„A tévé nem adja vissza”- a HUNOR Csongrád- Csanád vármegyei tagjai a török földrengésről

Pszichológus is segít feldolgozni a történteket. Azt mondták, újraértelmezték a katasztrófa és a tragédia szavakat.

Olyan helyeken dolgoznak, amelyről valójában fogalmunk sincs, hiszen más látni a tévében egy katasztrófát, nézni a híradásokat, és más ott lenni, megélni. A török-szír földrengés áldozatainak mentésében a magyar Hunor Mentőcsapat is részt vett. Közülük három Csongrád-Csanád vármegyei tűzoltó. Ők voltak a vendégei a Rádió 7 keddi Közös Nevezőjének: Tátrai János tűzoltó alezredes, Süli Csaba tűzoltó százados és Maróthi Róbert tűzoltó főtörzsőrmester.

Éppen a munkahelyemre tartottam autóval, és a rádióban hallottam, hogy nagy erejű földrengés történt Törökországban. Egyből beugrott, hogy mikor indulunk el segíteni, ha nem most. Már a reggeli órákban, ahogy beértem a munkahelyemre, átnéztem a felszerelésemet. Megnéztem, hogy mi az, amivel esetleg ki kell pótolni, ha esetleg menni kellene. De aztán be is igazolódott a gyanúm, fél 11 körül már meg is kaptuk a riasztást délelőtt

– osztotta meg a hallgatókkal Tátrai János. Kollégája, Süli Csaba azt mondta, ő is olvasta a híreket hétfőn reggel, és benne is megfogalmazódott, hogy valószínű menni fognak segíteni. Maróthi Róbert másodállásban mentős. Ő azt mesélte:

Pont szolgálatban voltam, éppen reggeliztünk, amikor a tévében mutatták, mi történt. Akkor még nem tudtuk, hogy mekkora a baj. Az első híradások még nem szóltak róla. Kaptuk is nem sokkal később a riasztást: 4 órán belül legyünk Budapesten.

A HUNOR Mentőcsapat állománya 200 fős, ebből 44-en mentek ki a Törökországba. Elhangzott: nem tudták, mi vár rájuk majd pontosan.

Borzalmas látvány volt, nem gondoltam, hogy ekkora pusztítás van

– összegezte Róbert.

A tévé nem adja vissza úgy, mint amit személyesen megtapasztaltunk. Bármennyi képzésre járhatunk, bárhogyan készülünk, erre nem lehet felkészülni. Ilyenkor mindenki fél, mi is

– mondta Csaba.

A bevetések után kötelezően pszichológushoz kell menniük a mentésben résztvevőknek. Erről János azt mesélte, hogy:

Több pszichológusnál voltunk, ez protokoll az ilyen bevetések után. Volt egy kérdés: mi az, amit ott hagyott az ember? Én azt írtam: a tragédia, szörnyűség és katasztrófa szavak hétköznapi használatát. Mert ott derült ki, valójában mit is jelentenek ezek a szavak. Mindenki abban a pillanatban a lehető legjobbat, legtöbbet hozza ki magából. Amikor vége lesz, utána próbálja mindenki helyretenni magában, hogy mi is történt ott.

A mentőcsapat dolga a túlélők felkutatása, holttestek megtalálása volt. Mert hogy, sokszor hiába minden igyekezet, nem mindenkit lehet megmenteni. Vannak, akik a hatalmas erejű törmelék alatt azonnal összeroppannak, mások pedig halálosan megsérülnek.

Aki itt élve marad, az újjászületik

– hangzott el.

Az épület, amin dolgoztak, teljesen összeomlott, 1000-1200 ember lakott benne, hatalmas szerencse túlélőt találni a romok között. A mentőcsapat tagjai 12 fős alegységekben dolgoztak, az alegységek 8 órás váltásban kutattak. Kutyás felderítéssel mentek terepre. A speciálisan erre kiképzett kutya meg tudja különböztetni az élő és a már elhunyt személyt. Máshogyan ugat, jelez. Ha talál valakit, akkor utána akusztikus keresőt küldenek be, majd kamerát vezetnek be, hogy felmérjék ki, hol van. Ezután kezdik megtervezni az ásást, ami 8-10 óra is lehet.

A magyar HUNOR összesen 27 embert mentett meg. A legsúlyosabban érintett Hatay tartományban dolgoznak folyamatosan.

Egy férfi a kisfiával szorult be egy lépcsőházba, neki csak a feje látszódott ki és a válla. Nagyon nagy szerencse kellett, hogy ki tudjuk őket hozni. Majdnem amputálni kellett a kezét, hogy ki tudjuk venni

– hangzott el.

A későbbi utórengéseket is érezte a magyar csapat is. A pihenés nem volt egyszerű, hiszen a lelki és fizikai megterhelés mellett az állandó zaj is jelen volt. A kiképzés része, hogy ha bárhol történne a világban egy katasztrófa, és odasietnének, akkor 10 napig teljesen önellátónak kell lenniük, vízzel, élelemmel, sátorral. Mindent visznek magukkal a mentés idejére, hogy ezzel se terheljék a helyet, ahova érkeznek. A magyar csapat később egy tábor mellett kapott helyet, és a konzervek után meleg étel is jutott nekik. A mentőszervezet tagjai számos gyakorlaton és európai uniós misszióban vettek már részt, dolgoztak Ukrajnában, Japánban, Macedóniában, a 2014-as szerbiai árvíznél, de Magyarországon is többször helytálltak.

A HUNOR február 6-án indult a földrengés sújtotta országba. Az 55 tagú mentőegység – tűzoltók, katonaorvosok és a mentőszolgálat munkatársai – február 7-én kezdte a munkát, és vasárnap délig dolgoztak a kárterületen.

A HUNOR (Hungarian National Organisation for Rescue services) Magyarország hivatalos mentőcsapata, amelyet Magyarország azon tűzoltói alkotják, akik vállalják a mentéseket a világ bármely pontján. Legfőbb képessége a romok alatt rekedt áldozatok felkutatása, kimentése és a sérültek elsősegélynyújtásban részesítése. Felszereléseikkel akár 20 tonnás, több méter vastag fém és betondarabokat is képesek átvágni és mozgatni, hogy kimentsék a romok alatt rekedt embereket.

A mentésben részt vevő magyar egységek – az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Hunor mentőcsapata, a Magyar Református Szeretetszolgálat mentőkutyás, önkéntes kutató-mentőcsoportja, az Életjel mentőcsoport egységei, a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat csapata, a Baptista Szeretetszolgálat Huba Rescue 24 mentőcsapat, a Budapest Mentőszervezet, a Magyar Honvédség és a Terrorelhárítási Központ – képviselői elnöki köszönőlapot vehettek át nemrég Novák Katalin köztársasági elnöktől.