Wittner Mária emléke előtt tisztelegtek Hódmezővásárhelyen

Az Emlékpontban Nagy Gyöngyi történész tartott előadást az 1956-os forradalom és szabadságharc nemrégiben elhunyt ikonikus személyiségéről.
Rendhagyó történelemórákon és egy tudományos konferencián idézik meg az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseit, áldozatait és eseményeit a napokban a Nemzeti emlékezet hete elnevezésű rendezvényen Hódmezővásárhelyen. A megemlékezés keretében pénteken tudományos konferenciát rendeztek az Emlékpontban. A tanácskozás nyitóelőadásán Nagy Gyöngyi történész, a Szőnyi Benjámin Református Általános Iskola pedagógusa a közelmúltban elhunyt Wittner Mária (1937-2022) forradalmár és egykori halálraítélt alakját idézte meg.
„Wittner Mária az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik ikonikus személyisége volt. 1958-ban halálra ítélték, majd 200 nap után ezt életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatták. Azért ítélték el, mert mentette a sebesülteket, s mert felvette a harcot a megszálló szovjet csapatokkal szemben” – fejtette ki Nagy Gyöngyi.
A szakember emlékeztetett, Wittner Mária azt hirdette, azért maradt életben, hogy hirdesse 1956 igazságát. Ez tökéletesen megfogalmazza, milyen szerepet töltött be a nemzeti emlékezetben.
„Járta az országot, előadásokat tartott, pódiumbeszélgetéseken vett részt, s mindenütt hatalmas szeretettel és tisztelettel vették körbe. Hódmezővásárhelyen is számos alkalommal vendégeskedett, s mindig felemelő élmény volt vele találkozni. Aki akár csak egyszer hallotta őt beszélni saját és társai sorsáról, azt hiszem, soha nem felejti el” – részletezte.
Nagy Gyöngyi elárulta, többször volt szerencséje Wittner Máriával beszélgetni, de inkább úgy emlékszik vissza ezekre a találkozásokra, hogy a forradalmár osztott meg velük történeteket, ő vallott arról a korszakról a fiatalabbaknak, a 21. századi utódoknak.
„Fontos, hogy továbbvigyük Wittner Mária örökségét. 1956 a mai társadalmunk egyik sarokköve. Amíg vannak élő és hiteles áldozatok – hiszen a túlélők is áldozatok –, oda kell rájuk figyelnünk, meg kell őket hívnunk, beszélgetnünk kell velük. Semmihez sem fogható a tudás, amit tőlük kapunk, hiszen tulajdonképpen az élő történelem beszél hozzánk” – hangsúlyozta Nagy Gyöngyi.