Lázár János: a kastélyállomány ügyében az ősbűn az 1945–52 közti államosítás volt

A miniszter megerősítette, az állam célja, hogy olyan tőkeerős vállalkozásokat vonjon be, amelyek képesek a közfunkció megtartása mellett társadalmi felelősségvállalás keretében hasznosítani az uniós pénzekből felújított állami kastélyokat.

Mint arról a Promenad24 már beszámolt, az állam tulajdonában álló, a kulturális örökség részét képező ingatlanok – kastélyok és udvarházak – tulajdonjogának átruházását vagy vagyonkezelésbe adását tenné lehetővé az a törvényjavaslat, amelyet kedden kezdett tárgyalni az Országgyűlés. Lázár János építési és közlekedési miniszter expozéjában azt hangsúlyozta, hogy a kormány nemzetközi mintákhoz hasonlóan, ellenőrzött és szabályozott keretek között vonná be a magántőkét az örökségvédelembe. Ahhoz kérik az Országgyűlés hozzájárulását, hogy Magyarországon az örökségvédelem területén, nemzetközi mintákhoz hasonlóan a magántőke, a magánérdek is megjelenhessen és szerepet kaphasson ellenőrzött és szabályozott keretek közepette – mondta.

A törvényjavaslatról folyó, hosszúra nyúló parlamenti vitában Szabó Tünde, a Fidesz vezérszónoka azt mondta: a törvényjavaslat biztosítja a műemlékekkel való hatékony állami gazdálkodás lehetőségét, és új rendszert hoz létre az ingatlanok fenntartására és működtetésére. A javaslat az ingatlanok jelenlegi funkcióját nem módosítja, sokkal inkább azok megmaradását szolgálja. A magántulajdonba adott ingatlanokra szigorú szabályokat állapít meg, ezáltal védve az állami vagyonelemek közül kikerülő ingatlanokat. Az átadott ingatlanokra a kulturális örökség megőrzését előmozdító beruházási, valamint működési támogatás adható, vagyis a törvényjavaslat a nemzeti örökséget nem kisebbíti, hanem gyarapítja.

Nacsa Lőrinc (KDNP) egyetértett vele, meg kell óvni azokat a kastélyokat, kúriákat, várakat, amelyekhez a magyar történelem fontos eseményei és személyiségei kötődnek. Rámutatott, az érintett épületek állagmegóvása évente több száz milliárd forintot emésztene fel a költségvetésből. A törvényjavaslatból kiemelte a kastélyépületekre és az azokban található közgyűjteményekre, parkokra és kertekre vonatkozó nyitvatartási, üzemeltetési és állagmegóvási kötelezettséget. Felhívta a figyelmet, hogy évente legalább 300 napon keresztül lehetővé kell tenni, hogy a látogatók bejárhassák a közgyűjteményt magukba foglaló épületeket.

Az ellenzéki pártok felszólalói ugyanakkor számos kritikát fogalmaztak meg, többek között kastélybizniszről, lopásról és arról szónokoltak, hogy szerintük „a NER lovagjainak Magyarország védett értékeire fáj a foga”. A Párbeszéd ugyanakkor részben megfontolandónak nevezte a kezdeményezést, de jelezte, az ingatlanátadások kapcsán a miniszteri döntés helyett célszerű lenne egy bizottságot létrehozni, amelybe az ellenzék, a szakmai szervezetek és a helyi önkormányzatok delegálnak tagokat.

A felszólalók észrevételeire reagálva Lázár János építési és közlekedési miniszter jelezte: a kastélyállomány ügyében az „ősbűn” az 1945–52 közti államosítás volt, és hibának nevezte azt is, hogy 1990-ben nem rendezte a politikai elit a kérdést. Közölte: 1990-ben a magyar nemzeti vagyonról szóló törvényben egy százas lista szerepelt azokról a kastélyokról, amelyeket elidegeníthetetlenné és forgalomképtelenné tettek. Van egy másik csoport, amelyet értékesíthetőként tartottak nyilván, és ezek közül – kormányoktól függetlenül – az állam több kisebbet el is adott – jegyezte meg.

A miniszter hozzátette: érti, hogy az unió pénzéért aggódnak, de az uniós forrásokból megújult kastélyok teljes kihasználására – akár Dégről, akár Füzérradványról van szó – további több milliárd forintot kellene költeni. Az a kérdés, hogy ezt a magyar állam próbálja megtenni, vagy bevon olyan tőkeerős vállalkozásokat, amelyek képesek a közfunkció megtartása mellett társadalmi felelősségvállalás keretében megtenni azt. Ennek a szabályait kell kialakítani – mutatott rá Lázár János.

Kapcsolódó

Lázár János: a kormány bevonná magántőkét az örökségvédelembe (videó)

A cél, hogy Magyarországon az örökségvédelem területén, nemzetközi mintákhoz hasonlóan a magántőke, a magánérdek is megjelenhessen, és szerepet kaphasson ellenőrzött és szabályozott keretek közepette.

Fotó: MTI/Bruzák Noémi