Elemző: Gyurcsány Ferenc DK-elnök a háttérből irányítja a baloldalt

Az MSZP-ben, a Párbeszédben és a Jobbikban is lassan az a kérdés, hogy ki lesz az utolsó kilépő, akinek majd le kell oltania a villany. Gyurcsány Ferenc pártja azon mesterkedik, hogy felfalja a teljes balliberális konkurenciát.

A DK – a hazudtunk reggel, éjjel meg este politikája miatt – csak azért tud optikailag bővülni, mert nincs más a pályán – mondta a Magyar Nemzetnek Tóth Erik. Az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója úgy látja, a DK stratégiájának része az is, hogy Gyurcsány Ferenc próbál a háttérben maradni, amennyire bír. Ő ugyanis az a miniszterelnök a magyarok szemében, aki egy választási kampányt végighazudva elherdálta a nemzeti vagyont, eladósította az országot és 2006 őszen két lábbal tiporta a jogállamot.

Úgy tűnik, hiába állítják egyes baloldali pártok, hogy a Demokratikus Koalíció (DK) nélkül is lehet választást nyerni, sőt erre kell törekedni, mára már közel kéttucatnyi politikus csatlakozott a Gyurcsány Ferenc vezette DK-hoz. Az átállási kedv a jászberényi időközi választás után sem lankadt, azóta jelentette be távozását a Párbeszédtől Kocsis-Cake Olivio, valamint Horváth Attila, Szombathely MSZP-s alpolgármestere és Kopcsándi József, Szombathely MSZP-s önkormányzati képviselője is, akik szintén a DK-ban folytatják a munkát. Az egyre gyakoribb jelenségről Tóth Erik, az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója úgy fogalmazott, a Demokratikus Koalíció hadat üzent a széttöredezett, apró, kisebb társadalmi támogatottságú ellenzéki pártnak.

„Ez a hadüzenet már évekkel ezelőtt megszületett, azonban a nemzeti kormánnyal szemben kritikus balliberális térfél politikusai – akik egy-két kivételtől eltekintve nem az éleslátásukról híresek – még csak most kezdik realizálni, hogy mire megy ki a Gyurcsány Ferenc által vezetett DK politikai stratégiája. Pedig a baloldal legszélsőségesebb formációja a leszalámizás taktikáját alkalmazva bővül 2011-es megalakulása óta” – mondta Tóth Erik, aki szerint a rövid távú cél a hasonszőrű politikai közösségek meggyengítése volt.

Ilyennek tekinthető a hasonló társadalmi beágyazottságú, választói korfájú és társadalmi összetételű MSZP-s tábor. „Utóbbi párt nem tudta sem lenyelni, sem kiköpni Gyurcsányékat, akik a torkukon ragadtak, most pedig egy az egyben felfalnák az MSZP-t” – hangsúlyozta az elemző.

Felidézte, hogy a DK-hoz az utóbbi években 18 elsővonalbeli, korábban más pártokban aktív politikus igazolt át, ami azt mutatja, hogy az ellenzéki térfélen kétféle politikus van: aki a DK és a Dobrev-féle árnyékkormány tagja, illetve aki az szeretne lenni. „A DK gravitációs erejét az adja, hogy ez az egyetlen, kiszámítható, stabil háttérrel rendelkező formáció, amely ráadásul relatíve sikeresen tud népszerűséget növelni, igaz, csak a többiek, nem pedig a kormánypártok kárára. Ezzel a bukott baloldali miniszterelnök nem tudja azt az üvegplafont áttörni, amelyet a Jobbikkal Vona Gábor is megpróbált. A DK – a hazudtunk reggel, éjjel meg este politikája miatt – csak azért tud optikailag bővülni, mert nincs más a pályán” – mutatott rá Tóth Erik, aki úgy látja, az MSZP-ben, a Párbeszédben és a Jobbikban is lassan az a kérdés, hogy ki lesz az utolsó kilépő, akinek majd le kell oltania a villanyt.

Kiemelte ugyanakkor, hogy az átlépéseknek nincs komoly társadalmi és politikai következménye, mert a választók szemében nincs érdemi megkülönböztetési pont az ellenzéki pártok között: együtt indulnak, egy listát állítanak, egy követ fújnak. „Ezért a DK stratégiájának része az is, hogy Gyurcsány próbál háttérben maradni, amennyire tud. Ő ugyanis az a miniszterelnök a magyarok szemében, aki egy választási kampányt végighazudva elherdálta a nemzeti vagyont, eladósította az országot az IMF-nek és számos külföldi szereplőnek, illetve aki a jogállamot 2006 őszen két lábbal tiporta” – sorolta az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója, aki szerint a helyzet azóta sem lett jobb. Mint mondta, a veszélyek korában az ellenzék legfontosabb problémája az, hogy ki a legerősebb, ki vezeti a háziversenyüket, és hogy nap mint nap háborúpárti üzeneteket fogalmazzanak meg, csak azért, mert a választási kampányban egyes szövetségeseiknek köszönhetően négymilliárd forint, az amerikai baloldalhoz köthető szervezetektől érkező forrást kaptak.

Fotó: MTI/Kovács Attila