A nap, ami az édesanyákról szól – csokorba szedtük a legszebb verseket anyák napjára
Magyarországon május első vasárnapján ünnepeljük az édesanyákat, melynek alkalmából – a teljesség igénye nélkül – csokorba szedtünk néhány gyönyörű köszöntő verset.
Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza, amikor tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során persze később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is felköszöntötték. A Magyar Ifjúsági Vöröskereszt szervezésében hazánkban először 1925-ben tartották az első anyák napi ünnepséget a MÁV gépgyár foglalkoztatójában munkásgyerekeknek, 1928-ra pedig már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé.
Jöjjenek a versek!
Lajkó Gábor
Anyák napjára édesanyámnak
Eljön a május,
víg a majális,
dalt fütyörészik
fent a madár is.
Serken a napfény,
bolydul a kaptár.
Itt a vasárnap,
jelzi a naptár.
Édesanyámnak
hoztam a csokrot,
Ringat a szellő
zöld, üde bokrot.
Messzire elfut
tőlem a bánat,
láthatom ismét
édesanyámat.
Szótlanul állunk
lágy ölelésben.
Gördül a könnycsepp
arcomon, érzem.
Zsongnak a méhek,
dalt dudorásznak.
szóljon a dallam
drága anyámnak!
Rózsa
Anyák napján két kezemben fogom a virágom,
felé nyújtom piros rózsát, benne őt találom.
Piros ajka van előttem, mint a rózsa szirma,
ahogy meglát, szája szélét nagy mosolyra nyitja.
Tüskéivel védett, óvott, kiállt énmellettem,
két kezével átkarolva, simogatta lelkem.
Elbódított illatával, hogyha sírni látott,
reményvesztett utaimon oltalommal áldott.
Hordozd terhed méltósággal, megtanított rája,
úgy, mint szélben a rózsát is cipeli a szára.
Ő a rózsa, látom most már, kinyílik egy szóra,
miképpen az anyai szív gyermekéhez szólva.
Maradj velem még sokáig ezen a világon,
te maradtál mindig nekem a legszebb virágom.
Anyák hangja
Mi nékünk legszebb emlék,
belül él, világodban ébredt,
érted ragyog, ölelve néz feléd,
mert a legjobbika vagy tenmagad
anyjának, ki átadtad gyermekednek
az élet egy legszebb figyelmét,
szíved önzetlen szeretetét,
a tudást, mit szereztél.
Minden utunk hazavezet,
nyújts néki egy csokor kedvességet,
legyen mindig boldog, ki anya lehet…
Anyák napjára
Minden egyes jó Anyának Isten áldja a kezét,
madár hangja édesítse háza körül reggelét!
Aranyeső mossa szépen kertjében az ágat,
tulipánnak szép kelyhéből érkezzen varázslat.
Szíve mélyén a szeretet ágyazzon meg magának,
legyen benne mindig helye jó gyermeke szavának.
És a kedves Nap fényének a melege ölelje,
a szeretetet, mi benne lakik, az egekig növelje.
Minden egyes Édesanyát áldjon meg az Isten,
és azt is, kinek mára jó Anyácska nincsen!
Viráganyám
Hogyha, Anyám,
Virág lennél,
Rajtad lógnék
Pillebábként.
S míg szárnyaimat
Bontogatnám,
Te szirmaiddal
Betakarnál.
Esti szélben
Sosem fáznék,
Dús esőben
El nem áznék.
Az én erős
Váram volnál,
S benned válnék
Pillangóvá.
Majd elreppennék
Messze tőled,
De emiatt nem
Hervadna szíved.
Mert visszaszállnék
Mindig hozzád,
Hogy örökké
Virágozzál.
Édesanya arany szíve
Anyák napja hajnalában.
Azt kívánom, én Istenem.
Add, hogy sokáig még éljen.
Boldogságban, örömben.
Könny ne legyen két szemében.
Csak akkor, ha örömkönny.
Álld meg kezét őnéki.
Mert azzal óvott s nevelt engem.
Arany szívét óvd a rossztól.
Ne legyen az sosem szomorú.
Álmait tedd csodássá néki.
Soha ne kísérje gond és bú.
Édesanyám, felneveltél engem.
Jóban, rosszban mellettem voltál.
Meghálálni egy élet is kevés!
Mondd, anyukám, hogyan is tudnám?
Kilenc hónapig szíved alatt hordtál.
Tanítottál s szeretettél.
Ha sötét éj volt, szíved lámpásként fénylett.
Ha kellett, sokat meséltél.
Kívánom hát, édesanyám, néked.
Legyen csodás sok-sok éved.
Isten adja, hogy sokáig mellettem legyél.
Sok szép és csodás pillanatot megéljél.
Mert ha eljön az óra, mikor nem látlak majd.
Mikor nem foghatom kezed, mely óvott.
Mikor ajkaidról szó már nem jön.
Akkor szívem egy része elveszik e földön.
Anya
Van nekem egy féltve őrzött kincsem,
Olyan, ami senki másnak nincsen.
Olyan, amiért a világ pénze is kevés lenne,
Olyan, ami nélkül nekem semmi se menne.
Olyan, akiért az életemet adnám,
S ha tehetném, soha nem hagynám,
Hogy gyönyörű arcán mosoly helyett
Fájdalmas könnyek gördüljenek.
Olyan kincs Ő, akinél értékesebb nincs a világon,
Akinek lelkét én őrizve vigyázom.
S mikor bajban voltam, és segítség kellett,
Ő egy másodperc alatt mellettem termett.
Megfogta apró kezeimet, tudta, mit kell tenni,
Mindig elvitt oda, hol nem bánthat meg semmi.
S most rajtam a sor, hogy viszonozzam, amit tett,
Hogy a csúf világtól annyiszor megmentett.
Van nekem egy féltve őrzött kincsem,
Olyan, ami senki másnak nincsen.
Hiszen Ő nemcsak életet adott nekem,
Végigkísér rajta, s mindig fogja a kezem.
Anya
Az anya
Ott van a fűben, a fában,
A Nap mosolyában,
Annak aranyában,
Rozsdás levélben,
Az őszi avarban,
Mi roppan a csendben,
A jeges szélben,
Az ünnepi fényben,
A hófehér télben.
Ott van a tavaszban,
A rügyfakadásban,
Az édes virágzásban,
A nyári éjben,
Rózsák vörös tüzében,
Annak illatában,
A harmatos ébredésben.
Egyszer majd az angyalokkal
A mennybe száll,
Lelkünkben legyen megnyugvás:
Az évszakok őt újra és újra elhozzák.
Mert egy anya
A szívből soha nem múlhat el,
Mindig simítja gyermekét,
Érezheti láthatatlanul is kezét.
Versek forrása: poet.hu
