Az olimpiát is megcéloznák Kiss Olivérék

Tizenhat év után szerepelt magyar játékvezetői páros a férfi kézilabda-világbajnokságon. Bíró Ádám és a szegedi Kiss Olivér négy mérkőzésen fújták a sípot. Utóbbi játékost kérdeztük az élményeiről, tapasztalatairól és a páros céljairól.

Milyen érzés fogott el, amikor kiderült, hogy ott lehetettek a világbajnokság, bizalmat kaptok a szövetségtől? Ez egy fontos, kiemelkedő dolog volt, hiszen hosszú idő után szerepelt magyar játékvezetői páros férfi kézilabda-világbajnokságon.

Kiss Olivér: Hatalmas büszkeség telített el engem és Ádámot is, amikor meg tudtuk, hogy delegálva leszünk a világbajnokságra. Pontosan emiatt, hogy tizenhat éve volt utoljára magyar játékvezetői páros világbajnokságon. Titkon azért számítottunk rá, hogy küldetést fogunk kapni, hiszen folyamatosan ment a kommunikáció az EHF és köztünk illetve a Magyar Kézilabda Szövetség között. Amikor viszont bizonyossá vált, hogy megyünk, akkor fantasztikus volt.

Amikor elkezdtél a játék mellett a játékvezetéssel is foglalkozni, akkor volt ilyen gondolat benned, hogy ennek a vége lehet az, hogy akár világbajnokságon, vagy ötkarikás játékokon és nagy eseményeken is ott leszel?

Kiss Olivér: Nagyon egyszerű a válaszom. Nem, nem fordult meg a fejemben. Amikor elvégeztem a játékvezetői képzést, akkor B-opciónak véltem, hogy jó lesz, jó lehet egyszer valamire. Természetesen a játékos pályafutásomra koncentráltam mindig és ott voltak nagyobb céljaim. Aztán ez szépen kezdett megfordulni évről-évre. Majd egyszer az NB I-ben találtam magam játékvezetőként, később nemzetközi státuszt is szereztünk. Igen, innentől kezdve viszont kőkemény céljaink voltak a játékvezetés terén.

Ez egy nehéz út?

Kiss Olivér: Nehéz. Legalábbis a mi utunk szerintem igen, vagyis az enyém. A jelenlegi társam, Bíró Ádám már a harmadik kollegám, akivel együtt tevékenykedek. Szerencsére sikerült megragadnunk az első osztályban, illetve a nemzetközi színtéren is egyre feljebb tudunk lépkedni. Ennek az eredménye most a világbajnokság volt, és nem titkolt célunk természetesen olimpiára is kijutni. 2000 óta nem volt magyar játékvezetői páros olimpián.

Arra jól emlékszem, hogy a ti életetekben világbajnokság már korábban is lehetett volna? Egyiptomban annak idején úgy tűnt, lesz lehetőségetek ott lenni.

Kiss Olivér: Így van. Tartalékok voltunk. A COVID miatt több játékvezetői páros is kiesett a pikszisből és megkaptuk a repülőjegyeket, hogy indulhatunk. Egy kötelező PCR-teszt várt ránk és sajnos Ádámnak pozitív lett a tesztje, így nem sikerült két évvel ezelőtt kijutnunk Egyiptomba.

Ott eltört a mécses?

Kiss Olivér: Az első pár napban borzasztó rossz volt, megmondom őszintén. Valamiért viszont így kellett lennie, ez a tudat szállt meg minket. Próbáltunk pozitívan gondolkozni. Onnantól pedig csak arra törekedni, hogy igenis kijussunk egy világbajnokságra.

Milyen volt maga a világbajnokság?

Kiss Olivér: Nagyon pozitívan éltük meg. Persze az is kellett hozzá, hogy ahol mi voltunk, Krakkóban, ott olyan játékvezetői társaság alakult ki, akiket mi már korábbról ismertünk és voltunk már Európa egyéb helyein együtt. Olyan delegate-k, versenybírók voltak ott, akikkel már korábban dolgoztunk együtt, ez azért megkönnyítette a helyzetünket.

Melyik meccset élvezted a legjobban?

Kiss Olivér: Nem tudok és nem is szeretnénk egyet sem kiemelni. Mindegyik mérkőzés fantasztikus volt. Nyilván az első, az itt is az első, tehát fantasztikus érzés volt. Nagy izgalom töltött el bennünket. Aztán amikor már fújtuk a másodikat, harmadikat, negyediket, akkor már egy picivel könnyebben álltunk bele a mérkőzésekbe.

Talán kívülről zökkenőmentesnek tűnik az együttműködésetek a munkátok, a döntések meghozatala, de azért ez egy nehéz dolog, nem? Nehéz jó döntést hozni, legalábbis olyat, ami a szurkolók szerint is az, hiszen az egyik vagy a másik félnek szorítanak. Ilyen szempontból nézve jó döntést hozni nem lehet egyszerű.

Kiss Olivér: Igen, ez nagyon nehéz feladat. Igazából itt nem tudsz mindenkinek megfelelni, de nem is kell. A legfontosabb, hogy a szakmán belül a visszajelzések pozitívak legyenek, és erre kell törekedni. Ez egy nagyon nehéz szakma.

Ha már jó és rossz döntések, egy mérkőzést mégis kiemelnék. Az Algéria – Németország meccset, ahol az egyik momentum a világsajtót is bejárta, nevezetesen az egyik játékos sietett a segítségetekre abban, hogy jó döntés szülessen. Ez ritka pillanat.

Kiss Olivér: A német válogatott kapusa Wolff nagyon-nagyon sportszerű volt, amit a mérkőzés közben, félidejében és után is megköszöntünk. Úgy gondolom, hogy az új szabályok bevezetése óta ritka az, hogy egy kapus ahelyett, hogy színészkedne, inkább ő szól a játékvezetőknek, hogy bocs, ez a kezemet találta el először és onnan pattant a fejemre. Bízom benne, hogy ez széria lesz innentől kezdve a kapusok körében. Mondom én ezt, mint aktív kapus, mert örültem ennek a sportszerű jelenetnek. Sajnos a brazil-magyar meccsen láthattunk egy ellentétes cselekedetet a brazil kapustól, akit hónaljon lőttek, mégis a fejét fogva terült el és állították ki emiatt Sipos Adriánt. Ezért küzdeni kell, hogy minél kevesebb ilyen legyen a pályán.

Milyen visszajelzéseket kaptatok és most elsősorban a szakmai visszajelzésekre gondolok.

Kiss Olivér: Minden mérkőzésen van egy játékvezető ellenőr, aki a mérkőzések után bemegy a játékvezetői öltözőbe és röviden kiértékeli az adott játékvezetői páros teljesítményét. Ez nálunk is így volt. Felhívták a figyelmünket pár klip erejéig, hogy mi az, amit máshogy kellene csinálni. Aztán megmutatták azokat a klipeket, amik viszont nagyon pozitívak voltak. Összességében pozitív visszajelzéseket kaptunk mind a négy mérkőzés után.

Játékvezetés terén mi az, ami most Ádámmal rátok vár?

Kiss Olivér: A hazai bajnokságban van most küldetésünk, a férfi elsőosztályban. Illetve jövő héten megyünk Portugáliába, Lisszabonba, ott egy Európa Liga-mérkőzés vár ránk.

Említetted az ötkarikás játékokat, ide visszakanyarodnék. Nem elkiabálva semmit, de oda most vezethet egy út? Ez rögös út lehet vagy a világbajnokságon mutatott teljesítmény miatt esetleg simább?

Kiss Olivér: Szerintem egy nagyon fontos lépést tettünk a világbajnokságon az olimpia felé. A kérdés az, hogy melyik olimpia felé. Úgy gondolom, hogy egyelőre minimális az esélyünk a párizsi olimpiára, de a Los Angeles-ire mindenképpen szeretnénk oda érni.

Mi kell ahhoz? Jól teljesíteni a mérkőzéseken és még több nemzetközi feladatot kapni?

Kiss Olivér: Pontosabban ebben a sorrendben. Minél több mérkőzésen kell részt venni és ezeken minél jobb teljesítményt nyújtani és akkor nem lehet ezzel probléma.

Fotó: Délmagyar / Karnok Csaba