A vásárhelyi agrárképzés több mint 120 éves történetét kutatják a Mezőgazdasági Karon

A Fekete Gyula, a korábbi legendás főigazgató nevét viselő intézménytörténeti kutatási programban nemcsak a levéltári forrásokat dolgozzák fel, de a Mezőgazdasági Kar egykori oktatóinak, kutatóinak, hallgatóinak visszaemlékezéseit is összegyűjtik majd. A részletekről Jani Péter dékáni hivatalvezető beszélt.

„Múltőrzés a hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Karon” címmel tartanak tudományos tanácskozást június 21-én, szerdán délelőtt fél 10-től a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar Andrássy úti kari tanácstermében. A rendezvényen a Fekete Gyula Intézménytörténeti Kutatási Programot mutatják be, illetve a 19. század végének, 20. század elejének vásárhelyi agrárszakoktatásáról hallhatnak előadásokat az érdeklődők. Az új projekt célja a vásárhelyi agrárszakoktatás múltjáról szóló kutatások folytatása, valamint a kar intézmény-és képzéstörténetének teljes körű feldolgozása. A tanácskozásra régi és jelenlegi hallgatókat, oktatókat is várnak – erről Jani Péter dékáni hivatalvezető beszélt a Rádió 7-nek adott interjújában.

„A kutatási program négy plusz egy fő témából tevődik össze. A legmarkánsabb irány az intézmény- és kartörténeti vizsgálódás, melynek során a Mezőgazdasági Kar és jogelőd intézményeinek alapos levéltári, elsődleges történeti forrásokra támaszkodó kutatása történik. Az 1896-ban megalapított Magyar Királyi Földmíves Iskolától és előzményeitől indulunk el, s megvizsgáljuk, miért hozták létre, miért Vásárhelyen hívták életre, hogyan alakult át, a milyen feladatokat látott el. Feldolgozzuk a második világháború utáni időszakot is, amikor már megjelent a mai értelemben vett mezőgazdasági középfokú, majd később a felsőfokú képzés, ily módon több mint 120 év történetét fogja át az intézménytörténeti kutatás. A második irány a kiemelkedő tanáregyéniségek, kutatók, tudósok életútjának, munkásságának a feltárása, a harmadik pedig a Mezőgazdasági Kar épületeinek történetének feltérképezése, összefoglalása. A képzéstörténeti áttekintésben azt vesszük górcső alá, hogy a kar jogelőd intézményeiben milyen képzés zajlott, mi volt annak a háttere, milyen tantárgyakat, illetve miből oktattak, s mire fókuszáltak a korábbi oktatók, tanárok, kutatók” – vázolta fel Jani Péter.

A dékáni hivatalvezető hozzátette, emellett ötödik témaként azt kutatják, milyen volt az élet korábban a karon. Arra kíváncsiak, milyen élményt jelentett régen itt oktatni, kutatni, illetve tanulni. Ehhez visszaemlékezéseket keresnek, illetve a még élő szemtanúkat is meg fogják szólaltatni. A munka alapját a levéltári, illetve más gyűjteményi iratokra, dokumentumokra támaszkodó forrásfeldolgozás adja, amihez az egyetemi levéltár és egyéb társintézmények levéltárai, közgyűjteményei szolgáltatják az alapot. Ezenkívül markánsan megjelenik a tárgyi emlékek – oktatást segítő eszközök, a diákok által használt tárgyak, indexek, leckekönyvek, füzetek stb. – begyűjtése akár a 19. század végéig visszamenőleg. Jani Péter azt mondta, ezzel egyrészt a tárgyi emlékek megmentése a céljuk, másrészt kiállítási tereket akarnak létrehozni az MGK campusán, ahol modern körülmények között kis kar- és oktatástörténeti tárlatokat alakítanak majd ki.

Kiemelte, nem volt kérdés, hogy az intézménytörténeti kutatási programot Fekete Gyuláról nevezzék el, aki 1950-től a középfokú mezőgazdasági technikum igazgatójaként, majd később a felsőfokú technikum és az abból kialakuló főiskola főigazgatójaként szerzett elévülhetetlen érdemeket. „Fekete Gyula közel 30 évig meghatározó szereplője volt a vásárhelyi agrárszakoktatásnak és agrár-felsőoktatásnak. A mai értelemben vett középfokú oktatásban is nagyon jelentős szerepe volt, a felsőfokú képzés esetében pedig alapítóként tekintünk professzor úr munkásságára” – húzta alá Jani Péter.

„Nagyon fontosnak tartjuk, hogy jelenlegi munkatársaink, hallgatóink tisztában legyenek azzal a szellemiséggel, korábbi időszakkal, ami megalapozta azt, hogy mi most ebben az épületben dolgozhatunk, tanulhatunk. Ez az egyik legfőbb célja ennek az új kutatási programnak, hogy átadjuk, átmentsük egyik generációról a másikra az elmúlt évtizedek tudását, szemléletmódját, emlékét” – összegzett a dékáni hivatalvezető.