Kollégiumi sztorik a közösségi média előtti időkből
A hódmezővásárhelyi Cseresnyés Kollégium története 1938-ban indult a Tanyai Tanulók Otthonával.
Miután az intézmény létrejötte nem szokásos módon kezdődött, hamar a közfigyelem középpontjába került, és A Vásárhelyi példa néven emlegették. (Németh László: A vásárhelyi példa – eredetileg a Híd irodalmi, művészeti, tudományos és társadalmi képes hetilapban jelent meg 1941. augusztus 5.) Emiatt már a kezdetektől dokumentálták az intézmény működését. Így egyedülálló módon, már az első 6 diákról is készült fénykép, de 1943 tavaszán a hódmezővásárhelyi Till Aranka műhelyében az összes diákról készült jó minőségű tablókép. Az intézményt ekkor már Cseresnyés Otthonnak hívták.
A kollégium történetének legnagyobb szakértője Pataki Béla kollégiumi nevelőtanár, aki az alábbiak szerint foglalta össze gondolatait a Cseresnyés krónikával kapcsolatosan:
A későbbi korokban is készültek fényképek, valamint dokumentumok, újságcikkek, amelyek követték az intézmény működését. Az 50-es és 60-as évekből páratlan mennyiségű fénykép maradt fent a diákok életéről, a kollégium működéséről. 1960-ban öt leány (Belső Magdolna, Borka Mária, Gyulai Edit, Tószeczki Éva, Varga Sára) elkezdte kutatni a lány kollégium történetét egészen a kezdetekig visszanyúlva, és ezt egy dokumentumban (Diákotthonunk története) meg is írták. Részlet:
„Tavaszodott. A naptár 1960-at mutatott. E nevezetes tavaszon alakult meg diákotthonunk Történetíró Társasága. Öten voltunk.312 Azzal a céllal ültünk össze, hogy felszabadulásunk 15. évfordulója tiszteletére diákotthonunk eddigi történetét megörökítsük az utókor számára. Az eddigiek folyamán sohasem gondoltunk elődeink diákotthoni életére, s nem foglalkoztunk diákotthonunk múltjával. E rögzítés szükségességére csupán most döbbentünk rá. Már mi is oly keveset tudunk az elmúlt időkről, hát még utódaink, akik előtt szinte teljesen a feledés homályába merülne a múlt. Ti, akik úgy gondoljuk, nagy érdeklődéssel forgatjátok eme lapokat, melyen az elmúlt évek története elevenedik meg előttetek, nem gondoltok arra, hogyan is született meg diákotthonunk története. Először leszedtük a poros polcokról az elsárgult évkönyveket, hogy az adatok alapján próbáljuk kihámozni, hogyan éltek és dolgoztak elődeink a diákotthonban. Nem sok adat állt rendelkezésünkre, mert valószínű nem gondoltak arra, hogy valaha ezt történetté dolgozzák fel.
A Hódmezővásárhelyi Református Leánylíceum Internátusa 1925-ben alakult. Az internátus a református egyház Kossuth tér 6. sz. házának I. emeletén volt. Az épület földszintjén voltak az intézet termei. Előtte fenyves park szolgált a diákok kedvenc szórakozóhelyéül. Ez a kis fenyves védte a portól az internátus tanulóinak egészségét. Tágas udvar szolgált játszóhelyül.”
Ettől kezdve mindig készültek krónikák, amiket a lányok kézzel írtak a kollégium hétköznapjairól, ünnepeiről, különleges eseményekről. Ezeket az írásokat sokszor fényképekkel illusztrálták, de ha nem volt fénykép, akkor rajzzal egészítették ki az írást.
1967-ben egyesült a fiú- és leánykollégium, a krónikás hagyomány tovább élt, de most már a kollégiumi közösségek írták meg a történéseket. Ez azért is érdekes, mert így egy esemény több szempontból is dokumentálva lett. 1967-től a 80’-as évek végéig számtalan, diákok által kézzel írott krónika maradt fent, ami jól tükrözi az egykori kollégisták gondolatait, érzéseit, de legfőképpen az élményeiket. Ezeknek köszönhetően a kollégium története az átlagosnál jobban lett dokumentálva. Akkor még kockás füzetekbe írva, nem a közösségi média felületein lájkokatvadászva.
Cserkóretró címmel a kollégium Facebook és Instagram oldalain felelevenítjük ezeket a krónikákat úgy, hogy egy-egy rendezvénnyel párhuzamosan megmutatjuk, milyen volt a farsang, a sportnap vagy a ballagás a kollégium kezdeti éveiben.
Kedves Olvasó! Kövessen Bennünket ezeken az oldalakon és táruljon fel a jelen pillanatképei mellett a múlt emlékei is!
https://www.facebook.com/cseresnyes.kollegium/
Horváthné Ruzsa Anita
igazgatóhelyettes
