Ma kétszáz éves nemzeti Himnuszunk

Pontosan 200 évvel ezelőtt, 1823. január 22-én vetette papírra Kölcsey Ferenc nemzeti imádságunkat, a Himnuszt, ennek emlékére ünnepeljük 1989 óta a Magyar Kultúra Napját.

Már 1848-ban is énekelték, nemzeti jelképünk mégis csak 1989-ben vált Magyarország himnuszává, s ma szavaival kezdődik Alaptörvényünk is. 

Története végigkíséri e kétszáz év minden hányattatását. Kiüldözték sorait még a zsoltároskönyvből is; eléneklése több szomszédos országban még ma sem kockázatmentes.

„Szeresd a hazát! Boldog leszesz, ha a férjfikor napjaiban e szavakat úgy fogod érthetni, úgy fogod érezhetni, mint kell.” Kölcsey Ferenc nem sokkal halála előtt írta kedves unokaöccsének intelmeit. A „Parainesis Kölcsey Kálmánhoz” sorai Kölcsey Ferenc munkásságának legfőbb üzenetét, a haza feltétlen szeretetét közvetítik.

A legmagyarabb falu

„A szabolcsi falu, ahol a legmagyarabbnak érezheted magad” – e címmel közölt riportot a Szabolcshír című lap Kölcsey emlékszobáinak és sírjának meglátogatásáról Szatmárcsekén. Itt, „Csekén” keltezte a Himnuszt a költő 1823 januárjában.

Szatmárcsekén volt ugyanis Kölcsey őseinek kúriája, melyet már nem tudunk megtekinteni: az épületet egy későbbi tulajdonos lebonttatta.

Szintén Szatmárcsekén, Nagyar határában található Petőfi fája is, egy hatalmas lombkoronájú kocsányos tölgy, mely elpusztult már, de gyökeréből új fácska sarjadt; a hagyomány szerint e fa alatt írta A Tisza című versét. Petőfi szellemi elődjét tisztelte Kölcseyben, akinek Nagykárolyban című versében is emléket állított.

A református temető titokzatos, csónak alakú fejfái között található a költő klasszicista síremléke. Nem véletlen, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei országgyűlési képviselők tettek javaslatot 1989-ben, hogy a Himnusz születésnapját a Magyar Kultúra Napjaként ünnepeljük meg.

forrás hirado.hu