Tisztelgés az elődöknek – emléktáblát állít a Csillagh és a Timár család Hódmezővásárhelyen
Nem mindennapi eseménynek ad helyszínt a hódmezővásárhelyi Ady Endre utca 70. szám alatti patinás épület szeptember 9-én, szombaton délelőtt 11 óra 30 perckor. Mára talán kevesen tudják, hogy a villasoron lévő ház az elmúlt évtizedekben a Csillagh és a Timár család számára egyaránt igazi otthont jelentett, amely nemrégiben egy tulajdonosváltást követően ismét a Csillagh családhoz került. A famíliák közötti kitűnő kapcsolat eredményeként született meg az elképzelés, hogy méltó emléket állítsanak elődeiknek, hiszen mindkét család adott orvosokat a városnak. A tervet tettek követték, így a családtagok mellett az egykori ismerősök, tanítványok és tisztelők is fejet hajthatnak dr. Csillagh Ferenc és felesége, Szenes Zsuzsanna, valamint dr. Timár László és felesége, Kovács Ilona előtt – mondta el dr. Timár László, a hódmezővásárhelyi kórház sebész főorvosa.
A Csillagh-ősök számos helyen éltek az országban, de igazából Hódmezővásárhelyen leltek otthonra, barátokra, iskolákra és közösségre. 1951-től 1966-ig az Ady Endre út 70. (anno Ady Endre utca 60.), majd az Oldalkosár utca 2. szám alatt éltek.
Dr. Csillagh Ferencné Szenes Zsuzsanna (Kasza, 1914. aug. 8. – Hódmezővásárhely, 1971. júl. 17.) tanárnőként dolgozott, de leginkább főállású anyukaként nevelte fel az öt gyermeküket, akik mindannyian jó tanulók és kiváló sportolók – úszók és vízilabdázók – lettek.
Dr. Csillagh Ferenc (Törökbecse 1902. ápr. 22. – Budapest 1994. jan. 23.) szemorvos, osztályvezető főorvos, az orvostudományok kandidátusa volt. Iskoláit a temesvári Kegyesrendieknél (Piaristák) végezte, ahol (a törökbecsei tanítója ajánlására) 10 éves korától kollégiumi diák volt. Egyetemi tanulmányait a Zágrábi Egyetemen kezdte, majd szülei anyagi támogatásával a Budapestre menekült Pozsonyi Egyetemre iratkozott be (amely később Pécsre került), majd a Pécsi Egyetemen folytatta. Orvosi diplomáját 1927. április 9-én a pécsi Erzsébet Orvostudományi Egyetemen kapta meg. 1932-ben szemorvosi, 1933-ban fogorvosi szakképzést szerzett. Pályafutását 1928-29-ben Budapesten a Grósz-klinikán kezdte. 1929-33 között a Szent Rókus Kórházban Liebermann segédorvosa volt. 1933–34-ben Ditrói mellett tevékenykedett a szegedi szemklinikán. 1934-ben visszatér a Mária utcai szemklinikára Budapestre, ahol 1942-ig Grósz, Blaskovics és ifj. Imre József mellett dolgozott. 1942-ben Perlakon a trachoma-kórház főorvosa, míg 1942-ben a Gyulai Kórház szemosztályára osztották be osztályvezető főorvosnak. A háború alatt besorozták és Kijevben szolgált. A fronton híreket kapott a készülődő újvidéki megtorlásokról, az egyik leszerelő társát kérte, hogy amennyiben módja van rá, otthon segítsen egy Újvidéken élő (dr. Postics Szvetozár) szerb szemorvos barátjának és családjának a megvédésében, akinek a gyermekei korábban Gödöllőre jártak gimnáziumba. A családot az esemény előtt a magyar katonaság épületébe bekísérték és semmi bántódása nem esett. Később Dr. Csillagh Ferencet a frontról leszerelték, mert dobhártyája nem lévén, nagyothalló volt. 1944-45 között Veszprémben, az apósánál lakott és Szentgálon volt körorvos. 1946-tól a budapesti Róbert Károly Körúti (jelenleg: Nyírő Gyula) Kórházban főorvos, majd 1951-től 1974-ig – nyugdíjazásáig (Minisztériumi utasításra ún. „államérdekből”) – a hódmezővásárhelyi kórház osztályvezető főorvosa a szemészeti osztályon. Nyugdíjazása után 10 évig dolgozott Budapesten (VIII ker.) SZTK – szemészeti rendelőben, majd Szentendrén, mint szerződéses nyugdíjas. Szakmailag képzett, nagy tudományos munkásságot magáénak tudó orvos volt. Főleg műtéttani kérdésekkel foglalkozott, új műtéti eljárásokat és saját készítésű műszereket dolgozott ki. Ez utóbbiak között az ektópiás vagy az üvegtestbe luxálódott lencse eltávolítására szolgáló „dróthurka” keltette a legnagyobb érdeklődést. De többféle hasznos eszközt szerkesztett a cataracta (szürke hályog) – műtét biztonságosabb elvégzésére. Mintegy 60 dolgozata jelent meg – felerészt külföldi folyóiratokban. 1958-ban a brüsszeli Nemzetközi szemészeti Világkongresszuson, 1959-ben csehszlovákiai és jugoszláviai szemészkongresszusokon tartott előadást hályogműtéti eljárásokról német és szerb nyelven, valamint bemutatta saját fejlesztésű műszereit. 1960-ban a hályogműtétekről írott disszertációja alapján megkapta az „Orvostudományok Kandidátusa” tudományos fokozatot. A Pánamerikai Szemészkongresszusra (Argentína, 1968.) is meghívták előadást tartani, de kiutazási engedélyt nem kapott. 1987-ben a Magyar Szemorvos Társaság vezetőségének örökös tiszteletbeli tagja lett.
Dr. Timár Lászlóné Kovács Ilona /1925.03.01.–2011.09.01./ Endrődön született. Tanítónői képzését Nagyváradon kezdte, majd Szarvason fejezte be. Nagyszénáson férje mellett orvos asszisztensi munkát végzett. Hódmezővásárhelyre kerülésüket követően, a volt Vöröslobogó, majd a Petőfi Sándor utcai általános iskolában folytatta és végül a Kertvárosi iskolában fejezte be tanítói pályáját. Szigorú, de emberséges és lelkiismeretes munkájára tanítványai máig tisztelettel emlékeznek.
Dr. Timár László /1923.06.26.–2009.04.07/ 100 éve született Endrődön. Nagybátyja segítségével Szegeden, a Piarista gimnáziumban érettségizett, majd a katonai pályát választotta és a Ludovika Akadémiára került. A II. világháborúban Németországban került fogságba. Szabadulását követően Szegeden kezdte meg általános orvosi tanulmányait, melyet 1952-ben fejezett be. Szigorló évét a hódmezővásárhelyi kórházban töltötte. Származása miatt a szülészeti-nőgyógyászati osztályra nem nyerhetett felvételt, ezért körzeti orvosként Nagyszénáson helyezkedett el, ahol kárpótlásként éveken keresztül vezethette a szülőotthont. 1967-ben került ismét Hódmezővásárhelyre, mint körzeti orvos. E munkája mellett kezdett el foglalkozni az üzemegészségüggyel. Éveken keresztül volt a vásárhelyi és a Gorzsai Állami Gazdaság üzemorvosa. Nyugdíjazása után is évekig végezte üzemorvosi tevékenységét. Kollégái kiváló diagnosztaként, megbízható, mindig segítőkész munkatársként említették. Betegei a szigorú, de lelkiismeretes orvost becsülték és tisztelték személyében. Életútja során számos kitüntetésben részesült és szolgált példaképül a fiatal orvosgenerációk számára.
A Timár és a Csillagh család tagjai minden érdeklődőt tisztelettel várnak az emléktábla avatására szeptember 9-én 11.30-kor az Ady Endre út 70-ben.
