Elhunyt Vásárhely köztiszteletben álló pedagógusa, néptáncoktatója, B. Szűcs Istvánné Sárika

Hódmezővásárhelyi nyugalmazott pedagógusától, a Bessenyei Ferenc-díjas Kankalin Néptáncegyüttes alapítójától, volt művészeti vezetőjétől megható sorokkal búcsúzik Katona Imréné, a Szent István Általános Iskola volt igazgatója.

B. Szűcs Istvánné Sárikának

Búcsúszó

Fájdalmas szívdobbanás, összeszorult torok, némán legördülő könnyek-a napnak abban az órájában, amikor megtudtuk, hogy többé nem szólhatunk hozzád, nem szólhatsz hozzánk.

Az emberi élet utolsó állomásán megköszönni és elköszönni szívből jövő dolgunk és kötelességünk. Megköszönni azt a sok évtizedet a volt diákok, szülők, tanártársak nevében, amelyet együtt éltünk át a tanítás, a nevelés vagy ahogyan Németh László fogalmazott az „óra üvegharangja alatt” a vásárhelyi Szent István Általános Iskolában.

Pedagógusnak szülttél, hogy az iskoládnak, tanítványaidnak élj, nevelj hol bíztató szóval, hol szigorral. Szigorral, melyhez mindig hozzátetted: -Érted haragszom, nem ellened! –

Nem könnyű visszaidézni egy pályát, egy életutat, amely oly színes és gazdag volt. Talán Babits Mihály sorai segítik az emlékezést arról, miben hittél, s hogyan lettek ezek az értékek életed sarkkövei.

„Hiszek abban, hogy élni érdemes.”

Úgy nevelted a tanítványaid, hogy megtalálják életük azon céljait, melyekért kitartással, akarattal küzdeni kell, hogy életük érdemes, értékes legyen. Erre készített föl rajongásig szeretett tantárgyad a testnevelés, a sport. A tehetségek az elismerő, bíztató szóra szárnyaltak, az igyekvők törekedtek az eredményekre. Joggal voltál büszke arra, hogy a kis tornaszobából az országos versenyekre vezetett az út.

Felvillannak bennünk az emlékképek, mert mindegyiket a Te egyéniséged, tehetséged színesítették: Városi sportünnepélyek, a híres buzogánygyakorlatokkal, sportversenyek, sportnapok, iskolai rendezvények, műsorok.

„Hiszek a művészetekben, mely kinyitja elénk a világot.”

Ez a hited az autentikus népi kultúra ápolásában, a néptáncban teljesedett ki. Az általad alapított Kankalin Néptáncegyüttes nemcsak itthon volt sikeres, hanem a határon túl is ismertté tette e kulturális örökségünket. Neked köszönhetően generációk nőttek fel úgy, hogy tisztelték és művelték a néptáncot, s továbbadták a tánc szeretetét.

„Hiszek a lélekben, mely szereti a világot…

Hiszek a harmóniában, melyre vágyik a lélek.”

Minden tettel, szóval nevelünk, s így tettél Te is: személyes példával, beszélgetésekkel, közösségteremtéssel, támogatással, következetességgel. Életutakat egyengettél, hogy diákjaid, táncosaid szeressék a világot, hogy harmóniában élhessenek önmagukkal és a világgal.

Számos díj, kitüntetés ismerte el azt a pedagógiai és kulturális missziót, melyet életed során teljesítettél:

Párizsban a Gyermekek Éve rendezvényen a Kankalin képviselte Magyarországot.

Hódmezővásárhely Közszolgálatáért

Pro Urbe-díj

Bessenyei Ferenc-díj

Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetés

Szabó Nikolin Éva osztálytársad, barátod soraival intünk búcsút utad végén.

Lekísérlek az állomásra,

elmegy az utolsó vonat veled,

állok és nézem, míg a nyárfa

utánad küld egy sárgult levelet.

Távolból, hol elhajlik az út,

a lila alkony még visszalobog,

fölöttem az ég észrevétlen

a csöndbe ejt egy hullócsillagot.

Tanítványaid, kollégáid nevében búcsúzom!

Legyen Neked könnyű a vásárhelyi föld!

Katona Imréné

ny. igazgató