Kis Andrea hiába sunnyog, kutyából nem lesz szalonna

Együtt kezdték Márki-Zayval, s ne legyen kétségünk: együtt is akarják befejezni. Kis Andrea színjátéka újabb fejezethez ért. Kovács Pált tolja maga előtt, hogy politikai értelemben minél többet zsarolhasson ki a városvezetőből. A végén persze összenő, ami összetartozik.

Be is jelentette, meg nem is. Azt, amit már amúgy is mindenki tudott. Kis Andrea MSZP-s képviselő, volt alpolgármester a közösségi oldalán magyarázza, miért nem indul el polgármester-jelöltként a vásárhelyi választáson. Az igazság persze ezúttal is a sorok között rejlik.

Kis Andrea azt állítja, nem szeretné, ha az ő személyéről szólna a kampány, s róla hazudoznának. Ezért bár nagyon sokan kérik (még a Márki-Zay-féle Vuk-maradékból is), mérettesse meg magát, ő olyan nagylelkű, hogy vérző szívvel, de átadja másnak a lehetőséget. A következő mondatában világossá teszi azonban, esze ágában sincs kiszállni a vásárhelyi politikából, nagyon ambiciózusan a következő 5-10-20 évben ebben képzeli el a saját jövőjét. Vagyis Vásárhelyből akar élni, itt akar politizálni. Pont.

Ha Kis Andrea komolyan gondolná, hogy Vásárhelynek változásra van szüksége, s az itt élők bíznak benne, pontosabban: benne bíznak, akkor nem bújna más háta mögé, hanem maga indulna el Márki-Zay Péter ellen. Ehhez azonban nincs kellő bátorsága, de feltehetően nincs is rá komoly szándéka, a friss bejegyzése e szempontból felér egy beismerő vallomással.

Egy pillanatig ne legyen kétségünk afelől, hogy mire megy ki a Kis-féle (szín)játék, és mi húzódik meg a sunnyogás mögött! Mint bemutattuk már, ismét összeállt a 2017/18-as „királycsináló” páros, Kis Andrea MSZP-elnök megint Dombi-Kiss László Jobbik-elnökkel közösen kártyázná el Vásárhely jövőjét egy „füstös szobában”. A jelek szerint a parlamenti küszöbön billegő pártja által jó formában tartott Kis – aki a szocialisták holdudvarához tartozó Szociális Demokráciáért Alapítvány „munkatársaként” 610 ezret keres havonta, mióta Márki-Zayval és a First Ladyvel hajba kaptak a torony alatt – azt eszelte ki, hogy egy politikailag irányítható félnótás mögé rejtőzve igyekszik sarokba szorítani Márki-Zayt a választás előtt. Bolond lenne maga kesztyűzni nyílt színen, futóként Kovács Pált tolta fel a sakktáblára. Persze, ahogy feltette, azzal a mozdulattal le is veheti onnan.

Mert miről is szól ez az egész ármánykodás? Naná, hogy a hatalomról és a pénzről! Nagyon úgy tűnik, arról, hogy Kis Andrea (és a mellette álló kör) minél jobb tárgyalási pozíciókat harcoljon ki, ha tetszik: zsaroljon ki magának Márki-Zaynál. Ha lehet, még a képviselőségnél, az alpolgármesterségnél és az önkormányzati cégvezetői helyeknél is zsírosabb falatokra fáj a foguk, még nagyobb hatalomra törnek. Kovács Pál ebben csak eszköz, amit a cél szentesít. Az ő futtatásán keresztül akarnak visszajutni a fincsibe.

Kutyából ugyanis Hódmezővásárhelyen sem lesz szalonna. Biztosra vehetjük, hogy a nap végén Kis Andrea és Márki-Zay Péter összeborulnak (előbb egy „füstös szobában”, majd a színpadon, a közönség előtt), s együtt csókolgatják a viharvert kék szalagot. Együtt kezdték, együtt is akarják befejezni. Összenő, ami összetartozik.