Összevesztek, a városról nem beszéltek

Érthetetlen, értelmezhetetlen és értelmetlen volt Márki-Zay Péter és Kovács Pál televíziós „vitája”. Egy valami derült csak ki: Márki-Zay meg van sértődve Kovácsra, Kovács pedig Márki-Zayra, már nem szeretik egymást. A vásárhelyiekről egy szót sem ejtettek.

Feladták nekünk a leckét. A Promenad24 Szerkesztősége reggelig gondolkodott Márki-Zay Péter és Kovács Pál „polgármesterjelöltek” kedd esti másfél órás, úgynevezett „vitájáról”, hogyan is foglaljuk azt össze az érdeklődő, információkra éhes vásárhelyi olvasóknak, mit is írjunk róla. Férfiasan bevalljuk, még most sem értjük, mi volt ez pontosan, mi történt a Vásárhelyi Televízió stúdiójában 90 percen keresztül, és kinek volt jó ez a cirkusz.

Hisz tulajdonképpen nem szólt másról az egész, mint két sértődött, mondjuk ki: hisztis ember személyeskedő, parttalan veszekedéséről. Két olyan szereplő veszekedett, akik több évig szorosan együttműködve vezették a várost, illetve annak legfontosabb cégét. Mára kiszeretettek a másikból, és egymásnak estek. Különféle sértéseket, vádakat, adatnak, számnak és ténynek látszó vagy annak mondott információhalmazokat vágtak egymás fejéhez, érezhetően öncélúan, s rendkívül zavarosan.

A televíziós vitának szánt, ám két ideges, feszült közszereplő kiabálásába torkolló szeánsz nemcsak az átlagember, de még a helyi politika és közélet iránt kiemelten érdeklődő, azzal napi szinten foglalkozó újságírók számára is teljességgel érthetetlen, követhetetlen, felfoghatatlan, értelmezhetetlen, tehát értelmetlen volt. Valljuk be, abból az átlagos vásárhelyi egy szót sem értett, az a vásárhelyi választók, polgárok döntő többségét nem érdekelte, nem érintette. Nem véletlenül utalt rá többször a totálisan csődöt mondó, szerepéből kieső, moderátorként értékelhetetlen teljesítményt nyújtó Kozó Attila ügyvezető-főszerkesztő: egymás után kapcsolnak el a nézők, a végére senki sem marad.

Egy valami derült csak ki az egészből: Márki-Zay meg van sértődve Kovácsra, Kovács pedig Márki-Zayra. Már nem szeretik egymást. Korábban szövetségesként, szoros együttműködésben dolgoztak éveken át, közösen vezették a várost és annak legjelentősebb gazdasági társaságát, de aztán valamin összekaptak, s megsértődtek egymásra. Most nekiálltak a sarazásnak, oda-vissza.

Ahelyett, hogy a Vásárhellyel kapcsolatos elképzeléseiket, terveiket, nézeteiket ütköztették volna (lehet, hogy nincsenek is ilyenek?), mindkét részről arrogáns, fölényeskedő, egymás szavába vágó iszapbirkózásba süllyedtek le. Hogy ennek mi volt a lényege, s ki mit akart vele elérni, számunkra sem világos. Az azonban bizonyos, hogy Vásárhelyről és a vásárhelyiekről egyáltalán nem esett szó. 90 perc(!) nem volt elég erre a két sértődött embernek. Nem tudtuk meg, miért lenne jó a helyi közösségnek, ha egyikükre vagy másikukra bíznánk Vásárhelyt a következő öt évben. A várost teljesen kihagyták a „vitájukból”, egyetlen szóra sem méltatták a vásárhelyieket.

Méltatlan volt az egész a megyei jogú városhoz.