Napi cuki: zergegida a Szegedi Vadaspark új lakója
Zergegida született a Szegedi Vadasparkban, a fiatal nőstényt a látogatók is megfigyelhetik, amint sziklás-dombos kifutójában ugrándozik.
A zergegida május elején jött a világra, és volt olyan szerencsés látogató, aki tanúja lehetett születésnek. Világra jötte szerencsére komplikációmentes volt, a gida hamar talpra állt.
Annak ellenére, hogy a zerge (Rupicapra rupicapra) megtalálható a környező országokban – az Alpokban és a Kárpátokban is őshonos -, kevésbé ismert Magyarországon. A magashegységekben élő vadkecskefaj példányaival a házai állatkertek közül az ország legalacsonyabban fekvő régiójában, Szegeden találkozhattak először a látogatók.
A Szegedi Vadasparkba 2019-ben a kassai és az innsbrucki állatkertekből érkezett egy tenyészpár. Az erdei kifutójukban sziklás dombot építettek nekik, amely megfelel természetes igényeik. A párnak már tavaly is született gidája, ami azt jelzi, hogy jól érzik magukat Szegeden.
A kecskeformájú párosujjú patás Európa magashegységeiben él, az Alpoktól egészen a Kaukázusig. A gravitációt meghazudtoló fürgeséggel mássza meg a legmeredekebb hegyoldalakat, köszönhetően erős lábizmainak, ízületeinek és rugalmas, szétterülő patájának. Legelterjedtebb alfaja az alpesi zerge. Egyes elszigetelt alfajok, mint a tátrai és a dél-franciaországi kartauzi zerge – az emberi tevékenység következtében – veszélyeztetettnek számítanak. Ferenc József császár nagylelkű ajándékának köszönhetően Európán és Kis-Ázsián kívül még Új-Zéland déli szigetén is élnek zergék.
A 110-130 centiméteres zergék kontrasztos mintázata egyrészt a rejtőzését szolgálja, másrészt egyedi, tetszetős megjelenést kölcsönöz számukra. Fejükön a fekete és fehér szín váltakozik, így olyan, mintha álarcot viselnének. Testük többi részén a 20-60 kilogrammos bakok és a 15-50 kilós nőstények színe hasonló: nyáron világosbarna a háton fekete csíkkal, télen majdnem teljesen fekete. Az állatok nyakán és a farán meghosszabbodott szőr izgalmi állapotban felborzolódik, ez a közismert „zergetoll”, amely a vadászok körében még a szarvaknál is népszerűbb trófea.
Mindkét nemre jellemző a hátrafelé hajló szarv, amely más tülkösszarvúakkal ellentétben vékony, felfelé álló, enyhén kampós. Védekezésre és a szaporodási időszakban a hímek a nőstényért vívott küzdelmében szolgál.
Több nőstényből és utódaikból álló nyájakban élnek a bakok territóriumain belül vándorolva, amely területekért azok heves csatákat vívnak. A nőstények vemhessége 24-26 hétig tart, többnyire egy, ritkán két kicsinyüket hat hétig táplálják, míg önállóan el nem kezdenek legelészni.
A kifejlett egyedeknek nincs természetes ellensége, egyedül a fiatalokra lehetnek veszélyesek az olyan nagyméretű sasfajok, mint a szirti sas. Ezért is fontos, hogy a gidák mielőbb el tudjanak menekülni a veszély elől, így már pár naposan is ügyesen ugrálnak a köveken.
fotó Szegedi Vadaspark Facebook
