Lóversenyeket is tartottak régen Pünkösdkor Vásárhelyen és a térségben

„Nagyon fontos megmérettetés volt ez a fiatal legényeknek, akik más ügyességi versenyben is jeleskedtek, és a legjobb lett közülük a király, ami ténylegesen egy tisztség volt egy éven át” – ismertette lapunkkal Terendi Viktória vásárhelyi néprajzkutató, akit a térségünkre jellemző pünkösdi népszokásokról kérdeztünk.

„A Pünkösd egy mozgó ünnep, Húsvét után van mindig, 50 nappal és a Szentlélek eljövetelét jelenti. Nagyon sok hidelem is kötődött ehhez az ünnephez, de ezek – mint ahogyan más ünnepeink esetében is – tele voltak világi tartalommal, és ezért az egyház sokáig tiltotta ezeket. A legtöbb népszokás itt a térségben egészen a 20. századig fent maradt, napjainkban pedig hagyományőrző eseményekkel ünnepeljük ezt a 2 napot” – ismertette Terendi Viktória.

És hogy mik is voltak ezek a népszokások pontosan?

„Vásárhelyen és a térségben a pünkösdölés volt az egyik legnépszerűbb, ekkor az eladó sorba került, vagy hamarosan abba kerülő lányok, ünneplő ruhában meneteltek, hasonóan egy lakodalmas menethez, és jártak házról házra, köszöntve és rigmusokat mondva az ott élőknek, amelyek a termékenységgel, egészségg, bőséggel, szerelemmel voltak kapcsolatosak. Cserébe adományokat kaptak. A Pünkösdi királyválasztás is jelen volt a térségben, de nincsenek jeenleg még megfelelő adatok ahhoz, hogy meg lehessen mondani, ezek milyen gyakorisággal tartódtak. Ami viszont nagyon népszerű volt, azok a lóversenyek. Ez egy fontos megmérettetés volt a fiatal legényeknek, akik egyéb ügyességi játékokban is részt vettek és közülük a legjobb, legrátermettebb, legügyesebb kapta a királyi címet, ami egy tényleges tisztség volt egy éven át. Például meghívták a kocsmában egy italra, ha vitás helyzet volt, akkor kikérhették az ő véleményét az ügyben”

– részletezte a néprajzkutató.

Emellett nagyon közkedveltek voltak ilyenkor a bálok és táncmulatságok, minden korosztály részt vett ezeken, illetve – ez már vallási szokás – a vásárhelyi katolikus keresztények minden évben ilyenkor elzarándokoltak a Máriaradnai búcsúba. Mára ezt a Csíksomlyói váltotta fel, az a legnépszerűbb – tudtuk meg.

Ételek tekintetében ilyenkor bárányt vágtak, általában paprikásnak készítették el azt, de az adatok szerint nagyon kedvelték ilyenkor a rántott bárányt is.

A kevébé tehetősek csirkét vágtak, de azt is ünnepibb módon készítették, például töltve.

Szokás volt továbbá, hogy a házakat ilyenkor feldíszítették, akácot, bodzát, bazsarózsát és labdarózsát vittek be a házba ezzel is emelve az ünnepet.

borítókép Origo