A helyezkedés művészete: a makói Kovácsné Kabók Jolán titokzatos felemelkedése

Befuccsolt kastélyberuházás, 100 millió forint feletti adósok listájára került cég és panzióüzemeltetés biznisz övezte a makói Kovács család érdekeltségeit a kétezres évek elején, de 2012-től érkezett a fellendülés, több mint 200 millió forint pályázati forrás megszerzésének formájában. A Maros-parti városban az utóbbi években átmeneti otthon üzemeltetésében is meglátták a pályázati forrásmágnes lehetőséget.

Az elmúlt évtizedekben komoly cégháló környékén bukkant fel Kovácsné Kabók Jolánnak és családtagjainak neve, a vendéglátástól a bútorgyártásig több területen is igyekeztek megvetni a lábukat, változó sikerrel. A Makón és térségében élők valószínűleg kevesen tudják, de a família egy ideig kastélytulajdonosnak is mondhatta magát, bár erre talán már nem emlékeznek annyira szívesen, hiszen a nagy tervekből semmi sem lett.

Még 2004-ben történt, hogy a békéscsabai önkormányzat a tulajdonában lévő, Gerla városrészben található, akkoriban már majdnem 15 éve üresen álló, 37 szobás Wenckheim-kastélyt eladásra hirdette meg. A Békés Megyei Hírlap akkori újságcikkéből kiderül, erről egy önkormányzati képviselő beszélt egy rádióműsorban, ahol úgy fogalmazott: „az ingatlant az értékénél jóval alacsonyabb áron, akár egy forintért is odaadják, ha a vevő vállalja, hogy a műemléki jellegnek megfelelően helyrehozza”.

A lap szerint Kovácsné Kabók Jolán ezt a beszélgetést hallva kezdett el érdeklődni a kastély után, és valljuk be, ilyen kecsegető lehetőséggel, mint egy forintért kastélyt szerezni, ki ne élt volna? A család nem is tétovázott, pályázatot nyújtottak be a Papírház Bt.-vel, bár korábban egy másik cégük, a Csanád Bútor Kft. neve merült fel lehetséges vásárlóként. A közgyűlés elé került javaslat szerint a vételár végül nem egy, hanem ezer forint lett, illetve az önkormányzat kaucióként jelzálogjogot jegyeztetett be négy felajánlott ingatlanjukra.

A békéscsabaiakat és a környék médiáját élénken foglalkoztatta a műemlék sorsa, kastélyszálló vagy idősek otthona kialakításáról szóltak a hírek, az akkori tudósítások szerint azonban az új, makói tulajdonos „meglehetősen ingerülten hárította el a kérdéseket”, és nem járult hozzá a felújítás terveinek ismertetéséhez sem. „Talán nincs még egy kastély az országban, melynek jövőjét ekkora titok övezné. A titkolózás pedig sajátos érzést vált ki. Gyanakvásnak nevezik” – lehetett akkoriban a sajtóban olvasni a beruházásról.

A kastély tulajdoni lapját böngészve érdekesség, hogy felbukkant rajta a Papírház Bt.-n kívül a szintén a Kovács család érdekeltségi köréhez tartozó Kelemen Ház Kereskedelmi, Szolgáltató és Gyártó Kft., és furcsa az is, hogy néhány évvel később az ingatlanra végrehajtási jog is lett bejegyezve. Utólag visszatekintve mondhatjuk, hogy a sajtó a gyanakvása megalapozott volt, hiszen a nagy tervekből nem lett semmi, a kastély később visszakerült az önkormányzathoz.

A család útját övező furcsaságok azonban folytatódtak, 2008-ban már a Délmagyarország írta meg, hogy az érdekeltségükbe tartozó Csanád Bútor Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. az adóhatóságlátókörébe került, annak a céglistának az első helyére, amelyeknél 100 millió forintot meghaladó összegű adóhiányt állapítottak meg. Ehhez a kétes dicsőséghez mintegy 194 millió forint be nem fizetett adót sikerült felhalmozni.

Az „aranykorig” azonban már nem sokáig kellett várni, 2012 után, már ismét egy újabb céggel, a Kovács és Dobó Kft.-vel megkezdődött a szárnyalás a pályázatbizniszben. Az elmúlt mintegy 10 évben csak ez a vállalkozás a nyilvánosan elérhető adatbázisok alapján mintegy 200 millió forint forrást hozott a konyhára, de jutott még 4 millió egyéni vállalkozás fejlesztésre, 30 millió a Hunyadi utcai üzletház fejlesztésére, és 2,6 millió lovas táborra is a családhoz kötődő cégeknek, vállalkozásoknak.

Utóbbi a család legújabb „szerelemprojektjéhez”, a Szeretettel Egységben a Családokért Alapítványhoz kötődik, amely Makón a Béke utcában átmeneti otthont is próbál üzemeltetni. Ehhez az ingatlant szintén a Kovács és Dobó Kft.-vel vásárolták meg a makói önkormányzattól, amely vállalkozásnak a cégiratok szerint egyébként fő tevékenységként fémmegmunkálás lett megjelölve. A makói egyházi körökben otthonosan mozgó család ezzel a kezdeményezéssel az utóbbi években erőteljesen nyomulni kezdett a közéletben és a médiában, mondhatni ez lett a kirakattevékenység. Az alapítvány nemes célkitűzéseit azonban az elmúlt 10 évben tapasztalt pályázatbiznisz kicsit más megvilágításba helyezi, az állandó adománygyűjtés mellett ugyanis „természetesen” pályázni is fognak a jövőben. Ezekről a tervekről a Makói Városi Televíziónak Kovácsné Kabók Jolán lánya nyilatkozott.

Hasonló, közpénzből elvégzett energetikai felújításokban a családnak már van tapasztalata, korábban a Kovács és Dobó Kft. gyártó és kereskedő csarnokainál és a Hunyadi utcai üzletháznál is bevált a modell, a különbség látszólag most annyi, hogy egy alapítványon keresztül folytatják a tevékenységüket. A viszonylag rossz állapotban lévő ingatlanok felvásárlása, és ezek pályázati pénzből elvégzett korszerűsítése vitathatatlanul jó üzlet, ha néhány éven belül esetleg fenntarthatatlanná válik a projekt, a várhatóan addigra jelentős értéknövekedésen átesett ingatlan akkor is a tulajdonban marad, szükség esetén értékesíthető is.

Vigyázni most már csak arra kell, hogy a titkolózás ne váltson ki gyanakvást a sajtóban, és legfőképp arra, hogy később ne igazolódjanak a gyanúk…

A család jövőbeni terveit azonban lehet, hogy némiképp beárnyékolja majd, hogy egy portálunkhoz is eljutott tájékoztatás szerint az alapítvány által működtetett átmeneti otthonban zajló dolgok a Nemzeti Adó- és Vámhivatal figyelmét is felkeltették.

A nyitókép forrása: Délmagyarország