Egy szavazó: A Tescóban arcon csapott a válság

Nemhogy a válság nem látszik a magyar embereken, olyan, mintha a télapó megtömte volna a bankszámlájukat – véli vásárhelyi olvasónk, Egy szavazó, akit a minap a helyi Tescóban csapott arcon a válság, pontosabban a vásárhelyi valóság!

A Tescóban arcon csapott a válság

Sokan szidják, sokan istenítik Orbán Viktort, de a válság ezen szakaszában nem gondoltuk volna, hogy ezt látjuk egy nagy áruházban.

2019 végén már érezni lehetett, hogy valami nagyon nem jó közeledik. Aztán 2020-ban meg is ismertük, sokunk rokonát és ismerősét vitte el a Covid. Ebből akár lelkileg, akár gazdaságilag is nehéz felállni. Eközben persze folyt a tagadott migránsválság is, amire Magyarország egy messziről is jól látható összeget volt kénytelen és ma is kényszerű beleölni.

Hogy mindez ne legyen elég, jött a harmadik ütés, a háború. Amihez bár közel van, nem kéne, hogy túl sok közünk legyen. De azért mégis érint bennünket, hiszen a kárpátaljai magyarok révén mi is jobban átérezzük, ami ott folyik. Az pedig ismét egyfajta gazdasági csapás számunkra: jönnek a menekültek, akiket nem csak kutya kötelességünk lehetőségeinkhez mérten jól ellátni, de szerencsére úgy tesszük, ahogy egy keresztény alapú társadalomnak tennie kell.

Mondhatnánk, hogy itt már meg is húzhatnánk a határt a csapásokat illetően, de minek nekünk ellenség, ha ott van a brüsszeli politika, amelyik ki nem állhatja a normális társadalmakat. De emellett természetesen fontosnak tartja, hogy a környezetszennyezés jegyében tengerentúlról érkezzen a gáz, és mindent megtesz azért, hogy az olcsó energiához egyetlen európai ország se férjen hozzá. Majd megvesszük messzi barátainktól, akik baráti áron, mindösszesen az orosz gáz hétszereséért adják nekünk a működésünkhöz szükséges energiaforrást.

És akkor itt jön a sokak által kedvelt és sokak által szidott Orbán Viktor Magyarországa. Annak is egy eldugottabb része, Hódmezővásárhely. Vagyis a hódmezővásárhelyi Tesco.

Ma délelőtt elmentem egy kicsit bevásárolni. Feltűnt, hogy a parkoló úgy néz ki, mint egy nagyobb autópiac. Semmi gond, végül találtam helyet, csak kicsit messzebb a bejárattól.

Odabenn viszont tényleg mellbe vágott, amit láttam. Alig lehet mozdulni. Ez nem a délutáni csúcs!!! Ez az a rész, amikor a legtöbben dolgoznak. Az emberek viszont ebben a visszafogott idősávban is olyan számban és úgy vásárolnak, mintha nem lenne limit a kártyájukon. Szinte harcot vívnak a válság miatt jócskán megemelkedett árú portékákért.

Nemhogy a válság nem látszik a magyar embereken, olyan, mintha a télapó megtömte volna a bankszámlájukat. De nem csak a Tesco néz ki így. Elmegyünk néhány méregdrága hely mellett és az ablakon betekintve láthatjuk, hogy mindenki hörpölgeti a Caffé lattét. Mintha jómódú gazdagok gyülekezete lenne a város.

Válság? Igen, ez a válság ma Magyarországon! Így érint bennünket, mert egy erős ország megerősödött nemzetét így érinti a válság. Nyilván másképp történt volna minden a Gyurcsány-kormány esetében, hiszen ők háromhavonta akkor is gázárat emeltek, amikor minden rendben volt a világban.

De ez ma már egy másik ország! Lehet ütni-verni, mert nem áll be a sorba és nem vásárol az országnak többszörös áron energiát, hogy kiszolgáljon külföldi érdekeket, helyette épp azon dolgozik, hogy a létfontosságú dolgok, mint az energia és néhány élelmiszer a szegények számára is elérhető árú legyen.

Megbecsüljük, vagy nem, ez az Orbán-féle vezetés eredménye.

Egyébként az valakinek feltűnt, hogy a nagyon magas benzinárakat is meg tudjuk fizetni? Továbbra is tele a város az autókkal, sokszor csak a vezető ül benne. Úgy égetjük a benzint is, mintha ingyen lenne.

Szerencsések vagyunk! De azért kérdés, hogy meddig lehet ezt tartani… Reméljük, hamarosan megjön néhány embernek az esze, kihullik a férgese a brüsszeli politikusok közül és végre elkezdhet az EU a csatlakozott országaiért tenni. És ha még erre jönne egy jó kis béke, akkor elindulhatnánk újra felfelé.