„Emberek, akiket nem felejtünk soha!” – Bezárt az 50 éves makói ABC

Pontosabban 49 évvel és 8 hónappal ezelőtt nyitott a város akkor legnagyobb boltja. A makóiak a közösségi médiában is elbúcsuztak tőle.

A Százas ABC szűk egy héttel az utolsó napja előtt posztolta ki, hogy kedden lesz az utolsó napjuk. Megírtuk, hogyan búcsúztak el. Azóta számtalan komment érkezett az elköszönő posztjukhoz, és a makói csoportokba is.

Gábor mindössze annyit tett hozzá: Döbbenet. Ildikó azt írta:

A város legjobb boltja! Itt szerettem a legjobban, mindig volt egy kedves szavuk az eladóknak hozzám. A szívem szakad meg! MIÉRT??????

Sokan emlékeket idéztek fel. Ágota is:

Kb. ott nőttem fel! (Páva u.) még emlékszem, ahogy a nagymamámmal daráltuk a kávét azokon a nagy darálókon, meg zsebpénzért vittem vissza az üvegeket.

Szilvia így emlékezett vissza:

Itt vásároltam először gyerekként. Sajnálom. Nem is tudom elképzelni ezt az utcaszakaszt nélküle.

Mariann a dolgozóknak mondott köszönetet:

Köszönjük a dolgozók lelkiismeretes munkáját. Jó érzéssel mentem ebbe sz ūzletbe. Kedvesek, segítőkészek voltak.

A Minden, ami Makó Facebook csoportban közösen búcsúztak el a makóiak.

Nikolett azt írta:

A Szegedi utcára vittek haza születésem után, ott is laktunk utána még néhány évet. Mindig ebbe a boltba jártunk vásárolni, úgy 3-4 éves lehettem,amikor már emlékszem néhány dologra a boltból. Utána egy ideig más helyen éltünk, majd kisiskolásként újra az életem része lett a bolt. A Kun Béla iskolába jártam (ma Szignum). Reggelenként mindig ide jártam be vásárolni, 20 forintom volt,32 forintba került egy szép, nagy porcukros,mazsolás kuglóf. Arra spóroltam egész héten. Hatalmas öröm volt,és sok szép emlék fűz a bolthoz. Sajnálom, hogy bezár.

Mónikának családi kötődése is volt a bolthoz.

Az én anyukám dolgozott itt kb.1978 környékén a presszóba. Ahogy bementünk a boltba,szembe volt a bal oldalon a sarokba. Most a Vodafone bolt van ott. Volt egy gép,amiben tejszínhab volt,a kávéhoz lehetett venni. Azóta sem ettem olyan finom tejszínhabot. Isteni kávé illat volt. És kisgyerekként nagy élmény,hogy kávéspohárba kaptam a habból,kockacukorra két csepp kávét és eszegettem kiskanállal…. nekem ez az emlékem…és az anyukám mosolya.

-kommentelte.

Anita Bartókosként is vásárolt már ott.

Felsőbe már kaptam 20 Ft-ot reggelente és ott vettem reggelit. Egy büszke Bartókos.

Evelin ezekkel a sorokkal búcsúzott:

Annyian voltak mindennap az üzletbe,hogy hosszú sorok álltak a kenyérnél,a felvágottnál a hentesárunál,ez volt a feladatom,hogy mindig sorba álljak addig Anyukám megvette a többi dolgokat.A pénztárnál is nagyon hosszú sorok álltak és vagy 3-4- kassza is müködött.A presszó meg egyenesen imádni való volt azok az illatok még most is itt vannak,kávék,sütemémyek,mák ,dió daráló stb.De legjobban a kedves Emberek akiket nem is felejtünk Soha!!!

A főtér szebb korokat is megélt üzlete nyűzsgő központ volt. Idejártak azok, akik a szemközti Bartók iskolában, a Jugyuban tanultak, vagy a körülötte lévő lakóházakban élők. A buszra várók is be tudtak ugrani egy kávéra, ha ahhoz volt kedvük.

Borítókép: makoanno.hu