Egy egész élet bölcsességét szívhattuk magunkba, és számot vethettünk a jelennel: Faragóné Szénásy Emese volt a Polgári Esték vendége

Hit, kitartás, Bethlen-gimnázium, a tanárság mibenléte, székely ősök, mindez megható, olykor vicces-vidám történetekbe ágyazva: Faragóné Szénásy Emese csak mesélt és mesélt, miközben előttünk megelevenedett a múlt, és egy egész élet bölcsességét szívhattuk magunkba.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége várta a helyieket a Hódmezővásárhelyi Polgári Esték keretében szervezett aktuális beszélgetésére. Keddi vendégük Faragóné Szénásy Emese Pro Urbe és Boldog Gizella-díjas gimnáziumi tanár volt. A tanárnővel Markó Csaba, a helyi szervezet tagja beszélgetett a Szent József Kertvárosi Katolikus Általános Iskolában.

Megtelt az iskola könyvtára, az érdeklődők között pedig a már nyugdíjas éveit töltő Emese néni egykori tanítványai is helyet foglaltak. Múltidéző utazás várta a jelenlévőket, de nem maradt el a jelennel való összevetés sem.

Hit, kitartás, Bethlen-gimnázium, a tanárság mibenléte, székely ősök, mindez megható, olykor vicces-vidám történetekbe ágyazva: Faragóné Szénásy Emese csak mesélt és mesélt, miközben előttünk megelevenedett a régmúlt.

Mindig is imádott tanulni, és amikor belépett a Bethlen Gábor Református Gimnázium falai közé, azonnal magával ragadta a légkör, és óriási megtiszteltetésnek érezte, hogy ott tanulhat.

„Mindig is nagyon élveztem a tanulást, így volt ez a Bethlenben is, és óriási megtiszteltetésnek éreztem, hogy egy ilyen nagy múltú intézményben tanulhatok. Csodálatos tanári kara volt az iskolának, inspiráló közeg, szigorú, de szeretetteljes környezet vett bennünket körül. Nem szavakban, tettekben és légkörben nyilvánult meg a hit erőteljessége az iskolában, és olyan kiváló tanáraink voltak többek között, mint Szappanos Anna, Szűcs Gergely vagy Szabó Imre bácsi. A tanárok 70 százaléka férfi volt, köztük sokan hadifogságot is megjártak. Amikor visszatértem tanárként a Bethlenbe, fél évig a szertárba jártam, nem mertem bemenni a tanáriba, hiszen a nagy tiszteletnek örvendő oktatóim lettek a munkatársaim. Id. Grezsa Ferenc, az akkori igazgató, bár ő katolikus iskolában végzett, szintén átérezte, hasonlóan a tanárokhoz a református szellemet, és a hit egy óriási összetartó erő volt mind a tanári karban, mind később az öregdiákok között is” – emlékezett vissza Faragóné Szénásy Emese.

Hozzátette, úgy érzi, a Jóisten mindig is mellette volt, és bár őt is érték kihívások, csapások élete során, a hit mindig megtartotta őt.

A Bethlen-iskola óriási múltja miatt nem volt kérdéses, hogy a rendszerváltás után is megmarad, ugyanakkor az egyháznak akkoriban nem volt pénze, nem volt egyértelmű, mely államosított iskolákat tudja visszavenni, és azokat hogyan tudja fenntartani, felújítani, eszközöket beszerezni.  De Vásárhelyen mindenképpen szerettek volna egy református általános iskolát is. Ekkor kérték a Deák Ferenc utcai épületet, és Hódiné Földesi Sárának köszönhetően (a Bethlen legendás nyugalmazott igazgatója – a szerk.) a Szőnyi kinőtte magát.

Mára sajnos nem kapja meg azt a megérdemelt épületet, ami járna neki, pedig most is, ahogyan akkor is, a Szőnyi a vásárhelyi gyerekekért, gyerekeknek van – hangzott el a tanárnőtől.

Hozzátette, véleménye szerint nem jó az, hogy egy olyan, erőteljes református múlttal rendelkező városban, mint Vásárhelyen, sok-sok telephelyen vannak a diákok, vagy hogy egy iskolaépületben más jellegű szervezet, intézmény működik. A Szőnyi egy tágas épületet érdemelne, hasonlóan a Kertvárosi Iskoláéhoz – vélekedett.

A beszélgetés során a tanárnő pedagógusi hitvallásáról is nyilatkozott. Véleménye szerint a tanár dolga, hogy megízleltesse a tantárgyat a diákkal, és aki erre fogékony, az mélyebben is tanulhassa azt. Nem szabad minden diáktól elvárni, hogy az adott tárgy érdekelje, a tanári siker – bár Emese néni ezt a szót nem igazán kedveli – pedig abban rejlik, amikor látja egy pedagógus, hogy egyik kis diákja követi őt, általa szerette meg az adott tantárgyat, területet, ami aztán egy pályát ad neki.

Emese néni még kiemelte, a tanár feladata emellett a nevelés is, a szeretettel teli nevelés. Véleménye szerint tanárnak lenni csúcs, hiszen hatása van a gyerekek lelki érzületére és további boldogulására is.

A beszélgetésen szóba kerültek még Faragóné Szénásy Emese székely gyökerei is, amelyet igyekezett utána tanárként is továbbvinni, diákjait rendszeresen vitte határon túlra, ahol óriási vendégszeretetben és sok-sok mókás élményben volt részük, miközben a tanulók is felismerték, hogy mi, magyarok mind egyek vagyunk, határon innen, határon túl.