122 éve látta meg a napvilágot Németh László, akinek legjobb történelmi drámái Vásárhelyen születtek

1901. április 18-án született Németh László, Kossuth-díjas magyar író, műfordító, esszéista, drámaíró, aki először 1940. április 13-án Móricz Zsigmonddal jött városunkba, ahol a Tanyai Tanulók Otthonában melengetett eszméjét látta megvalósulni. A kezdeményezést Cseresnyés c. drámája szerzői jogának átengedésével támogatta.

1940. november 9-én Tamási Áronnal szerepelt a gimnázium irodalmi estjén, majd 1941-ben és 1942-ben is járt a városban, a Kristó család vendégeként.

Ilyen előzmények után hívta meg a református egyházközség óraadó tanárnak – a Bethlen Gimnázium javaslatára – az akkor megélhetés nélkül álló Németh Lászlót.

A Bethlen Gábor Református Gimnáziumban, majd az 1946-ban régi helyére visszakerülő leánygimnáziumban irodalmat, történelmet, filozófiát, egészségtant és vegytanból, fizikából, matematikából összegyúrt természetismeretet tanított 1945 szeptemberétől 1948 decemberéig. A két gimnázium a kísérletező pedagógust hívta benne életre.

A Bercsényi u. 27. sz. alatti Kristó-ház és a leánygimnázium igazgatói lakásának szobái a tanulmányszerzőnek, szépírónak váltak műhelyévé.

(1945. október 6-tól 1946 februárjáig az Andrássy utcai Kristó-patika fölötti szolgálati lakásban lakott.)

Néhány tanulmány mellett itt fogalmazta újra Mathiász-panzió c. drámáját, itt fejezte be az Iszony c. regényét.

Itt születtek legjobb történelmi drámái: Széchenyi, Eklézsia-megkövetés, Husz János.

Részt vett a Tornyai Társaság munkájában, publikált a helyi irodalmi folyóiratokba. A Puszták Népében többek közt Pusztuló magyarok c. vígjátéka, a Délszigetben Erzsébet-nap c. drámája jelent meg.

Az őt vendégül látó család legfontosabb személyiségéről mintázta a régi Vásárhelyt megörökítő, kulcsregényszerű alkotása főszereplőjét. A gyógyszerész felesége, Kenéz Katalin (Kristó Nagy István irodalomtörténész édesanyja) Égető Eszter néven lett “legvásárhelyibb” művének címszereplője.

1949-1954 között hónapokat, fél éveket töltött városunkban.

Késő öregkoráig hiányzott neki a tanítás, s honvágya volt a nyugalmat, menedéket adó város után.

1957-ben Kossuth-díjat kapott, összegét – ötvenezer forintot – a Bethlen Gábor Gimnázium könyvtárának ajánlotta fel.

1967-ben tömör pontokban megfogalmazta az emberség, magyarság életigazságait az iskola készülő díszkútjának oszlopára.

(Szövegét az író 70. születésnapján, diófába vésve, a tanári könyvtár falában helyezték el.)

Az írás ördöge c. drámáját – külön kérésére – a szegedi színház először Vásárhelyen játszotta 1970. február 7-én, akkor járt utoljára nálunk.

A városi tanács 1971-ben határozatban örökítette meg itteni tevékenységét, vásárhelyi kötődését.

A halálát követő esztendőben, 1976. június 2-án, egykori igazgatója, Vörös Mihály javaslatára a városi könyvtár felvette a nevét.

Ekkor avatták fel a könyvtár előtti köztéri szobrát, Tóth Valéria munkáját is.

1981. május 11-én volt lakásában, az egykori leánygimnáziumban emlékház nyílt és a Bethlen Gimnáziumban leleplezték Szervátiusz Tibor Németh László-domborművét.

1986. április 17-én felavatták a Bercsényi utcai házon elhelyezett emléktábláját.

1987. június 26-án hagyatékának, kultuszának gondozására megalakult városunkban az országos hatáskörű Németh László Társaság.

1993 őszén az emlékház kiállítását áthelyezték könyvtárunkba.

Ma Vásárhelyen a könyvtáron kívül egy gimnázium is a nevét viseli már lassan évtizedek óta.

/Kőszegfalvi Ferenc helytörténész nyomán/