Rosszabb a helyzet a makói gumigyárban, mint tavaly

Eltorlaszolt bejárat, bizonytalanság, pszichológiai terror – pedig már azt hittük, rendeződtek a dolgok. A sztrájk ugyanakkor csak a legvégső eszköz a szakszervezet szerint.

Nem célunk a sztrájk! Ez a legvégső eset! – nyilatkozta portálunknak szerdán Radics Gábor, a Gumiipari Szakszervezeti Szövetség elnöke. Azért kerestük meg, mert az országos médiában is végigfutott a hír, a szervezet közleményt adott ki annak kapcsán, hogy ismét elmérgesedett a helyzet a makói gumigyár vezetősége, a dolgozók és így az őket képviselő szakszervezet között. Ráadásul a legutóbbi szervezeti ülésük miatt autókkal állták el a gyár bejáratát, és megerősítették az őrséget, mert azt hitték, a dolgozók lerohanják őket. A címlapképen, amit az egyik ott dolgozó készített, ez látható.

Pedig már úgy tűnt, rendeződik a viszony… Tavaly többször írtunk róla, hogy tüntetést szerveztek, mert nem tudtak közös megegyezésre jutni az akkori kollektív szerződések tartalma kapcsán. Úgy néz ki, ez sajnos az idén sem fog sikerülni.

Radics Gábor portálunknak arról számolt be, írásban megkeresték a vezetőséget, hogy 200 ezer forint kompenzációt adjon a munkavállalóknak. A cégvezető a tavalyihoz hasonlóan idén is egyoldalúan úgy döntött, hogy az inflációnál alacsonyabb bérfejlesztést ad, nem hallották meg a kérésüket. Elmondta:

A probléma abból adódik, hogy a munkáltató képtelen az együttműködésre. Tisztában vagyunk vele, hogy csodát tenni ők sem tudnak. Azt próbáltuk megértetni velük, hogy ez a fajta megélhetési válság, ami kibontakozóban van, egyértelműen azokat az embereket sújtja leginkább, akiknek a bére kevesebb, az alsó szinteken van. Ezért szeretnénk azt, hogy a munkáltató emelje fel azoknak a bérét, akik a legalacsonyabb szinten vannak, akár a magasabb fizetésűek terhére, ha másképpen nem tudja megoldani. Makón ez nagyjából 1500 dolgozóból 1000-1100-at érint. Azt szeretnénk, hogy legalább az infláció mértékével emeljék meg az ő juttatásukat. Illetve azt kértük még, hogy a munkáltató adjon garanciát arra, hogy nem lesznek újabb elbocsájtások.

Ráadásul nem hogy jobb, hanem rosszabb lett a helyzet a gyárban a látszólagos békeidők után. A dolgozók ugyanis még mindig úgy érzik, hogy ellehetetlenítik a közöttük és a sztrájkbizottság közötti kommunikációt. Radics szerint gátolják a kommunikációjukat, kifejtette:

Elvárják tőlünk, hogy képviseljük a munkavállalók érdekeit, de meggátolják, hogy ezt valóban meg tudjuk tenni. A tavalyinál egyértelműen rosszabb lett a helyzet.

Úgy tudjuk, az is megesett, hogy valaki azért kapott szóbeli figyelmeztetést a gyárban, mert ki akart állni az érdekeiért, és miután elmondta a vezetőségnek a problémáját, a megoldás helyett azonnal jött a retorzió. Információink szerint volt, aki azért mondott fel, mert nem bírta tovább a rá nehezedő nyomást. Állítólag a szakszervezeti tagokat nyomás alatt tartják továbbra is, és hátrányos megkülönböztetés éri őket.

Legutóbb arról is beszámoltunk, hogy indonéz munkásokat vett fel a gyár a helyi munkaerő helyett. A szakszervezeti vezető elmondta, ő úgy tudja, sokan visszamennének, hogy ne maradjanak munka nélkül a gyárba dolgozni, még akkor is, ha ilyenek a körülmények, ám nem veszik őket vissza, hiszen korábban részt vettek a sztrájkban.

A legutóbbi akció, amikor a gyár vezetősége kocsikkal eltorlaszolta bejáratot a szakszervezeti gyűlés és filmvetítés alatt, és megerősítették a portaszolgálatot, Radics szerint is azt erősíti, hogy a makói cég vezetősége nem áll a helyzet magaslatán. Kifejtette:

Az emberek kezdik megérteni, hogy már nincs mitől félniük. Már elfáradtak a rettegésben, azt mondtuk nekik, tartsanak ki. Az országos gyárak közül egyedül a makóiban van ez a folyamatos pszichológiai terror.