Emlékező menet Székkutasig majd közös koszorúzás a doni hősök tiszteletére
Az Alföldi Szabadidő Egyesület barantásai és az MH 4. Területvédelmi Ezred, 46. Területvédelmi Zászlóalj katonái, valamint Székkutas Községi Önkormányzata szombaton a Doni Hősök tiszteletére megkoszorúzta a József Attila utcán található II. világháborús emlékművet.
Az Alföldi Szabadidő Egyesület barantásai tavalyi megmozdulásuk után idén is emlékmenettel szerettek volna adózni a doni katasztrófa áldozatai emlékének. Ehhez, kérésükre csatlakoztak a MH 4. Területvédelmi Ezred, 46. Területvédelmi Zászlóalj katonái is. A menet a központjukban emelt keresztnél, Vásárhelyen a Serház téren kezdődött szombaton reggel, majd menet indult a székkutasi II. világháborús emlékműhöz, ahol délután 3-kor az önkormányzat is elhelyezte az emlékezés virágait. A maroknyi csapat gyalogosan, menetben teljesítette a több mint 20 kilométeres távot, mindössze Sóshalmon álltak meg egy rövid pihenőre – tudósít a Kutasi Hírek a község Facebook-oldalán.
A székkutasi önkormányzatot képviselő Mihály Ferenc települési képviselő elmondta, a kutasi emlékmű 1989 májusában került átadásra. Építését a háborút megjárt és onnan visszatért, Juhász-Nagy Péter és Gyömrő-Molár Imre kezdeményezésére állították. Erre a vásárhelyi temetőben álló, jelöletlen obeliszket kapta meg a település, amelyet felújíttatott. Az 1989-es ünnepélyes avatáson a hozzátartozókon kívül részt vett a Vásárhely és Környéke Volt Leventék és Hadifoglyok Baráti Köre, a Székkutasi Általános Iskola tanulói és énekkara, valamint település és Hódmezővásárhely vezetői és képviselői. Avató beszédet Őze Sándor iskolaigazgató mondott, majd Juhász-Nagy Péterrel leleplezték az emlékművet – emlékezett vissza Mihály Ferenc.
Bereczky Bence, az Alföldi Szabadidő Egyesület elnöke, a program szervezője később elmondta, mindenki sikeresen teljesítette a menetet melyen összesen 22 fő vett részt: 8 katona, 12 barantás és 2 fő hagyományőrző. Napjuk reggel egy vetítéssel egybekötött megemlékezéssel, majd az emlékművüknél történt koszorúzással kezdődött.
A doni katasztrófa a magyar hadtörténet legnagyobb, legfájóbb veresége. A 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki az orosz frontra. A hadsereg élére Jány Gusztáv vezérezredes került. A fegyverzet és a felszerelés hiányos és korszerűtlen volt, a vezetés a megígért német pótlásra számított. A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, és július 7-én érték el a Dont. A szovjet 40. hadsereg támadása 1943. január 12-én, 30-35 fokos hidegben kezdődött meg, egységei az urivi hídfőből már az első napon 8-12 kilométer mélyen beékelődtek a magyar védelembe. Január 14-én a voronyezsi front középső és déli részén is támadás indult, a 3. harckocsi-hadsereg a scsucsjei hídfőben 50 kilométer szélességben törte át a magyar védelmet. A doni veszteségekről pontos adatok még ma sem állnak rendelkezésre. A 2. magyar hadsereg mintegy 93 500, más források szerint 120 ezer, illetve 148 ezer főt vesztett, az elesettek és a fogságba kerültek pontos számát megállapítani nem lehet.
