Ilyen volt a Mikulás-nap több mint 100 éve Vásárhelyen és a térségben

Egészen máshogy zajlott és egészen más dolgoknak örültek a kis piros csomagban a gyerekek, mint manapság. Terendi Viktória, vásárhelyi néprajzkutató segítségével a múlt nyomába eredtünk ismét.

„Mikuláskor az alakoskodásnak nagy hagyománya volt a 19. század második felében Vásárhelyen és a térségben, amikor is „Szent Miklós” püspököt kísérték, járták az utcákat, betértek gyerekekhez és vizsgáztatták őket. Hittan ismeretekből, vagy imádkoztatták őket. Ha ügyesek voltak, akkor járt a jutalom, ha nem, akkor játékosan el is fenekelték őket”

– ismertette lapunkkal Terendi Viktória vásárhelyi néprajzkutató.

No nemcsak ebben tért el régen a Mikulás-nap. Az ajándékozás, mint olyan, csak a 19. század második felétől lett szokás. A gyerekek azonban ekkor még egészen más finomságokat kaptak és más finomságok jelentették az értéket, mint ma. Megtudtuk, az alma, a dió volt az ajándék, a „rossz” gyerekek pedig krumplit, hagymát, a tehetősebb családokban aranyozott virgácsokat kaptak.

A 20. században aztán megjelentek a csoki figurák is, de ezt csak a tehetősebb réteg engedhette meg magának igen sokáig. Bár a legtöbb vegyes-és fűszerkereskedésben lehetett kapni, nagyon drága mulatság volt – ismertette a néprajzkutató.

A Mikulás pedig nem a kéményen ereszkedett le, hanem a kis csizmákat alaposan megtisztítva, csillogva kellett az ablakba helyezni. Talán ez a szokás maradt fent legtovább, mi legalábbis – még a 30-as éveinket „tapossuk” – mindig az ablakba tettük ki a csizmácskáinkat és lestük, mikor jön a Mikulás és teszi bele a piros csomagot.

Egy kis visszaemlékezés Szent Miklósra, hogyan is lett a legenda szerint ő a Télapó.

Szent Miklós legendájának egyik változata szerint, amikor a megajándékozott legkisebb lány éppen akkor tette a harisnyáját a kéménybe száradni, amikor Miklós püspök abba beleejtette és az ajándéka pont a harisnyájába esett. A névtelen jótevőről elterjedt a szóbeszéd, hogy a mindig hóborította Taurus hegységből, maga a „Télapó” volt az ajándékhozó.

Azonban mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő nem más, mint maga Miklós a város keresztény püspöke. A legkisebb lánynak bedobott aranyak között ugyanis volt egy olyan érme, amit egy helybéli aranykereskedő előzőleg Miklós püspöknek adományozott.

Kapcsolódó

Vásárhelyi néprajzkutató: az adventi koszorú szokása a németektől került hazánkba

Először az arisztokráciához jutott el térségünkben, a 20. században az adventi koszorú szokása, majd onnan a polgárokhoz és legutoljára a parasztsághoz – ismertette lapunkkal Terendi Viktória, vásárhelyi néprajzkutató.