A magyar királyi 2. honvéd hadsereg harcairól tartott előadást a vásárhelyi Pintér István Pitvaroson

A vásárhelyi történész Radó Tibor polgármester meghívásának tett eleget.

Pintér István eképpen számolt be hírportálunknak a művelődési házban tartott előadásáról:

Az előadáson 5-8. osztályig  vettek részt tanulók, valamint a Rákóczi Szövetség tagjai is. A tanulók nagyon fegyelmezetten viselkedtek, ez az ott dolgozó tanárok munkáját dicséri. Az előadásomban sok régi állítást cáfoltam meg, például, hogy ez a hadsereg magyar viszonylatban ne kapott volna elegendő fegyvert, vagy úgymond ezt a hadsereget meghalni küldték volna ki a frontra.

Beszéltem a nyári előnyomulásról, illetve megemlítettem, hogy 1942. augusztus 20-án vitéz nagybányai Horthy István tartalékos főhadnagy lezuhant és hősi halált halt. Önként jelentkezett a frontra, pedig ő itthon is maradhatott volna. Beszéltem a hídfőcsatákról, a védelem időszakáról majd az 1943. januári 12-i orosz támadásról. Számtalan példa bizonyítja, hogy ez a hadsereg 1-2 nap múlva gyáván nem futamodott meg, hanem harcolt, ameddig volt lőszere és megfelelőképpen vezették őket. Megemlítettem, hogy a III. hadtest 9. hadosztálya január 27-én még a Donnál volt. A szovjet Vörös Hadsereg az osztrogozsszki-rosszosi támadó hadműveletében ezt a hadsereget is gyűrűbe akarta zárni és megsemmisíteni, mint a 6. német hadsereget Sztálingrádnál. Visszavonultunk, áttörtek, súlyos veszteségeink voltak, de ezt a hadműveleti tervet az oroszok nem tudták megvalósítani.

Emlékezzünk meg a munkaszolgálatos katonákról is. Ők utakat javítottak, lövészárkokat ástak, a tábori repülőterek helyét készítették el többek között. Olyan is előfordult, hogy munkaszolgálatos katonák zsákmányolt orosz fegyverekkel harcoltak az oroszok ellen. Nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredes, honvédelmi miniszter olyan parancsot adott ki, amivel igyekezett az ő körülményeiken segíteni. Az orosz veszteségekről hosszú évtizedekig nem lehetett beszélni. Most már tudjuk, hogy nagyságrendileg hasonló volt a magyar veszteségekhez. Ebből egyértelműen kiderül, hogy ez a hadsereg erőn felül állt helyt. Végül szeretném megemlíteni dálnoki Veress Lajos vezérezredes szavait: „Hódolattal álljunk meg hősi halottaink, sebesültjeink ezrei előtt, dicsőség nevüknek, hála és elismerés illesse őket.” 

Pintér István történész, nőr. ezredes a Gróf Batthyányi Lajos Nemzetőr Szövetség és Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nemzetőr Egyesület tisztje