Állati csoda: ritka látogató, ugartyúk bukkant fel a Dél-Alföldön

Ennek a különleges madárnak az állománya becslések szerint 30-50 párra csökkent Magyarországon, ezért számít hatalmas szenzációnak, hogy térségünkben is feltűnt.

Augusztus 27-én, a hajnali órákban, Orosháza határában egy ugartyúkot figyeltek meg a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai. A madár egy ruderális, (felhagyott, elhanyagolt) területen állt meg táplálkozni – tájékoztatta lapunkat a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság.

Azt írták, az ugartyúk napjainkban már sajnos nagyon ritka költőfajnak számít Magyarországon. Állománya becslések szerint 30-50 párra csökkent. A Körös-Maros Nemzeti Parkban két tradicionális költőhelyük van: Dévaványa és Cserebökény térsége. Az azonban, hogy a KMNPI Kardoskúti Tájegységében, Orosháza környékén is felbukkanjon egy ugartyúk, nagy ritkaságnak számít. Ezt a magányos példányt a védett természeti terület északi határától mintegy 3 km-re látták. Az elhanyagolt terület, ahol megállt táplálkozni, nagyon hasonlít eredeti élőhelyéhez, azaz a rövidfüvű, száraz, kopár környezethez.

Az ugartyúk általában a hajnali és az esti órákban aktív, ekkor indul táplálkozó körútra, nappal inkább elbújik, megpihen. Kizárólag állati eredetű táplálékot – rovarokat, gyíkokat, kisebb gerinceseket, egereket, pockokat – fogyaszt. A táplálékszerzésben segítik testméretéhez képest hatalmas, sárga szemei, amelyek jól alkalmazkodtak a szürkületi, gyenge fényviszonyokhoz. Nagy fejének és nagy szemeinek köszönheti régies, népi elnevezését is: bagolyfejű lile. A kopár, szikes talajfelszíneken rejtőszíne miatt nehéz észrevenni. Olyannyira bízik ebben azt álcázásban, hogy veszély észlelésekor még le sem lapul, csak álló helyzetben mozdulatlanná mered.

A KMNPI Kardoskúti Tájegységében tavaly is láttak munkatársaik egy átrepülő példányt. Az azonban, hogy táplálkozni is megállt, egyedülálló megfigyelésnek számít a térségben. A hazai fészkelő állomány csökkenése egyrészt a legeltetéses állattartás visszaszorulásával, másrészt a költőterületek átalakulásával magyarázható. Költőterülete Európa délebbi részein van, hazánk az északi határ. Télire a Földközi-tenger és Észak-Afrika térségébe vonul. Régebben csapatokban vonult, de ma már hazánkban nem lehet látni ugartyúkcsapatokat, éppen az alacsony egyedszám miatt.

A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül az ugartyúknak két tradicionális költőhelye van: Cserebökény és Dévaványa térsége. Idén mindkét helyszínen három-három pár költött. Dévaványán az egyik pár kétszer is költött, így összesen 8 fiókát neveltek.

Az ugartyúkokról meglehetősen keveset tudunk, ez azonban reményeink szerint a jövőben jelentősen változhat. Egy hazai kutatási program részeként ugyanis tavaly a Kiskunságban, idén pedig már a Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén is műholdas jeladót helyeztek több ugartyúkra. Dévaványán négy öreg madárra került jeladó, mely várhatóan kirajzolja majd e titokzatos madárfaj vonulási útvonalát, s kiderülhet az is, mennyire ragaszkodnak egy-egy költőterülethez – foglalta össze a nemzeti park.

Fotó: Kmnp.hu/Palcsek István Szilárd