Ezek a népszokások uralkodtak régen Vásárhelyen és a térségben húsvét előtt és alatt

Négy jeles napot is ünnepeltek a keresztények a húsvéti ünnepkör utolsó hetében, ezeknek a szokásoknak a nagy része máig megmaradt térségünkben, vagy átalakulva tartjuk, de olyan is van, ami mára feledésbe merült. Terendi Viktória, a Tornyai János Múzeum néprajzkutatója segítségével tárjuk fel a régmúlt húsvétjait.

„Húsvét vasárnapjának hete a tavaszi nagytakarítás időszaka volt, ezzel nemcsak fizikálisan tisztult meg az élettér, de szimbolikus jelentősége is volt, a lelki megtisztulást szolgálta. Ilyenkor kifelé is lehetett sepregetni, más ünnepkor, például szilveszterkor azonban ez nem volt javallott” – ismertette Terendi Viktória, a Tornyai János Múzeum néprajzkutatója.

Mint fentebb írtuk, a keresztények négy jeles napot is ünnepeltek ezen a héten.

„Csütörtökön a harangok Rómába mentek, megszűnt a harangozás ezt kerepléssel helyettesítették. Főleg a gyerekek kerepeltek, hogy ideje templomba menni, ugyanakkor nagyon sok templomnak saját beépített kereplője is volt. Az efféle zajcsapás ezenkívül a gonosz űzését is szolgálta” – részletezte Terendi Viktória.

„A második ilyen jeles nap a nagypéntek volt, ekkor szigorú böjtöt tartottak, a legszigorúbbak csak kenyeret és vizet fogyasztottak ezen a napon. Ez a böjt a lányoknak is fontos volt, úgy tartották ugyanis a 19. század második felében a térségben, hogy aki ezen a napon böjtöl, majd megmosakszik és nem törölközik meg, de kendőjét a párnája alá teszi, megálmodja, kihez megy férjhez. Egyébként az év egyik legszerencsétlenebb napjának tartották a nagypénteket, hiszen Jézus keresztre feszítésének napja volt ez, így aztán semmilyen komolyabb munkába nem kezdtek, és kenyeret sem volt szabad sütni mert úgy gondolták, kővé válik. Emellett a víz is fontos szerepet töltött be ezen a napon is. A víznek mágikus erőt is tulajdonítottak így aztán Nagypénteken a napfelkelte előtt rituális fürdés volt szokásban a térségben. Ekkor elmentek a patakhoz, vagy folyóhoz, vagy a kútról vittek haza vizet és abban mosdottak meg. Ennek egészség-és szépségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Nagypénteken volt feladat a meszelés is, amit az asszonyok végeztek el, illetve zajcsapásokkal férgeket űztek el, békákat, kígyókat egereket a ház környékéről. És persze ezen a napon főzték meg a sonkát is, amit az utolsó disznóvágás óta érleltek sóba” – részletezte a néprajzkutató.

Hozzátette, sonkát ekkor természetesen még nem ehettek, hiszen böjt volt, de a levében megfőzött tojásokat már ezen a napon is fogyaszthatták. Szokás volt még a sonkát megszentelni, ezt vagy templomban tették meg, vagy – mivel minden otthonban volt szenteltvíz – házilag végezték el.

Nagyszombat az elcsendesedés napja volt, de már készítették előre a süteményeket. Cukros pogácsát, mákos kalácsot, majd a 20. század elejétől különféle piskótákat.

Ezen a napon élesztették újra a tüzet, ezt megszentelt fával tették, a templomból vitték az égő fadarabot vagy faágat ehhez – tudtuk még meg.

Húsvétvasárnap is tilos volt a munka, ez a nap a rokonlátogatások ideje volt és a misék, vagy istentiszteletek látogatásának napja. Ekkor már ehettek sonkát, mi több, sok helyen ebédre is sonka volt. Ahol nem ott tyúkhúslevest, tyúkból készített pecsenyét ettek.

Vasárnap már szabad volt dínom dánomozni, táncos mulatságokat és bálokat tartottak.

Húsvéthétfőn a locsolkodásé volt a főszerep, a fiúk csapatban járták a házakat, és nyakon öntötték tiszta vízzel a fiatal lányokat, akik ezért cserébe piros tojást, vagy hímes tojást adtak. Termékenységi szerepe is volt ennek, valamint a víz egészségre, szépségre gyakorolt hatása ezen a napon is előkerült.  A 20. század második felétől váltotta fel a kölni a vizet.

Ma már egy kiveszett hagyomány volt népszerű húsvétkedden, ez a visszalocsolás alkalma volt a térségben. A lányok kiálltak az utcára csapatokban és az arra járó fiút, legényt nyakon öntötték.

Manapság pedig már elterjedt jó ideje – német hagyományból átvéve – hogy a nyuszi tojja a tojást, ennek megint csak termékenységi aspektusa van, a nyúl ugyanis termékenység szimbóluma is, csakúgy, mint a tojás.