Alkotó nő, kalmáros diák: Kis-Jakab Edina

Kis-Jakab Edina asztalos tanuló komoly áldozatot vállalt azért, hogy munka, valamint egyéb sport- és kulturális tevékenységei mellett heti két délutánját egy tanévre az iskolának szentelje. Kovács Ágnes írása a Kalmár-iskola diákjáról!

A Hódmezővásárhelyi Szakképzési Centrum Corvin Mátyás Technikum és Szakképző Iskola Kalmár Zsigmond Szakképző Iskola Intézményegységének egyik erőssége a felnőttképzési szakmák széles választéka. Az egyéves, ingyenes szakmatanulási lehetőségeket egyre többen választják a karrierépítés, a családi vállalkozás fejlesztése, a személyes célok megvalósítása érdekében. Az ebben a képzési formában tanulók már nagy erőkkel készülnek a tanév végi szakmai vizsgájukra, melynek része annak a portfóliónak az elkészítése, amelyben szakmai fejlődésüket bemutatják. Ennek kapcsán készítettem interjút Kis-Jakab Edina asztalos tanulóval. Azért is őrá esett a választás, mert az utóbbi években megfigyelhető tendencia, hogy egyre több nő választja a hagyományosan férfiasnak tekintett szakmákat. Korábban is volt már a Kalmárban Festő, mázoló, tapétázó, Hegesztő lány tanuló, azonban mostanra már nem meglepő a felnőttképzésben részt vevő Burkoló, Asztalos, Villanyszerelő szakmák valamelyikét elsajátítani kívánó hölgy sem. A Fogtechnikus és Divatszabó szakmák még mindig elsőbbséget élveznek a hölgyeknél, de egyre szélesedik az általuk választott szakmák köre.

Mint a legtöbb ember, aki felnőttként (szakma)tanulásra adja a fejét, Kis-Jakab Edina is nagy utat járt be idáig, míg visszaérkezett a Kalmárba. Nem kis áldozatot vállalt azért, hogy munka, valamint egyéb sport- és kulturális tevékenységei mellett heti két délutánját egy tanévre az iskolának szentelje.

Edina eredeti szakmája cukrász, a Hódmezővásárhelyi SZC Corvin Mátyás Technikum és Szakképző Iskolában tanult. Amikor tanárairól kérdeztem, Szilasi Edit Márta és Oláh Attila jutottak eszébe elsőként. Első szakmájával először pékként helyezkedett el a Sarokházban, majd a kertvárosi Zója Cukrászdában. Az érettségit a Kalmárban szerezte meg, olyan legendás tanárok tanították, mint Palóczné Koppány Márta, Tapodi Ferencné és Solti András. Már itt tapasztalatot szerzett a munka mellett való tanulásban. Mindig a kémia volt a kedvence, ahogy ő fogalmazott, az anyag iránti vonzódás kötelezte el a tantárgy iránt.

Talán ezért iratkozott be az érettségi után a Dunaújvárosi Főiskolára, ahol anyagmérnökként diplomázott, majd ezután Miskolcon kohómérnökként, és nem mellesleg műszaki menedzseri végzettséget is szerzett. Elmondása szerint, ez utóbbit azért tartotta fontosnak, mert a közgazdasági ismeretek alapvetően szükségesek ahhoz, hogy az ember a munkaerőpiacon nagy biztonsággal megvethesse a lábát. Persze, nem hagyta abba a tanulást, mindezek után vegyészetet is tanult Szegeden. Azt vallja, hogy az ember élete folyamatos tanulás. Ezért is érkezett meg a Kalmárba, asztalos tanulónak. Életfelfogása szerint, ha valamely szakma, tudásterület, tevékenység vonzza az embert, azt meg kell tapasztalni, ki kell tanulni. És ha mindehhez szenvedély, elhivatottság is társul, a lehetőségek maguktól fognak adódni, hogy ebben kiteljesedhessen, akkor meg fogják találni a megfelelő munkák, feladatok.

Apropó, a személyiség és a szenvedély. Edina síel, fut, egészségtudatosan él, otthonát a természetes anyagokat (főleg a fát) preferálva rendezte be, kisgyermekkora óta énekel. A Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskolába járt, tagja volt a Városi Vegyeskarnak, a szegedi Canticum Kórusnak, alapítója a Fandanténak. Középiskolás éveiben az Ótemplom Szőnyi Benjámin Református Kórusában énekelt. (Nagyapja református lelkész volt, még ezt a pályát is fontolgatta korábban.)

– No, de, Edina, hogy is lettél te ilyen életút után asztalos tanuló? – kérdeztem, rövid, kétórás beszélgetésünk felénél.

– Az úgy történt – kezdte interjúalanyom a második félidőt –, hogy miután több helyen dolgoztam anyagmérnökként, az anyag szeretete továbbvitt más területekre. Így lettem masszőr, külföldi wellness szálló részlegvezetője, barista. Az eredeti cukrász szakmám is az anyag formálásáról, az alkotásról szólt, masszőrként, bizonyos értelemben, az ember lett az anyagom, majd rátaláltam a fára. A pandémia idején – mint oly sokan mások – belevágtam a lakásfelújításba, ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy érteni akarok a nyílászárók, bútorok javításához, készítéséhez. A Kalmárban tanító kedves ismerősöm, Juhász Rozália divatszabó oktató hívta fel a figyelmemet az ingyenes, egyéves felnőttképzési lehetőségre. Belevágtam, hiszen csak egy tanévnyi időre kellett az életemet átszerveznem. Heti két alkalommal vannak gyakorlati és elméleti óráink – én még ennyire tanulást sosem vártam. Mindig új ismeretek, mindig új megoldandó problémák. Úgy érzem, folyamatosan fejlődöm, a kérdéseimre mindig kapok választ. Oktatóim, Csató József és Horga Péter gyakorlatias szemléletű, felkészült, hiteles szakemberek. Rájuk tudom bízni magam. Nőként megtapasztaltam fizikai kihívásokat a gyakorlat során, de ezek legyőzhetők a szemléletmódunk változtatásával. Amikor tanáraim látták, hogy nehezebben boldogulok egy fizikai erőt is igénylő feladattal, mindig felajánlották segítségüket, de én rendre nem éltem vele, hiszen tudom, meg kell tudnom birkózni mindennel, ami az asztalossággal jár. Egyébként a nőknek vannak olyan adottságaik, amelyek igen jól jönnek ezekben a hagyományosan férfiasnak tekintett szakmákban. Jó a szemünk a színekhez, jobban figyelünk apróbb részletekre, sokszor precízebbek vagyunk, aprólékosabbak, türelmesebbek, az esztétikai szempontok pedig alapvetőek nálunk.

Érdekes megfigyelés volt számomra az is, hogy van generációs különbség a felnőttképzésben tanulók között. A fiatalabbak zseniálisan bánnak az infokommunikációs eszközökkel, azok minden lehetőségét ki tudják használni, viszont mi – lassan középkorúak – jobb kézügyességgel rendelkezünk. Mostanság tudatosult bennem, hogy ezek a kétkezi mesterségek mekkora felelősséggel járnak. Egy asztalos, ács, hegesztő vagy villanyszerelő munkájának minőségén, pontosságán emberi életek múlhatnak. Ez jó értelemben vett felelősségtudattal és büszkeséggel tölt el. Erővel. Nagy öröm számomra, hogy ismerőseim, barátaim támogatnak, bizalommal vannak felém. Már most sorra kapok felkéréseket kisebb és nagyobb munkákra egyaránt. A felkérés, amire most a legbüszkébb vagyok, hogy elkészíthettem a Református Ótemplom részére a betlehemi jászolt.

Szenvedély, hit, alkotás, cselekvés. Ezek a hívószavak. A szakképzésbe. Az életbe. Jó példa erre Kis-Jakab Edina, asztalos tanuló, alkotó ember.