Olvasói levél: november 4-én értünk cselekedtek, hogy szabad országban, szabadon élhessünk

„Most, amikor szabadon emlékezhetnénk azokról a hősökről és mártírokról, akik életüket és vérüket adták vagy kényszerültek a véres megtorlás elől hazájukat örökre elhagyni, mégsem tesszük. Pedig saját érdekünk az emlékezés, mert amire nem emlékezünk, azokat a bűnöket újra elkövethetik ellenünk. Vannak akiknek ma kínos emlékezni, mert abból próbálnak megélni mint elődeik, a magyarság elárulásából.” – vélekedik olvasónk, Détár Zoltán.

„1956 november 4. -én a sárba hullott a szabadságunk tépett zászlaja. Idegen eszmék elnyomása ellen emelték magasba a függetlenségünkért nagy múltú elődeink. Nem mások pénzéből és másokért cselekedtek, hanem értünk, hogy szabad országban szabadon élhessünk. Most, amikor szabadon emlékezhetnénk azokról a hősökről és mártírokról, akik életüket és vérüket adták, vagy kényszerültek a véres megtorlás elől hazájukat örökre elhagyni, mégsem tesszük. Pedig saját érdekünk az emlékezés, mert amire nem emlékezünk, azokat a bűnöket újra elkövethetik ellenünk. Vannak, akiknek ma kínos emlékezni, mert abból próbálnak megélni mint elődeik, a magyarság elárulásából. Ez legyen az ő gondjuk, de azokat, akik mégis emlékezni kívánnak hagyják emlékezni! Vásárhelyen évek óta nincs városi szintű megemlékezés, ez már nemcsak azoknak kínos, akik megkívánnak emlékezni azokról, kiknek nevét aranybetükkel kellene írnunk, hanem azoknak is, akik a felejtés útján haladva akarnak boldogulni. Talán nem a Vásárhelyen csak élni akarókban van a hiba, hanem a szálak a politika útvesztőibe vezetnek. Nem szabad elfelejteni, hogy 1956 forró őszén egy zászló alatt vonult a nemzet, akkor ez természetes volt. Mostanra azt is sikerült megoldaniuk a szabadság elárulóinak eszméit újratöltve követőknek, hogy egyre több színű zászlók alatt állítják, hogy ők 1956 törvényes örökösei! Forradalomunk leverése után egy emberöltőn keresztül csak a lelkünkben őrizhettük a Szabadság lángját. Mostanra sikerült újra odajutnunk, hogy számos emlékhelyen nem emlékezünk. Tegyük meg azokért akik ránk hagyták a szabadság vágyát és tegyük azokért akiknek nekünk kell tovább adnunk. Nemcsak kötelességünk, hanem megmaradásunk záloga.”

v. Détár Zoltán.