Vásárhelyi megemlékezés: 1956 öröksége a demokratikus értékek iránti elkötelezettség és a cselekvő hazaszeretet

A vásárhelyi városi ünnepségen Miklós Péter történész az 1956-os forradalom okairól, üzenetéről és örökségeiről beszélt, Márki-Zay Péter polgármester pedig a kormányt szidta. Kijelentette: a magyarok nyugatról kérik megváltásukat és jólétüket, s hazaárulásnak tartaná a nyugati segítség visszautasítását.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékezett a hódmezővásárhelyi önkormányzat október 23-án. Az ünnepség zászlófelvonással indult a Kossuth téren, majd a Nagy Imre sétányon, az örökmécses emlékműnél hangzottak el beszédek, illetve koszorúztak. Közreműködtek a Szegedi Nemzeti Színház művészei és a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhelyi Helyiőrségi Zenekara Gömöri Balázs őrnagy vezényletével.

Miklós Péter, a Tornyai János Múzeum, Könyvtár és Művelődési Központ főigazgatója, címzetes egyetemi tanár rámutatott: ha 1956 okait meg akarjuk érteni, 1944 őszéig kell visszanyúlnunk, ekkor indult ugyanis meg Magyarország szovjetizálása. Azt mondta, hazánk történelme 1944 őszétől csakis a Kreml árnyékából értelmezhető, Moszkvából, a kommunista diktatúra központjából irányították a magyar politikát nagyjából 1989-ig. Bemutatta, 1956-ra a magyar társadalom döntő része, egyes kutatások szerint 90 százaléka elégedetlen volt a politikai rendszerrel, a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett diktatúrával, a Szovjetunió érdekeit mindenben kiszolgáló magyar politikusokkal. Azzal, hogy az iparban, a mezőgazdaságban, az oktatásban és minden egyéb területen a Szovjetunió stratégiájának megfelelően dőlnek el idehaza a legfontosabb kérdések. A történész szerint ennek esett áldozatul többek között a magyar paraszti társadalom és a tanyarendszer is.

A főigazgató kijelentette: a pártelit kivételével gyakorlatilag mindenki változást akart 1956-ra. A forradalomban ugyanúgy a fiatalok jártak élen, mint 1848-ban. Október 23-a egyik közvetlen előzményeként említette a vásárhelyi bethlenes ifjak diákparlamentjét, politikai követeléseit. „1956 a fiatalok forradalma volt, melyhez lassan a munkások, a parasztok, végül minden település csatlakozott” – húzta alá. A szabadság és a demokrácia napjainak 1956- november 4-ével a szovjet invázió, majd 1957-től a megtorlássorozat vetett véget – mondta. Miklós Péter szerint fontos tudni, hogy a forradalmárok jó része munkás és paraszti származású volt, vagyis a magát a parasztok és a dolgozók államának valló diktatúra épp ezeket a rétegeket nem tűrte meg, s az ő forradalmukat torolta meg katonai és jogi eszközökkel. Úgy összegzett: 1956-nak a teljes magyar társadalom vesztese lett. Mindenkinek meg kellett tanulnia, van egy központi állami igazság és az otthon, titokban kimondott valóság, melyek egymásnak szöges ellentétei. A forradalma legfontosabb örökségeiként pedig a demokratikus értékek iránti elkötelezettséget és a cselekvő hazaszeretetet nevezte meg a történész.

Márki-Zay: a nyugati segítség visszautasítása lenne a hazaárulás

Márki-Zay Péter polgármester is beszédet mondott a megemlékezésen. A városvezető rögtön úgy nyitott, hogy aktuálpolitikai vonatkozásokat is bele kíván szőni a gondolataiba, majd gyakorlatilag végig a jelenlegi magyar kormányt és miniszterelnököt szidta és támadta. Párhuzamba állította az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, valamint a jelenlegi ukrán–orosz háborút is. Úgy fogalmazott, mindkét esetben a Kreml indította a harcot, s csak a Kreml állíthatja le, de nem akarja, mert célja a birodalomépítés és idegen országok totális megszállása.

Arra is kitért, hogy a magyar történelem során „évszázados büszke hagyományunk, hogy megváltásunkat és jólétünket soha nem keletről, hanem nyugatról kérjük és várjuk”. Adott esetben – utalt itt mozgalmának amerikai finanszírozására – „a diaszpórában élő magyar testvéreink anyagi támogatásából”. Véleménye szerint ugyanakkor „a hazaárulás éppen az lenne, ha ezt a segítséget visszautasítanánk”. Márki-Zay azt állította, soha nem volt példa rá a magyar történelemben, „hogy a szabadságunkért a Nyugat által felajánlott segítséget bármelyik magyar államférfi visszautasította volna”.