Az ellenzék legerősebb bástyája lett a Bethlen

Hatalmas a távolság az 1956-os nemzeti, forradalmi eszme és az Amerikából pénzelt „magyar tavasz”, azaz a dollárbaloldal politikája között. Nagyot fordult az elmúlt időszakban a Bethlen.

Minimum aggályos a pedagógustüntetések árnyékában arról beszélni, hogy egy oktatási intézménynek valamilyen irányban politikai elfogultsága van. Tegyük azonban azt is hozzá, hogy kell, hiszen nem helyes, ha a politika az iskolákba is beszivárog. Ahogyan az is aggályos és kifogásolható, ha egy oktatási intézmény minduntalan a politika részévé válik, mégsem tesz vagy mond ez ellen semmit – csak elegánsan mossa a kezét, sőt, gyakorlatilag sértve érzi magát amiatt is, hogyha a sajtó erről kérdezi.

Lapunk az elmúlt időszakban több cikket is írt a minduntalan politikai akciókba keveredő Bethlen Gábor Református Gimnáziumról. Sokan furcsállták, hogy került a Bethlen a pártpolitikai csatározások színpadára. Pedig amennyire meglepőnek tűnik ez a kérdés, olyannyira egyértelmű is. Hiszen minden itt a szemünk előtt és az újságok hasábjain zajlott az elmúlt időszakban. Márki-Zay Péter 2018-ban részben arra építette fel politikai kampányát, hogy ő a nagy hírű Bethlen Gábor Református Gimnázium szülői munkaközösségének a vezetője. Az intézmény pedig azóta is időről időre felbukkant a politikai közbeszédben, és – hogy, hogy nem – rendre annak megfelelően, ahogy Márki-Zay és támogatói körének érdeke diktálja.

Hol arról hallunk (mert azt harsogják), hogy politikai okokból kellett távoznia egy-egy tanárnak, hol az az információ jut el hozzánk és a vásárhelyiekhez, hogy a politika a tanórákra is beszűrődik. De olyan kritikát is megosztottak velük, hogy többen nehezményezik, meghatározóvá vált a szegedi pedagógusok aránya a helyiekhez képest, s úgy tűnik, fokozatosan teret veszít az egyházi oktatás szellemiségének szerepe is.

Októberben még inkább egyértelművé vált a történet. Márki-Zay Péter és köre ugyanis ÉPPEN a Bethlen-gimnáziumhoz szervezett politikai megmozdulást, ahol jelentős részben az intézményről és annak tanárairól beszéltek. Később ÉPPEN egy bethlenes tanár szervezett élőláncot a Kossuth térre, egy olyan tüntetést, mely egyértelműen az Amerikából pénzelt, bukott miniszterelnök-jelölt személye köré épült (hiszen részt vettek rajta a városvezetés tagjai, polgármester, alpolgármesterek családtagjaikkal, a balliberális képviselők és családtagjaik, Márki-Zay ismert szimpatizánsai is). A teljes képhez az is hozzátartozik, amit szintén több olvasónk is joggal furcsállt: az intézmény a lapunk megkereséseire küldött válaszaiban – melyekről mindig igyekeztünk korrekten tájékoztatást nyújtani – valahogyan mindig úgy fogalmazott, hogy soha nem határolódott el a demonstrációktól, soha nem foglalt egyértelműen és nyíltan állást a kérdésben.

Az elmúlt közel négy évben a Bethlen Gábor Református Gimnázium folyamatosan a politikai akciók résztvevője, terepe volt, ezen akciók pedig egyértelművé teszik, hogy az iskola a baloldal, az ellenzék legerősebb bástyája lett Vásárhelyen. Hosszú út vezetett az 1956-os Diákparlamenttől az Amerikából vezetett miniszterelnök-jelölt kampányáig, és ne legyen kétségünk afelől, hogy a politikai akciók továbbra is folytatódni fognak.

Mindezek tükrében számos kérdés adódik. Helyes-e, ha egy jól meghatározható politikai kör kisajátítja magának Vásárhely egyik legnagyobb hagyománnyal bíró intézményét? Helyes-e, ha az intézmény mindeközben bénultan hallgat? Különösen annak fényében érdekes ez, hogy az ott tanulók vagy az oda készülők családjai nyilvánvalóan nem mindannyian az ellenzékkel szimpatizálnak. Biztosan akadnak jobboldaliak is, sőt, sokan olyanok, akiket igazából nem érdekel a politika. Vajon, nekik ugyanolyan erős és jó ajánlat a Bethlen ma is, mint egykoron?