Az elmúlt évek legnagyobb politikai blöffje

Minden esélye megvolt. A semmiből a csúcsra jutott, majd vissza a semmibe. Miért volt így és mi jön ezután? Márki-Zay Péter tündöklése és bukása. Portré a polgármester 5 éves évfordulójára. 

Polgármester akart lenni, majd amint megválasztották, rögtön bejelentkezett országos politikusnak. Segíteni akarta a kormányváltást, de „ellopta a showt”, és végül történelmi vereségbe vitte a rendszerváltás utáni legnagyobb ellenzéki politikai összefogást. Az ellenzék megújulását ígérte, de zavarosságával és hatalmas bukásával maga tette lehetővé Gyurcsány Ferenc megerősödését. Először kormányt akart váltani, aztán ellenzéket. Először azt kérte, hogy a pártok lépjenek hátra, majd bejelentette, maga is pártot alapít. Polgármester akart lenni, majd országgyűlési képviselő, majd miniszterelnök, most éppen az Európai Parlamenti választásra készül. Márki-Zay Péter minden akart lenni, és valljuk be őszintén: sokáig nagyon úgy tűnt, talán lehet is. Hogy mi volt a gond, és mi maradt még hátra? Erre keressük a választ.

Az új ellenzéki remény

Márki-Zay Péter kedvező csillagzat alatt született. A 2018-as hódmezővásárhelyi időközi választást minden magyar politikai szereplő és mindenki, aki a politikát befolyásolni akarta a közeledő országgyűlési választások első fordulójának tartotta. A Jobbik jelöltje volt, de a pártok a háttérben megállapodtak, hogy nem indítanak ellene senkit, ő pedig nem viselte a jobbikos pártszíneket, így is megtestesítve az akkor még a politikában jobbára ismeretlen összefogást. Megkapott mindent: az országos sajtó naponta számolt be az újabbnál újabb történeteiről, hogy az indulása miatt kirúgták, hogy kamerákat telepítettek az utcájába… Vezető politikai hetilapok, tévés magazinműsorok készítettek a közéletben ismeretlen jelöltről portrét és építették szorgosan a hatalom ellen induló bátor, hétgyermekes, vallásos, szerény kisember karakterét. A közösségi médiában pedig talán több pénzt hirdettek el a vásárhelyi választási kampányban, mint akkor az ország többi részén együtt. A győzelem meglett, ami felértékelte Márki-Zay Pétert.

Az összefogás, mint a Fidesz sikerét megtörni képes politikai módszer látványos igazolást nyert, és Márki-Zay meglovagolva a sikert, magának akart terméket építeni belőle. Az összefogás apostolaként lépett az országos politika színpadára és bár az áprilisi országgyűlési választásokon ismét a Fidesz győzött, ezt igazolásként tudta használni: lám, az összefogás nélkül induló ellenzéket ismét legyőzte a Fidesz. A folyamatosan építgetett, rendszerellenes, az országért tenni akaró, sikeres ellenzéki karakter egészen a miniszterelnök-jelölti előválasztásig vitte, ahol végül be tudta váltani a mindig is áhított jegyre. Arra, ami egyenesen a csúcsra visz.

Minden lehetősége megvolt

Nem volt még olyan miniszterelnök-jelölt a rendszerváltás óta, aki gyakorlatilag valamennyi ellenzéki párt támogatását és szervezetrendszerét maga mögött tudja, akiért ellenzéki pártaktivisták ezrei dolgoznak, aki válogathat a legjobb hazai és nemzetközi kampányszakértők között, aki minden ellenzéki média támogatását és felületét megkapja, akit még a – magyar kormányt megdönteni akaró – külföldi politikai és gazdasági erők is ilyen mértékben támogatnak. Pénz, paripa, fegyver, sőt, hadsereg, fegyverarzenál és az ellenzéki térfél legjobb hazai és külföldi harciszakértői is rendelkezésre álltak, hogy megvívja a csatát. De volt még egy ennél sokkal fontosabb: az emberek, akik hittek benne.

Márki-Zay Péterben a kezdetektől fogva sokan hittek. Hitték, hogy jó polgármester lesz, hitték, hogy becsületes, nem hazudik és nem korrupt, hitték, hogy alkalmas miniszterelnöknek, sőt, még azt is elhitték, hogy le tudja váltani a kormányt. Mára mindannyian csalódtak. Öt év kellett ahhoz, hogy kiderüljön: Márki-Zay Péter az elmúlt évek legnagyobb politikai blöffje.

Mi volt és mi lett

Sok politikusi szerepet bemutatott Márki-Zay az elmúlt öt évben, de mára mind megbukott, vagy hiteltelenné vált. A nép egyszerű gyermeke volt, aki kiáll a rendszer ellen, de csakhamar kiderült, hogy rengeteg pénz és profi kampánygépezet állt mögötte, már az első kampányában is. A jó polgármester volt, aki kiűzi a korrupciót és bezzegvárost épít a félelemből és elnyomásból szabaduló Hódmezővásárhelyből, de szépen lassan kiderült, pár út leaszfaltozásán és egyéb, valójában jelentéktelen beruházáson túl semmit sem tudott fejleszteni a városon. És valójában soha nem is érdekelte. Hódmezővásárhely milliárdokat vesztett miközben ő a karrierjét építgette. A kormányváltó kemény ellenzéki vezér volt, a kapitány, aki azonban az összevisszaságával, gőgjével és alkalmatlanságával a saját táborára mért megsemmisítő csapást. A korrupció elleni küzdelem zászlóvivője volt, de kiderült, hogy valójában az elmúlt 33 év legsúlyosabb korrupciós botrányának főszereplője: nemcsak, hogy az amerikaiak támogatták a kampányát, de még a saját politikai szövetségesei is számonkérték rajta a pénzt. Sokat meg is tartott, amiből most tanárokat, választáson indulókat támogat, politikai karriert épít. Végül pedig, az összefogás apostola volt, de a legelső éles helyzetben kiderült, bármelyik pillanatban kész megtámadni a saját szövetségeseit. A választások óta bemutatott politikai ámokfutása után pedig ma már csak egy dologban van egyetértés az ellenzéki pártok, szakértők, publicisták és megmondóemberek között: Márki-Zay a legnagyobb tévedésük volt.

Mi volt a baj?

Támogatóból, pénzből, hátországból nem volt hiány. Lehetőség akadt bőven. Abban, hogy a csúcsról a semmibe jusson a legfontosabb tényező ő maga volt. A karizmatikus, harcos, eltökélt kiállásról, ami a csúcsra vitte ugyanis kiderült: üres előadás, nincs mögötte semmi. Sem tudás, sem tenni akarás, sem munkaképesség, sem hitelesség. Csak egy valami: a hatalomvágy. Szépen lassan kiderült, hogy nem érdekli a város, hogy demokráciát hirdet, de csak saját magában hisz, hogy a politikához szükséges legalapvetőbb készségek sincsenek meg benne, hogy korántsem annyira tisztességes, mint ahogy mondja, hogy bosszúálló, zavaros és egyenesen mániás. Hogy a dumán kívül semmi nincs és azt is, amit mond jobbára a sajtóból szedegeti össze. Program és elképzelések nélkül választották polgármesternek, mert szépen szidta az ellenfeleit. Program és elképzelések nélkül választották miniszterelnök-jelöltnek, mert szépen szidta a Fideszt és Orbán Viktort. De itt megállt a tudomány. Felverte a tétet, elhitette, hogy ő lesz a megoldás, de kiderült, hogy blöff volt az egész. Nem a Fidesz, nem az ellenzék, nem Lázár János, és nem világ tehet arról, hogy Márki-Zay Péter oda jutott, ahova. Egyedül ő maga.

Mi lesz most?

Azt, hogy merre tart a legjobban a saját szövetségesei mutatják meg. Legfőbb bizalmasai, mint az alpolgármesterré tett jóbarát, Szabó János, vagy a korábbi harcostársai, kampányszervezői sorra fordítanak neki hátat és adnak hangot nyilvánosan csalódottságuknak, kiábrándultságuknak. Az MMM valamennyi elnökségi tagja faképnél hagyta, a korábban mellette álló országos politikusok ma már letagadják és szégyellik, hogy valaha együtt mutatkoztak vele. Ha valakinek szemernyi kétsége lenne abban, hogy a folyamat visszafordíthatatlanul a vége felé tart, nézzen csak rá az utolsó, a legerősebb bástya, a hátország omladozására: még a vásárhelyi önkormányzati frakció is felbomlott, még a helyi összefogás is szétesett, a helyi támogatók is elpártoltak. Aki még belé kapaszkodik, mellette áll, az örvény fenekére tart.

Öt évvel azután, hogy ország-világra szóló győzelemmel a közélet színpadára lépett, Márki-Zay Péter körül végleg elfogyott a levegő. Az országos politika már kiveti magából, sajtószerepléseiben korábbi önmaga karikatúrájává vált. Ugyanazt és ugyanúgy ismételgeti, mintha még mindig miniszterelnök-jelölt lenne, mintha még volna hitelessége, mintha nem mondott volna rá a választók elsöprő többsége határozott nemet. A komolyan nem vehető pártalapítással pedig maga állítja ki a végbizonyítványát: itt van Márki-Zay Péter, a sokadik, támogatók nélküli mikropárt elnöke, aki sorban áll az esti híradó néhány másodpercéért, amelyben szidhatja a kormányt. Lefőtt a kávé, lejárt a lemez. Történelmi lehetőség adatott meg neki, de elszúrta.

Márki-Zay Péter még sok mindent meg tud tenni az életében, de egy dolgot már biztosan nem: a Fideszt leváltani. De ezzel az egy dologgal meg is szűnik minden létjogosultsága a politikában, elveszik minden indok, amiért bárki is valaha rá szavazott.