Virágvasárnapi kontraszt

Herczeg Sándor politológus ragadott tollat a vasárnapi események kapcsán.

Virágvasárnapi kontraszt. Érzékelek némit.

Hódmezővásárhelyen nagyjából 10-en üvöltöznek a piac mellett, köztük az alpolgármester felesége, valamint Gyutay Katalin, Újváros önkormányzati képviselője, aki azon igyekezetében, hogy torka szakadtából lekiabálja a felvétel készítőjét, csaknem átesik egy árkon. Márki-Zay pártjának ifjúsági halljakendje gúnyosnak szánt, de ostobaságba torzuló vigyorral az arcán feltűnősködik, aztán csatlakozik az ordibálók kaotikus elegyéhez. Eközben a mellettük lévő bicikliúton – amin Gyutay csattant volna arccal, ha nincs mázlija – egy hölgy kerekezik el kényelmesen, ügyet sem vetve a történetre: nyilván van értelmesebb dolga is.

Mindeközben Makón ünnepség keretében adják át a felújított és kibővített Hagymatikumot, ahol jelentős számú közönség figyeli a miniszterelnököt. Éppen azt mondja, hogy reméli, itt van a város előző polgármestere, a szocialista Buzás Péter, aki akkor is megbízást adott az építő Makovecz Imrének, amikor más nem. Orbán a közönséggel megtapsoltatja Buzást, aki személyesen is jelen van.

Az előbbi végtelenül és szánalmasan proli, élesen rávilágít a szereplők észbeli képességeire, míg az utóbbi kétségkívül korrekt lépés, nyílt, kormányszintű méltó elismerése az egykori makói polgármester városépítő szerepének. Az előbbi Hódmezővásárhely, az utóbbi Makó.

A két kép mindent elmond. Annál is inkább, mert szavakkal tényleg nem lehet kifejezni a különbséget. Esetleg egy festménnyel tudnám érzékeltetni, amit Francisco Goya vitt vászonra.

Ez a címe: Ha az értelem alszik, előjönnek a szörnyek.