Szalay-Bobrovniczky Kristóf: a békéhez erő kell, erős honvédség

Nincs veszedelmesebb az istentelen, embertelen ideológiák fogságába esett birodalmaknál, amelyek nem a polgáraikat szolgálják, hanem egy elképzelt nagyobb jót, amelynek eléréséért a háborút sem tartják elfogadhatatlannak – mondta a honvédelmi miniszter.

A békéhez erő kell, erős honvédség, amely a szövetségeseivel, a nemzeti érdekek védelmében, a szabadság, a kölcsönös tisztelet és fegyverbarátság szellemében dolgozik együtt – jelentette ki a honvédelmi miniszter Budapesten pénteken, a doni katasztrófa áldozatainak emléknapján.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf a Fiumei úti sírkertben tartott megemlékezésen azt mondta, hogy az erős honvédségnek korszerű fegyverzetre van szüksége, amelynek a lehető legnagyobb részét a magyar hadiipar állítja elő, hogy „a legkisebb mértékben szoruljunk rá” más országokra. A békéhez erő kell a diplomáciában is, hogy „kitartsunk a nemzeti érdek mellett”, és „ne legyünk passzív elszenvedői a mi bőrünkre is menő játszmáknak” – tette hozzá.

A második világháború ismét bebizonyította, hogy nincs veszedelmesebb az istentelen, embertelen ideológiák fogságába esett birodalmaknál, amelyek nem a polgáraikat szolgálják, hanem egy elképzelt nagyobb jót, amelynek eléréséért a háborút sem tartják elfogadhatatlannak – hangoztatta a tárcavezető. Szalay-Bobrovniczky Kristóf kijelentette: a második világháborúban Magyarországnak nem volt lehetősége, hogy szuverén politikát folytasson, nem mondhatott nemet a náci német birodalomnak, amelynek vezetői alsóbbrendű fajnak tartották más nemzetek mellett a magyart is.

A Don-kanyarban körülbelül 100-120 ezer magyar honvéd esett el, sebesült meg, került hadifogságba vagy tűnt el. Az akkori Magyarországon nem volt olyan család, amelyik ne lett volna érintett a tragédiában – hangsúlyozta a miniszter. Ugyanakkor kiemelte: bár Magyarország a szövetségesi kötelezettségeinek köszönhetően nem kerülhette el, hogy részt vegyen a Szovjetunió elleni támadásban, a Don-kanyarban harcoló magyar honvédek hősök voltak, mert a csapatszellemért, a zászlóért, bajtársaikért küzdöttek, és fegyelmezetten alkalmazták azt, amit a kiképzésükön tanultak. Azoknak azonban, akik hazatérhettek, csak a megvetés jutott, a második világháborút követő kommunista diktatúra igyekezett elfeledtetni a társadalommal a Don-kanyarban történteket – mondta.

A 2. magyar hadsereg komoly katonai teljesítményt nyújtott, amely messze meghaladta az akkor rendelkezésre álló anyagi és technikai lehetőségeket, illetve a csataterek matematikáját – jelentette ki a tárcavezető. Némi szerencsével, kihasználva az ellenfél hibáit, a magyar honvédek ki tudtak törni az orosz bekerítésből, és el tudták kerülni a teljes megsemmisülést – tette hozzá. A veszteségekről közölte: több mint 41 ezren elestek, 28 ezren megsebesültek, 26 ezren hadifogságba kerültek, az eltűntek számáról pedig csak becslések vannak. „Emlékeznünk kell rájuk, hogy megértsük, milyen veszélyes a háború, emlékeznünk kell rájuk, hogy teljesíthessük azt a küldetést, amely a nemzet életében egymást követő nemzedékek sorában most nekünk jut” – zárta beszédét Szalay-Bobrovniczky Kristóf.

Böröndi Gábor, a Honvéd Vezérkar főnöke a megemlékezésen azt mondta, hogy a Don-kanyarban megvívott ütközet volt a magyar történelem egyik legnagyobb véráldozatot követelő csatája. „Kötelességünk tisztességgel emlékeznünk hős katonáinkra”, akik a végsőkig kitartottak, erejükön felül teljesítettek a körülmények ellenére is – jelentette ki a vezérezredes. A koszorúzások után három, ágyúból leadott díszlövéssel tisztelegtek a doni magyar honvédek emléke előtt, az eseményt a budavári Mátyás-templomban bemutatott mise zárta.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán