Miskén tartott előadást a GULÁG-emléknap alkalmából Pintér István történész
Az Országgyűlés 2012-ben nyilvánította a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává november 25-ét. A GULÁG-tragédiákra emlékezett Pintér István vásárhelyi történész Miskén.
„A múlt héten Miskén, a helyi könyvtárban Kohl Ferencné igazgatónő meghívására tartottam egy előadást a GULÁG emléknapja alkalmából. Korábban Amerikában az indián rezervátumokban, az angol-búr háború közben és után, a cári Oroszországban, Leninék alatt és Németországban is működtek kényszermunkatáborok. A GULÁG-ot 1931-ben hozták létre. Először a Szovjetunión belüli „ellenséget” deportálták, vitték ide. 1939-ben Lavrentyij Berija belügyi népbiztos elrendelte a Hadifogoly- és Internáltügyek Igazgatósága (GUPVI) felállítását. Ide hadifoglyok és külföldről internáltak kerültek. Az internáltak a szovjet Vörös Hadsereg által megszállt területekről (Lengyelország, Magyarország, a későbbi NDK, Csehszlovákia, Románia) kerültek ide nagy számban. Összesen kb. 700 000 magyar állampolgár került szovjet munkatáborokba, ebből 400 000-en tértek haza. A magyarországi németek közül is nagyon sokat vittek el. A legnehezebb fizikai munkát végezték, bányászat, út, vasútépítés, fakitermelés kegyetlen körülmények között. Voltak olyan különleges táborok, ahol pl. tudósok és mérnökök tudományos fejlesztő munkát végeztek. Olyan is előfordult, hogy az internáltakat elmegyógyintézetbe zárták és gyógykezelték őket. A szovjet atomprogram keretében több ezer fogoly vett részt a kísérleti atomrobbantások előkészítésében és a szennyezett területek megtisztításában. Magyarországon a recski munkatábor a legismertebb. Erről szól Gyarmathy Lívia: Szökés című filmje. Ezen kívül az Örök tél című film rendkívül jól bemutatja, hogy milyen volt az ‘élet’ a táborokban” – írta lapunknak Pintér István történész, nőr. ezredes.
Fotók: a miskei könyvtár dolgozói
