Sohasem gyógyuló sebeket ejtett a trianoni békediktátum

Több mint egy évszázada, 1920. június 4-én íratták alá Magyarországgal a győztes hatalmak a trianoni békediktátumot, amely óriási veszteséget okozott. Hazánk (Horvátország nélküli) területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. Az Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította a trianoni békeszerződés aláírásának napját. Ezzel az egyes nemzetrészek között erősíteni kívánták az összetartozás érzését – olvasható a Magyar Nemzet írásában.

A trianoni békediktátumot az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként Magyarország mint a vesztes Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama írta alá a győztes antant szövetség országaival. A béke feltételeit előzőleg a magyarok részvétele nélkül határozták meg az 1919–20-as párizsi békekonferencián. A magyar küldöttség vezetője, Apponyi Albert csupán 1920. január 16-án fejthette ki hazánk álláspontját, de a korábbi vallás- és közoktatásügyi miniszter dokumentumok és térképek segítségével hiába érvelt amellett, hogy a szerződést korrigálni, módosítani kell, hiába hozott fel etnikai, történelmi és jogi érveket, azokat mind figyelmen kívül hagyták.

Trianoni veszteség számokban

A békefeltételeket 1920 májusában adták át a magyar delegációnak, a diktátumot végül Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter 1920. június 4-én írta alá a versailles-i Nagy-Trianon-kastélyban.

A trianoni békediktátum kimondta, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlott, Magyarország (Horvátország nélküli) területét pedig 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették.

Mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság egyharmada került az új határokon túlra, fele összefüggő tömbben a határokhoz közel.

A Felvidék, a Kisalföld északi fele és a Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország pedig északon Szepes és Árva megyéből kapott területeket. A magyar állam ezzel elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát.

Az MSZP nemmel voksolt

Tizenhárom évvel ezelőtt, 2010. május 31-én a magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította a trianoni békediktátum aláírásának napját. Az erről szóló javaslatra 302-en voksoltak igennel, míg 55 képviselő nemmel szavazott, 12 pedig tartózkodott. A Fidesz és a KDNP mellett igennel szavazott a Jobbik, illetve Juhász Ferenc (MSZP) és Schiffer András (LMP). Az MSZP-frakcióból 55-en nyomták meg a nem gombot, az LMP-ből pedig 12-en tartózkodtak.

A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvénnyel a parlament kinyilvánította, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.

Vasárnap is emlékezzünk Trianonra!

Az Országgyűlés akkor megerősítette hazánk elkötelezettségét a magyar nemzet tagjainak és közösségeinek egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolására, és az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevő közösségi autonómia különböző formáira irányuló természetes igényének támogatására. Megállapították a szövegben, hogy a trianoni békediktátum által felvetett kérdések történelemből ismert eddigi megoldási kísérletei – mind az idegen hatalmak segítségével végrehajtott újabb határmódosítások, mind a nemzeti önazonosságnak a nemzetköziség ideológiája jegyében történt felszámolására irányuló törekvések – kudarcot vallottak.

Ebből kiindulva az Országgyűlés kinyilvánította, hogy a problémák megoldását csak a nemzetközi jogi szabályok által kijelölt keretek között, demokratikus berendezkedésű országok kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködése eredményezheti, amelynek kiindulópontja csak az egyének a nemzeti önazonosság megválasztását is magában foglaló szabadsága, s a nemzeti közösségek belső önrendelkezéshez való joga lehet. Elítéltek ugyanakkor minden olyan törekvést, amely az adott állam területén kisebbségben élő nemzetrészek asszimilációjának előidézésére irányul.

Forrás: Magyar Nemzet