Ugye emlékeznek rá? Lélekmelengető, ahogy alakul Viki sorsa
Több mint két éve írtunk először és elsőként egy elbűvölő, de súlyos betegséggel küzdő vásárhelyi kislányról, Vikiről, akiért rögtön egy város mozdult meg. Most édesanyját arra kértük, mesélje el, mi történt velük az elmúlt időszakban.
Viki sürgős császármetszéssel született a 33 héten, mindössze 40 centivel és 1480 grammal. A első két hétben élete tele volt fájdalommal, Vásárhelyen született, de szegedi intenzív ellátásra szállították. Naponta szondákkal, infúzióval, vércukorméréssel egyéb beavatkozásokkal kellett együtt éljen. Viki már ekkor eldöntötte, nem adja fel és szüleivel akar élni – mesélte két éve édesanyja, Béres Alexandra Mirabela, akit arra kértünk foglalja össze, hogyan élnek most.
2 év telt el az első újsághír óta ami Viki betegségéről és egyben segítség kérésünkről szólt. Sikertörténet a miénk hiszen sikerült az, amiről álmodni sem mertünk. Segítséget kaptunk a Borsházas terápiákhoz és sikerült biztonságos autót is vennünk, ami azóta is velünk van. 1 évig jártunk Solymárra a Borsóházba, ám hamar új fordulatot vett az életünk. Viki óvodára érett lett és én úgy döntöttem, hogy Budapestre költözünk annak érdekében, hogy a Semmelweis Egyetem Pető András Gyakorló Óvodába járhasson. Itt fejlesztő pedagógusok és konduktorok foglalkoznak vele és a Borsóházhoz is jóval közelebb kerülhettünk ezáltal. Nem egy áldozattal járt a költözés. Nagyon nehéz időszak volt. A tavalyi tanévet itt indította szeptemberben és idén szeptemberben is itt folytatta. Tavaly nyáron szinte egy időben a költözéssel, felkerestem a Sára Lépteiért Alapítványt, mert Vikinek műtétre volt szüksége. Az Alapítvány segítségével össze is gyűlt az összeg és idén májusban túlesett Viki a műtéten Barcelonában. Újabb hatalmas előrelépés volt ez hiszen már nem feszülnek a lábai. A műtétet, rehabilitációs órák az Aprókában és robot terápiák követték a STEPS Budapest Centerben egészen addig míg az epilepsziás rohamai miatt abba kellett hagynunk a ezeket a fejlesztéseket. Elfáradhatott Viki. Olyan ez mintha folyamatosan az árral szemben úsznánk. Az izmainak szüksége van a tornákra, de ugyanakkor a pihenésre is nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk, hiszen az epilepszia miatt minden nap elveszít magából egy darabot a kislányom. Mindig jönnek újabb csaták amiket meg kell vívnunk, de Viki egy csodálatos és erős kislány. Rengeteget fejlődött és a legjobb döntés volt a költözés, nem bánok semmit sem. Remek munkahelyre találtam az óvoda melletti Szent János kórház Gyermeksebészeti ambulanciáján. Szeretem a munkámat és ahhoz, hogy Vikit segíteni tudjam szükség is van minden támogatásra. Boldogan éljük a mindennapjainkat és próbáljuk minden nap kihozni magunkból a lehető legjobbat.
Vikiről nagyon sok kedves, aranyos fotót is kaptunk édesanyjától, ezeket most megmutatjuk olvasóinknak is:
Cikkeink Vikiről:
Címkék:
Vásárhely Budapest Szeretem Vásárhelyt egyesület műtét kislány Barcelona Viki béres alexandra borsóház pető intézet
