Busók és sokacok lepték el Csúcsot Vásárhelyen – Sok fotó!
Félelmetes és hangos kompánia vonult végig Vásárhely Csúcs városrészén szombaton délután, ahová sorozatban már az ötödik éve látogatnak el a mohácsi busók.
Busójárás Mohácson van, így nálunk hiba annak nevezni, nevezzük inkább busó menetnek azt a rendezvényt, melyet immáron ötödik alkalommal rendeztek meg Vásárhelyen a Csúcsi Olvasókör szervezésében.
A látványos és zajos, télűző felvonulás évről-évre rengeteg látogatót is vonz. Idén sem volt ez másként. Nemcsak a Jókai és a Rákóczi utcák sarkán, az olvasókörnél, de az útvonal mentén végig érdeklődők lesték, várták a nem mindennapi társaságot, melyhez sokan csatlakoztak is, családostól. A rendezvényről pedig mint sem tudó autósok csodálkozva álltak félre a menet elől, melynek elején polgárőrök, végén rendőrök biztosítottak. A félelmetes álarcban menetelő busók és a bájos maszkban sétáló sokac lányok idejéből még arra is tellett, hogy meg-megálljanak egy-egy remekbeszabott szelfire az út mentén fotózkodókkal.
Megtudtuk, a Vásárhelyre hozott hagyományőrző bemutató kicsit más mint Mohácson, de annak jóformán kicsinyített mása. A busójárás hazájában a február eleji farsangi időszakban 6 napon át, tucatnyi helyszínen tartanak hasonló rendezvényt több mint száz kísérőprogrammal, valamint közel 2000 maskarába – ott így nevezik öltözéküket – bújt szereplővel.
Mivel az olvasókör jó kapcsolatot ápol a mohácsi busókkal, remény van arra, hogy nemcsak ötször és nemcsak utoljára láthattuk a felénk szokatlan népszokás egy kis szilánkját.
A mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen Farsangvasárnap reggelétől Húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. A Farsang utolsó csütörtökjén a gyermekek öltöznek maskarába.
Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. A mondának – mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról – aligha van történeti alapja. A város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok.
A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.
Az így beöltözött busókat kísérik a jankelék, akiknek az a szerepe, hogy távol tartsák az utca népét, főleg a gyerekeket a busóktól. Hamuval, liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal püfölik a csúfolódó gyerekhadat. A lefátyolozott arcú nőket és a lakodalmas viseletbe öltözött férfiakat, továbbá a karneváli jelmezű alakokat maskarának nevezik Mohácson.
Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó és „bao-bao!”-t ordítozó busócsoportok tulajdonképpeni célja az volt, hogy házról-házra járva kifejezze jókívánságait, elvégezze varázslatait és részesüljön azokban az étel-ital adományokban, amiket sehol sem tagadtak meg tőlük.
Címkék:
Vásárhely Csúcsi Olvasókör hagyományőrzés Mohács lányok busók kiszebáb menet maskara sokác sokac kompánia máglya
