta” nem kímélte a családját sem. Mindezek tükrében hogyan fogadta a felkérést, meddig gondolkodott rajta, hogy igent mondjon-e?

Nézze, amikor abban a békés polgári jólétben, amelyben elképzeltem a hátralévő időmet, megérkezett a politikai közösségem felkérése – hiszen nem titok, a 2019-es választás után beléptem a Fideszbe –, számot vetettem vele: szabad-e kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Úgy értékeltem, ezúttal egészen más a helyzet, mint 2019-ben, vagyis: ez nem ugyanaz a folyó. Nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy ha más erre a feladatra nem alkalmasabb, mint én, akkor nekem ezt el kell vállalnom. Van, amikor nem térhet ki az ember a kihívás elől, most is ez történt. Gyorsan leszögezem: semmiféle személyes revánsvágy nincs bennem, egyszerűen tenni akarok azért a városért, ahol leéltem az életemet. Itt is szeretnék megöregedni, és nem olyan káprázatban akarok élni, mint az elmúlt hat évben. Ez a város fokozatosan egyre lejjebb és lejjebb csúszott a magyar települések ranglistáján, lerombolta azt a közel 30 éves kedvező megítélést, melyet a rendszerváltást követő városvezetések felépítettek. Tisztában vagyok vele, hogy szinte lehetetlenség egy politikai szekta álláspontját megváltoztatni. Elsősorban a normalitást támogató, józan többséget szeretném megszólítani, s nekik világossá tenni, hogy több okból is hatalmas a június 9-i választás tétje. Ez a voksolás egy népszavazás lesz Márki-Zay Péterről és az ő hatéves tevékenységéről. Nemcsak a személyétől szabadulhatunk meg, hanem attól az álságos politikától is, amit ő hosszú idő óta képvisel ebben a városban. El kell kezdeni egy olyan építkezést, ami azok számára is megnyugvást fog hozni, akik most akár gyűlölettel tekintenek arra, hogy a Fidesz jelöltjeként politikai színre lépek.

Az idei önkormányzati választás abban is más, mint a 2019-es, hogy egy időben rendezik az európai parlamenti voksolással, ahol Hódmezővásárhely polgármestere ellenzéki pártjával brüsszeli mandátumokért verseng. Ön szerint milyen hatással lesz ez a városra?

Azzal, hogy Márki-Zay egyúttal egy párt elnöke is, mely az EP-választáson indul, újabb igazolást nyer, amit jó ideje nem győzök hangsúlyozni: sokéves versenyhátrányba kerültünk az által, hogy Hódmezővásárhelyen jelenleg a polgármesternek van egy városa, és nem a városnak egy polgármestere. Ami az országos pártelnöki pozíciót illeti, számomra megbocsáthatatlan hiba volt Márki-Zay Péter részéről, hogy a várost a politikai senki földjére vezette az elmúlt hat évben. Emlékezetes, először azt állította, hogy a Fidesz testületi többsége akadályozza, majd miután meglett a testületi többség, következett a csodavárás 2022-ig, hogy baloldali kormányra van szükség, mely – szerinte – megnyitja a Fidesz által elzárt pénzcsapokat. A 2022-es miniszterelnök-jelölti bukását követően aztán már az összes baloldali párt elfordult tőle, ő pedig helyben leszámolt az ellenzéki pártok, az MSZP és a Jobbik vezetőivel. Mára gyakorlatilag mindegy, hogy milyen színezetű kormánya van vagy lesz Magyarországnak, Márki-Zay Vásárhelye senkitől sem számíthat támogatásra, márpedig szövetségesek nélkül egy hasonló méretű települést lehetetlenség fejleszteni. A polgármester másik nagy bűnének pedig azt tartom, hogy borzasztóan leszállította az emberek igényszintjét.

Biztos benne, hogy Márki-Zay szállította le az emberek igényszintjét, nem az évtizedek óta tapasztalható általános igényszintcsökkenés szülte a Márki-Zay-jelenséget?

Hódmezővásárhelyen teljesen egyértelmű, mi miből következett. A polgármester kommunikációja csak a rövid távú, gyors népszerűség- és szavazatszerzést, illetve politikai hatalommegtartást célozza, semmi másról nem szól a politikai tevékenysége. A városról esik a legkevesebb szó, nincsenek középtávú vagy akár hosszú távú, ciklusokon átívelő tervek. Márki-Zay Péter olyan borzasztóan leszállította az igényszintet, hogy ma a vásárhelyi emberek jelentős része teljes mértékben összetéveszti a fejlesztést a tatarozással. Ehhez társul még, hogy az önkormányzati hírharsonákon visszatért az ötvenes évekbeli újságírási stílus, ahol hírnek számít az olyan napi városüzemeltetési munkák elvégzése, hogy levágták egy darabon a füvet, vagy rendbe tettek egy padot. Szeretném világossá tenni: a fejlesztés az a tram-train, nem pedig az elavult, környezetszennyező Euro-3-as buszokkal pöfékelő Jovány Busz. Sajnos Márki-Zay az emberek szemléletében a minőséget teljes mértékben a béka feneke alá csúsztatta. Lehet, hogy ez szavazatgyűjtés szempontjából működött neki, de a város jövője szempontjából rendkívül káros.

2019-ben a közösség Márki-Zay Pétert a béke és a fejlődés megteremtésére hatalmazta fel. Mint ön is utalt már rá, a városban azóta csak tovább erősödött a megosztottság, ráadásul százmilliárdos nagyságrendben bukott el Vásárhely fejlesztési forrásokat, megnyert beruházásokat – elég, ha csak a Modern Városok Programot említem. Hogyan javítaná meg, ami elromlott?

Két dolog az, amit Márki-Zay Péter biztosan nem tud ennek a városnak elhozni, ha megnyeri ezt a választást. Az egyik a béke, mert hat év alatt nemhogy nem teremtődött béke, de az árkok tovább mélyültek, és áthidalhatatlan mélységűvé váltak. A másik pedig a pénz, ami nélkülözhetetlen a fejlesztéshez. Fel kell ébrednie a városnak a Csipkerózsika-álmából, mert ahová vezették, ott nem fog jönni a mesebeli királyfi; semmilyen színezetű kormány nem tudja és nem akarja felébreszteni az álomba merült királylányt. Nagyon világosan ki kell mondani, hogy a városnak el kell döntenie: fejlődést akar, vagy zsákutcában marad. Egyfajta társadalmi kiegyezésre van szükség Vásárhelyen, hogy azok is megnyugodjanak, akik majd nem rám fognak szavazni, A célom, hogy ők is azt érezzék, jól jártak velem, mert az ő polgármesterük is leszek, míg Márki Zay Péter kizárólag azoknak a polgármestere lenne, akiket most maga mögé tud állítani. Emellett kiegyezésre van szükség a kormánnyal is.

Ön együtt tudna működni jobb- és baloldali kormánnyal is a város érdekében?

Nem kérdés, újra a támogatóink között kell tudni Magyarország kormányát, függetlenül attól, hogy éppen milyen színezetű kormányról van szó! Ebben a vonatkozásban az a 8-9 év, amit kormányzati feladatok ellátásával töltöttem, sokat fog segíteni, hiszen rendelkezem azokkal az ismeretségekkel és kapcsolatrendszerrel, melyek nélkül a város számára nélkülözhetetlen források nem hívhatók le. Fájlalhatjuk azt a százmilliárd forintot, amit ez a város elveszített a Modern Városok Program elszerencsétlenkedésével, és nagyon nehéz lesz belőle egyáltalán valamit is visszahozni. Esélyt csak az jelenthet, ha újra egy megbízható, nyugodt erő képét tudja ez a város kelteni, ehhez pedig gyökeresen más politikai vezetésre van szükség.

Hogyan változtatná meg a város működését ez az új politikai vezetés?

A programom abból az alapvetésből indul ki, hogy Vásárhely lakossága minden korosztályban kétszer olyan gyorsan fogyott az utóbbi években, mint az országos átlag, ami az elköltözésre, az elvándorlásra vezethető vissza. Nyilván ez nem véletlen. Magyarul humán erőforrást, embereket kell idevonzani, amihez új befektetésekre van szükség. Minimum két közepes méretű ipari beruházásra számítok, amelyek értelemszerűen csak olyanok lehetnek, amelyek a város meglévő értékeit nem károsítják, a tiszta levegőt, a tiszta ivóvizet, a környezetünket. A beruházásokból származó bevételnövekedésből új szociális hálót kell fonni ebben a városban. Az összes nyugdíjast el kell ismerni és támogatni kell jövedelmi viszonyaitól függetlenül, hiszen egy ledolgozott élet mindenképpen tiszteletet érdemel. Rendes út- és járdafelújítási programra is szükség van, hiszen a most indított városi beruházás finoman fogalmazva is felületes.

Elégtelennek tartja a Márki-Zay által a választás évében meghirdetett 300+200 milliós út- és járdafelújítási programot?

2015-ben volt ebben a városban utoljára átfogó útfelújítási program, 3 milliárd forintos költségvetéssel. Ezt követően 2018-ban még a Fidesz testületi többségével kidolgoztuk a Járható Vásárhely Programot, évi 1,2 milliárdot szántunk erre a célra, öt év alatt 6 milliárdból több mint száz utcát, utat, járdát tettünk volna rendbe. Márki-Zay Péter akkor politikát csinált belőle, hogy ez az önkormányzat tönkretételére beadott indítvány, miközben szakmailag rendkívül megalapozott csomagot állítottunk össze. Itt jegyzem meg, ami akkor 6 milliárd volt, az mára 12-15 milliárd közé esik, tehát ha most 300 millió forintból nagy csinnadrattával elindul az útfelújítás, az csepp a tengerben. Ugyanezeket a felületes megoldásokat látjuk az élet szinte valamennyi területén. A könyvtárat kívülről bepucolják, a könyvek belülről dohosodnak, a városháza tornyát kicsinosítják, még szivárványszínben is tudják úsztatni, de közben a 70-es években kétszer leégett belső rész rendbetétele elmaradt, a Tóth malom utcát egy darabon megcsinálták, majd 100 méter után egy méter szintkülönbség kergeti őrületbe az autósokat. Budibüfé épül a városháza mellé, közben a főtér szétbombázva, romokban hever egy kis parkosítás miatt, ami nem is halad, mert a városvezetés elrontotta a szerződést. Ezek mind-mind azt bizonyítják, hogy egy országjáró pártelnök képtelen egy várost rendesen és hatékonyan vezetni.

Az lenne tehát a legnagyobb változás, hogy Grezsa István polgármesterként száz százalékban a városra koncentrál, száműzi a torony alól az országos politikát?

Pontosan, amennyiben bizalmat kapok a helyi közösségtől, kizárólag Hódmezővásárhellyel foglalkoznék. A politika csak olyan mértékben lehet jelen a városházán, hogy mindenképpen jó kapcsolatot kell kialakítani a mindenkori kormánnyal és Szeged vezetésével is, hiszen a Dél-Alföld teljes képét átrajzoló ipari fejlesztés érkezik ide a BYD-beruházással. Ugyanígy partneri együttműködést kell megteremteni a környező településekkel, hiszen a napnál is világosabb, hogy a kormány egy nagy, kiemelt fejlesztési övezetként kezeli ezt a térséget Szegedtől Hódmezővásárhelyen és Makón át Pécsig. Ez lehet városunk nagy esélye.

Miért gondolja úgy, hogy a fiatal, a közéletben tapasztalatlannak számító Fidesz-KDNP-s jelöltek csapatával valóra lehet váltani ezt az esélyt? Mi szólhat mellettük?

Azonkívül, hogy a jelöltjeink közös nevezője az életkor, egy társadalmi jelzés is kíván lenni ez a gárda: mindenkinek megvan a rendes polgári foglalkozása, többségében gyermekeket nevelő, családos emberek, akik az úgynevezett városi középosztályból fakadnak, annak a fiatalabb feléből. Ők viszik a vállukon ezt a várost, és most szeretnének tenni a közösségért is a politikai életben, ahogy a magánéletben már mind bizonyítottak. Azt a fiatal középosztályt jelképezi ez a csapat, melyhez ennek a városvezetésnek az elmúlt hat évben egyetlen szava sem volt, s melynek semmiféle jövőképben nem szántak szerepet. Ezért ha valakik, hát ők alkalmasak arra, hogy helyreállítsák a városban bekövetkezett társadalmi törést. Biztosak lehetnek benne a vásárhelyiek, hogy egyszerre van meg bennünk a kellő nyugodtság, az erő, a szenvedély, a dinamizmus, melyhez a megfontoltság és a tapasztalat is társul az esetemben. Ha a helyiek felhatalmaznak bennünket a város vezetésére, akkor bármennyire is nehéz feladatnak tűnik, de rendbe fogjuk tenni Vásárhelyt, kirángatjuk a gödörből.

Márki-Zay Péter már 2019-ben is azzal támadta önt, hogy Lázár János embere, mi több: Lázár bábja, s aligha tévedünk, ha úgy gondoljuk, ezúttal is erre készül. Az építési és közlekedési miniszter viszont néhány hónapja úgy nyilatkozott, nem akar többé részt venni a vásárhelyi közéleti lökdösődésben, nem indul újra egyéniben a 2026-os országgyűlési választáson sem, más jellegű feladatok várnak rá az országos politikában. Tegyük egyértelművé: Lázár János irányítja Grezsa Istvánt és a Fidesz-csapatot vagy sem?

Miniszter úr világosan megmondta, hogy visszalép a helyi ügyektől az országos politikai feladatai miatt, s nem indul el a 2026-os választáson. Ennél egyértelműbb üzenetre szerintem sincs szükség. Ami engem illet, orvosként az egész életem arról szólt, hogy naponta önálló döntéseket hozzak. Ezek gyakran emberek életéről is szólnak, ennél nagyobb felelősséggel járó döntések aligha léteznek, tehát köszönöm kérdését, de nem szorulok rá senkinek sem a bábáskodására. Képes vagyok csapatot szervezni, várost vezetni, a testületi többséget és a kisebbséget működtetni és egyben tartani. Ugyanakkor nem vagyok olyan ostoba, mint a jelenlegi városvezetés, hogy kihasználatlanul hagyjam a térség jelenlegi országgyűlési képviselőjével való együttműködésben rejlő lehetőségeket, s minden nap börtönbe kívánjam küldeni a kormány egyik befolyásos miniszterét, aki a vásárhelyi, itt lakik, innen indul el dolgozni, ide jön haza. Ezt a támogatást nem becsatornázni a város életébe elképesztő botorság. Ez is azt példázza, hogy Márki-Zay Péter esetében a vélt vagy valós politikai haszonszerzés célja mindent felülír, még a város és a helyi közösség érdekeit is. Ennek kell véget vetni június 9-én Vásárhely érdekében!

Ha már a közösség és annak érdekei: ön korábban többször beszélt arról, hogy a magyar közélet jó három évtizeddel a rendszerváltás után sem érett meg arra, hogy az emberek az érdekeiket felismerve szavazzanak, hanem elsősorban az érzelmeik vezérlik őket a választások során. Most is arra számít, hogy érzelmi döntés születhet Vásárhelyen?

Szinte biztos vagyok benne. Érzelmi alapú döntés fog születni, de úgy érzem, 2019-hez képest megfordult a kocka. Öt éve a vásárhelyiek a Fideszhez képest valami másra, valami újra vágytak. Megkapták, Márki-Zaynak meglett a többsége hozzá, az elmúlt időszak tapasztalatait mindenki le tudja szűrni. Annak ellenére, hogy egy megingathatatlan véleményeket mantrázó politikai szektával állunk szemben, szeretném nyilvánvalóvá tenni, hogy ennek a választásnak a tétje a béke és a fejlődés. Nyugalom csak akkor lesz, források kizárólag akkor érkeznek a városba, ha nem a jelenlegi városvezetés folytatja, hanem egy új, határozott, higgadt politikai erő veszi át az irányítást.