A „varázslatos” Macska Roza nyomába eredtek a Néprajzkutatók Makói Találkozóján

Édesapjától tanulta egy kézfogással a „boszorkányos” tudományát a kiskunhalasi javasasszony. Macska Roza a környék legismertebb „varázslónője volt”. Róla beszélt a Végső István történész (Erőszakkutató Intézet) szeptember 7-én, a Néprajzkutatók VIII. Makói Találkozóján.

Az édesanyja koporsójánál macskák, az ő temetésén fekete lepkék jelentek meg. Ilyen és ehhez hasonló legendák övezték Macska Rozát, akihez vagy Zsana pusztára, vagy a kiskunhalasi Schönfeld udvarhoz kellett elmenni, ha javasasszonytól kívánt „gyógyulni” az ember.

A makói József Attila Városi Könyvtárban, a számos érdekes témát feldolgozó konferencián Végső István (EKI) történész a két világháború közti időszak legendás alakjáról, nevének eredetéről, halasi boszorkányperekről, jogi eljárásokról, és más vidékek kuruzslóiról is beszélt előadásában. Macska Roza (vagyis Tóth Baranyi Kálmánné László Macska Rozália) a kiskunhalasi puszta, külterület legismertebb javasasszonya.

Betegségek mellett szerelmi varázslatáról volt híres, hírhedt, de jósolt is. Többször is a hatóságok górcsövébe került. Zsana puszta népének egy része vakon hitt benne, de a térségből is sok betege volt. 

Fotó: József Attila Könyvtár és Múzeum