Csepreghy Nándor: Vásárhely a Modern Városok Program legnagyobb vesztese lett

Történelmi lehetőségből történelmi bukás: 100 milliárdot veszít Hódmezővásárhely a Modern Városok Programon, amit a jelenlegi gazdasági helyzetben országosan felülvizsgál és lezár a Kormány. Öt év alatt sem sikerült előrelépni a fejlesztésekben, ezzel Hódmezővásárhely lett a legsikertelenebb megyei jogú város. Csepreghy Nándorral, az Építési és Közlekedési Minisztérium miniszterhelyettesével beszélgettünk. 

A Modern Városok Program keretében 2017-ben írta alá az együttműködési megállapodást Orbán Viktor miniszterelnök és Hódmezővásárhely akkori polgármestere, Almási István. A program komoly fejlesztésekről szólt, nemcsak Vásárhelyen, de a többi megyei jogú város esetében is. Hogyan áll a Modern Városok Program?

A Modern Városok Program keretében hatalmas lehetőséget kaptak hazánk nagyvárosai a fejlődésre. A harmadik Orbán-kormány addig példátlan és elképzelhetetlen mértékű forrásokat fordított a központi költségvetésből az akkor még 23 megyei jogú város elképzeléseinek megvalósítására. Ha úgy tetszik, a vidék fővárosainak megnyílt az út ahhoz, hogy léptéket ugorjanak. Bátran hívhatjuk történelmi lehetőségnek, hiszen a korábbi években hasonló mértékű forrásra nem volt lehetőségük a megyei jogú városoknak, ráadásul a jelenlegi gazdasági helyzetben nagyon úgy tűnik, egy ideig nem is lesz.

Öt-hat év elteltével, a háború eredményezte gazdasági nehézségek azonban arra kényszerítenek bennünket, hogy felülvizsgáljuk a teljes Modern Városok Programot. Mérleget vonjunk, megnézzük ki mire jutott a rábízott munkával és a Kormány által felkínált lehetőséggel.

Az utóbbi időben nem sokat lehet hallani a program vásárhelyi elemeiről, azok megvalósulásáról. Nálunk mi a helyzet?

Személyesen tárgyaltam több polgármesterrel is, de Hódmezővásárhely sok tekintetben kivételesnek számított. Kivételes és meglepő is volt egyben, mert míg az összes többi polgármester kívülről ismerte városa összes fejlesztését, addig Márki-Zay Péter polgármester úr kollégái segítsége nélkül igen nagy bajban lett volna. Ezzel semmiképp sem általánosítani szerettem volna, hiszen ellenzéki városvezetők közül többen is kiválóan érveltek egy-egy fejlesztés mellett, például Szücsné Posztovics Ilona, Tatabánya polgármestere,vagy Veres Pál úr, Miskolc első embere. Szóval vegyes érzésekkel zártam a vásárhelyi tárgyalást, mert úgy tűnt, hogy a Kormánynak fontosabb a város fejlesztése, mint a helyieket elvben képviselő polgármesternek.

Ha a MVP vásárhelyi elemeire tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy az egész országban ez a legsikertelenebb város. A legtöbb programelem elakadt, vannak, ahol évek óta információra, dokumentumokra, az elképzeléseik konkretizálására várunk. Eljött azonban az idő, amikor mérleget kell húzni és értékelni kell az elvégzett munkát. Reálisan kell látnunk, hiszen teljesen más a gazdasági helyzet, mint 2017-ben, más feladatok állnak az ország előtt. Nincs tovább, ki kell mondanunk, hogy ami az elmúlt öt évben nem tudott elindulni, abban már nem is várhatunk előrelépést. Márki-Zay Péternek öt éve volt arra, hogy koordinálja a város fejlesztéseit, de semmit nem tudott befejezni. Hódmezővásárhely történelmi lehetőségtől esett el, belátható időn belül hasonló program nem várható. Vásárhely ma már egy másik város lenne, ha sikerült volna megfogni a munka végét.

Vannak azért megvalósult elemek, ilyen a tram-train.

A tram-train jó példa, hiszen látható, mekkora változást hozott a város életében. A fejlesztések más területeken hasonló léptékváltást eredményezhettek volna. A tram-train nem a polgármester érdeme, hanem Lázár Jánosé, a vásárhelyi polgárok méltán lehetnek büszkék a vasútvillamosra, ahogyan a kormány is az. A kihasználtsága minden várakozást felülmúl, ha csak erre az egy projektre szerződtünk volna a néhai Almási István polgármester úrral, akkor talán boldogabbak is lehetnénk, mert nem lenne hiányérzetünk az önkormányzat által el nem végzett munka miatt.

Melyek azok a beruházások, amelyek biztosan nem valósulnak meg?

Hódmezővásárhely kiváló adottságokkal rendelkező város, a 2017-ben megkötött megállapodás is több helyen reflektál az agráriumban és élelmiszeriparban rejlő lehetőségekre. De sajnos ez csak lehetőség marad mindaddig, ameddig valaki nem tesz ebbe munkát és nem szervezi meg a teljes folyamatot. Az ellenzéki lét önmagában nem lehet mentség arra, hogy valaki nem végzi el a házi feladatát, amivel a választók megbízták. A városnak lobbiznia kellett volna, befektetők után mennie, ahogyan tették ezt más települések. Néhány Vásárhelyen kihelyezett plakát nem helyettesíti a munkát, és politikai nyilatkozatok sem hoztak még befektetőt egy közösségbe sem. Szerintem ez az egyik legnagyobb veszteség, amely a várost érte, hiszen a Covid előtti időszakban bő két év állt a város rendelkezésére, hogy alacsony kamatkörnyezetben befektetőket találjon, a Covid után pedig a Kormány támogatója volt minden olyan kezdeményezésnek, amely a gazdasági önállósodást szolgálta. Segíteni azonban csak azon lehet, aki ezt hagyja.  

Szintén meghiúsul – és egyben jó példa a város hozzáállására – a naperőműpark. A szaktárca évekig várta az Önkormányzattól az elképzeléseik átgondolását, valamint az előterjesztéshez szükséges adattartalom összeállítását. A 2018-as időközi választásokat követően, a városvezetésben történt változások óta nem érkezett be az előterjesztéshez szükséges dokumentumok egyike sem. Az Önkormányzat egyetlen alkalommal telefonon kért felvilágosítást a projekt kapcsán 2019. júniusában, amikor az ITM munkatársai szóban tájékoztatta a benyújtandó dokumentumokról. Azóta sem történt semmi sem.

Mi az oka annak, hogy ezek a beruházások elakadtak?

Meggyőződésem, hogy ennek kizárólag önző és egyéni politikai okai vannak. Pontosabban: a polgármesternek a politika csak háborút jelent, soha nem építést. Ha csak feleennyi energiát fektetett volna Hódmezővásárhely fejlesztésébe, mint a személyes politikai ambícióiba, Vásárhely ma gazdagabb és jobb város lenne.

Szeretném azonban rögtön leszögezni, ez nem politikai hovatartozás kérdése, a Kormánynak az az érdeke, hogy minden településnek segíteni tudjon. Mint említettem, nagyon sikeres együttműködéseket folytattunk ellenzéki településekkel is. De csak annak tudunk segíteni, aki tesz is a sikerért. Azt azért ne várja el senki, hogy majd a Kormány fogja az önkormányzat munkáját elvégezni, vagy meghozni azokat a döntéseket, amelyet a helyi közösségnek kell. Nehéz, sőt egy idő után lehetetlen azzal együtt dolgozni, aki mást sem akar, csak békétlenséget, mindezt pedig a szeretet zászlaja alatt. A politikának mégis az az elsődleges feladata, hogy jobbá, könnyebbé tegye az emberek mindennapi életét, megoldja a napi problémákat, és támogassa az egyéni boldogulást különböző eszközökkel. Kifejezetten különleges projektnek tartottam a minőségi otthoncsere programot, amely a panelben élőknek nyújtott volna lehetőséget kertes házas övezetbe költözni. Ez egy olyan pilot elképzelés lett volna, amely dedikáltan Vásárhelyen valósult volna meg elsőként. Ebből sem lett semmi, és a sort még hosszan folytathatnám.

Mekkora veszteség éri Hódmezővásárhelyt?

A megállapodás aláírásakor vállalt fejlesztések nagyságrendbeli forrásigénye több mint 164 Mrd forint, ebből lényegében csak a tram-train valósult meg. Ez azt jelenti, hogy mintegy 100 Mrd forinttal lett szegényebb Vásárhely a nemtörődömség és a háborúskodás miatt. Ha a város a munkát elvégezte volna, akkor a polgármester ennyivel tehette volna gazdagabbá Vásárhelyt.