A kommunizmus áldozataira emlékeztek Makón is

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség tartott megemlékezést a Csanád vezér téri kopjafáknál.

Pénteken este gyűltek össze a makóiak, hogy a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján tiszteletüket tegyék, főt hajtsanak az áldozatok emléke előtt. Halmágyi Pál egykori múzeumigazgató, történész beszédében hangsúlyozta:

A kormány 2000-ben határozta el, hogy a kommunizmus áldozataira emlékezve is egy emléknapot hoz létre. Ez február 25-e. Miért pont ezt a napot választották? Azért, mert 1947. február 25-én vitték el az oroszok a magyar parlament tagját, a Független Kisgazdapárt egyik vezetőjét, Kovács Bélát úgy, hogy egy éjszaka rátámadtak, és Szibériában ébredt föl. A hatalomra készülő Rákosi-éra el akarta tüntetni az útból az akkor legerősebb párt vezetőjét. Évekig senki nem is hallotta, hogy hol van, mi történt vele, teljes homály fedte a sorsát.

Makó kapcsán elmondta:

1919 márciusában Pesten egy megegyezéses pártközi megbeszélés után az akkori Magyar Kommunista Párt hatalomra került, és 133 napig hatalmon is volt, ez volt a kommunizmus első próbálkozása Magyarországon. Návay Lajos, az Országgyűlés elnöke, nekünk képviselőnk, előtte alispán is az ő terrorjuk áldozata. 1919. április 26-án megérkeztek Makóra a terrorlegények, másnap hajnalban Földeákon foglyul ejtették Návay Lajost, és két nap múlva, április 28-án brutális kegyetlenséggel a kiskunfélegyházi állomáson meggyilkolták őt és társait. Ez a gyilkosság már bemutatta a kommunizmus arcát.

Makón az egyik középiskolát Návay Lajosról nevezték el, szobrot állítottak neki, a vármegyeházán arcképe kint függött a tanácsteremben. Élt az emléke, ünnepelték születésének és halálának évfordulóját. 1945 után erről már nem sok szó esett. Később ismét szobrot állítottak neki, és egy makói középiskola is a nevét viseli – hangzott el.

Sokan vagyunk itt, akiknek a szülei, nagyszülei saját életükben átélték a kommunisták 1948-tól 1989-ig tartó uralmát. Ezt mondjuk úgy, hogy a szocialista Magyarország korszaka. Szüleink, nagyszüleink tehát a saját életükben tapasztalták meg, mi az, hogy be kell lépni a téeszbe, elviszik az utolsó tehenet, aratás után az utolsó zsák búzát. Nem maradt semmi saját maguknak. A maszek világnak vége lett, az iparosokat tönkretették, a földeket elvették. Ez az ideológia negyven évig irányította ezt az országot, az 1990-es rendszerváltásig. Azóta már a mi új történelmünk épül, s reméljük, hogy a kommunizmusból csak ez az egy nap marad, amikor az áldozatokra emlékezünk.

 Miért kell emlékezni? – tette fel a kérdést Halmágyi Pál

Az ókori görög bölcsek megmondták, hogy a történelem az élet tanítómestere, ne felejtsük el ezt. Ma már alig vannak közöttünk azok, akik saját sorsukon átélték, de elfelejteni nem lehet, és reméljük, a későbbi generációk majd évtizedek múlva is tudják, mi történt 1945-től 1989-ig, s okulnak belőle

– zárta gondolatait.

A megemlékezés végén elhelyezték az emlékezés virágait, és mécseseket gyújtottak.