Öt helyszín, tizennyolc előadás – Véget ért a 33. THEALTER Szegeden
A dél-alföldi város idén is a független szcéna fővárosává vált erre a 6 napra: 5 helyszínen 18 előadást láthattak a nézők, a klasszikus művek kortárs adaptációitól kezdve a személyes történetekből merítő produkciókon, közösségi színházi előadásokon és performanszokon át a zenés színházig.
Balog József, a fesztivált szervező MASZK Egyesület elnöke, a THEALTER művészeti vezetője szubjektív fesztiválösszegzőjét idézzük: “Az idei fesztiválon rettenthetetlenül elmondta önmagát minden történet. Az idei fesztiválon eredménytelen volt a kísérlet, kimaradni egy előadásból. Az idei fesztiválon haladéktalanul önmagukra találtak a színészek. Az idei fesztiválon reménytelen lett volna nem arra gondolni, hogy ez, ott, a színpadon, én is vagyok. Ezen a fesztiválon működött a beleélés, a velük tartás, az együtt mondás és lélegzés, mert ez a fesztivál az elmaradhatatlan és totális azonosulás fesztiválja volt. Utóirat. Lehet másként is, de minek?”
Rihay-Kovács Zita, a fesztivál törzsnézője, a Független Előadó-művészeti Szövetség korábbi ügyvezető titkára elmondta: “2023-ban több mélyütés érte a független színházat, és van, aki ezekből már nem tud felállni. A fesztivál programjának alakulása leképezi a magyar független színház állapotát: egyre kevesebb szereplő, egyre kisebb díszlet, a kortárs tánc már el is tűnt, nemigen lehet ennél jobban összehúzni magukat. A THEALTER-en idén fellépett a már hibernálódott győri RÉV Színház, felemelő színház-koncertjével nem csak a fesztiváltól búcsúzott el az idén 10 éves FAQ Színház. Pénz még van a kultúrára, csak nem jut. Néhány hete még nem lehetett tudni, számíthat-e bármilyen állami támogatásra a fesztivál, és amit már megítéltek, mindeddig nem érkezett meg. Hogy lehet úgy fesztivált szervezni, hogy nem tudjuk, mennyit költhetünk?”
Rihay-Kovács Zita hozzátette: “A 33. THEALTER mindennek ellenére jött létre. A pénzügyi bizonytalanság ellenére, a tervezhetetlenség ellenére. Meghatározó élmény a búcsú és a gyász, de nem csak ezeket viszem magammal. A fesztivál programjában workshop (Sajátszínház-Szívhangok Társulat: Mindennek ellenére?!) és színházi játék (DanteCasino: Osztályfőnöki) volt a kulcs ahhoz, hogy a fesztivál közönsége is közösséggé alakuljon. Egy nézőtárs mondta: ‘Ha tudtam volna előre, mi lesz, nem jövök. De nem bántam meg.’ Nemcsak nézők, hanem résztvevők vagyunk, akik mindazzal, amit mondunk és teszünk, vagy éppen nem teszünk, alakítjuk a világot magunk körül. Most Szegeden, a 33. THEALTER-en.”
Jászay Tamás, a THEALTER művészeti tanácsadója, a Kritikus szekció állandó résztvevője, az idei fesztiválblog egyik szerzője szerint “Fogyunk, de vagyunk. Nem tudom, meddig lehet még hátrálni: sokakhoz hasonlóan mi is a felelőtlen, magát kultúrpolitikának becéző kivégzés áldozatai vagyunk. Hogy mi a bűnünk, ne kérdezze senki, hivatalos válasz nincs rá. Mégsem akarok panaszkodni, helyette egy képzeletbeli díjat ajánlok az idei fesztivál legfontosabb fellépőinek: a nézőknek. A végig teltházas előadások megmutatták, hogy a THEALTER: kell. Védjegy, viszonyítási pont, márkanév. És a várva várt találkozások helye, ahol a sok egyéni történet színpadon és azon kívül összeadódik, hogy kiegészítse és tovább írja egymást. Ha nincs néző, ez mind nincs. Köszönet érte minden jegyvásárlónak. És természetesen a fellépőknek is, akik minden nehezítő körülmény ellenére töretlenül jönnek, mert itt nem csak nézik, de látják is őket.”
A fesztivál eseményeiről idén Proics Lilla és Jászay Tamás kritikusok írtak napi blogbejegyzéseket, emellett ők vezették a Kritikus szekció naponta élőben, a zoomon jelentkező adásait, melyekben az előző napi produkciókról beszélgettek az alkotókkal. A bejegyzések és a felvételek a THEALTER Facebook-oldalán elérhetőek.
borítókép:
Thealterphoto2023 sajatszinhaz_mindennek_foto_Thealterphoto2023_RRCC1101.jpg: Sajátszínház – Szívhangok Társulat: Mindennek ellenére?!, Fotó: Thealterphoto2023
