Nehéz helyzetben Európa – a kontinens az energiakrízis miatt magasabb és tartósabb infláció elé néz, mint az USA

Az euróövezetben az áremelkedés már két egymást követő hónapban is meghaladta az amerikai árnövekedést. A különbség szeptemberben valószínűleg tovább nőtt, hiszen az európai infláció elérte a 10 százalékot. Ennek oka az európai földgázpiaci válságban keresendő. Szakértői vélemény szerint az euróövezet hamarosan recesszióba csúszik, míg az Egyesült Államok elkerüli a visszaesést – írta cikkében a Bloomberg.

Amikor tavaly elindult a koronavírus-járványt követő inflációs folyamat, valószínűbbnek tűnt, hogy az Egyesült Államok tartósabb inflációra számíthat majd, mint Európa.  Az energiaválság azonban átrajzolta a képet.

Az euróövezetben az áremelkedés már két egymást követő hónapban is meghaladta az amerikai árnövekedést. A különbség szeptemberben valószínűleg tovább nőtt, hiszen az európai infláció elérte a 10 százalékot. Az amerikai adatok megjelenésére még várni kell pár napot.

Ami még meglepőbb,hogy az egy évre előre kalkuláló közgazdászok szerint az európai infláció az 5 százalék közelében marad, míg az Egyesült Államokban várhatóan 3 százalék körüli szintre esik vissza.

„Az eurózóna inflációja valójában rosszabbnak tűnik, mint az amerikai” – mondja Robin Brooks, az Institute of International Finance, a nemzetközi pénzügyi intézet vezető közgazdásza.

A megkérdezettek 56 százaléka gondolja úgy, hogy végül egyik fél sem jöhet ki győztesen a fegyveres konfliktusból.

Ennek oka az európai földgázpiaci válságban keresendő, amely az orosz importhiány következménye, és ami az ukrajnai háború után még súlyosabbá vált. Ez a villamosenergia-árakat is az egekbe repítette, ami a gazdaság szinte minden szegletében hozzájárult a költségek emelkedéséhez, így az infláció most szélesebb körű és magasabb Európában.

A számokon túl, Európában másfajta infláció van, mint az Egyesült Államokban, hiszen az elszálló nyersanyag árak okozták, nem pedig az óriási fogyasztói kiadások és a szűkös hazai munkaerőpiacok.

Ez a különbség jelentős következményekkel jár a politikai döntéshozók és a befektetők, valamint a háztartások és a vállalkozások számára.

Ez azt jelenti, hogy az európai bankároknak,  akik ugyanazt a módszert – a kamatlábak gyors emelését – alkalmazzák az infláció ellen, mint amerikai kollégáik, kevesebb lehetőségük van a probléma gyökerének kezelésére, és nagyobb a kockázata annak, hogy ezzel ártanak a gazdaságuknak.

A fiskális politika is eltér egymástól, mivel az európai kormányok kénytelenek ösztönző intézkedéseket hozni, hogy tompítsák az emelkedő energiaszámlák okozta krízist. Az európai emberek életszínvonala így pedig még inkább elmaradhat majd amerikaiakétól.

A látszat alapján úgy tűnhet, hogy az amerikai Federal Reserve (Fed), az USA központi bankrendszere és az Európai Központi Bank (EKB) – bár különböző helyzetből és különböző időpontokból indultak – most hasonló úton haladnak.

Mindkettő 75 bázisponttal emelte a kamatokat legutóbbi ülésén. A piacok véleménye szerint mindkettő valószínűleg ugyanezt fogja tenni a következő alkalommal is. Mindketten annak fontosságát említik, hogy a jövőben bekövetkező áremelkedési várakozásokat kordában kell tartani.

„Ami közös a két központi bankban, hogy nagyon a jelenlegi inflációra, a mostani emelkedett számokra fókuszálnak. Nem koncentrálnak eléggé a mögöttes dinamikára, a politika elő- és utóhatásaira” – mondja Brooks.

Várakozásai szerint az euróövezet hamarosan recesszióba csúszik, míg az Egyesült Államok elkerüli a visszaesést, és szerinte ez a kilátás arra készteti az EKB-t, hogy átértékelje infláció elleni küzdelmének megközelítését.

Az uniós ipar energiaellátásának 40 százalékát az orosz energiahordozók biztosították, amelyek az orosz-ukrán háború kitörése óta az EU szankciós politikájának célkeresztjébe kerültek

Az európai bérek lassabban emelkednek mint az amerikaiak, annak ellenére, hogy az árak most gyorsabban növekszenek. Ez egy újabb jele annak, hogy az infláció jobban befolyásolja az életszínvonalat Európában, mint az Egyesült Államokban, ahol sok munkavállaló kapott fizetésemelést a járvány sújtotta munkaerőpiacon.

Egyelőre úgy tűnik, hogy az európai bankárok ugyanolyan elkötelezettek a szigorúbb monetáris politika mellett, mint amerikai társaik.

„A maginfláció valószínűleg tovább fog csökkenni Európában, mint az Egyesült Államokban, részben azért, mert Európa továbbra is szenvedni fog a nagyobb energiaellátási sokktól” – írták a Capital Economics elemzői a múlt hónapban. „Míg arra számítunk, hogy a Federal Reserve 2023 második felében kamatcsökkentést hajt végre, kételkedünk abban, hogy a Bank of England és az EKB 2024 előtt képes lesz erre.”

Az agresszív európai fordulat nem akadályozta meg a kontinens fő valutáinak zuhanását, ami növeli az importált infláció költségeit.

Augusztus közepe óta a Fed és az EKB közötti kamatláb különbségére vonatkozó piaci várakozások csökkentek, mivel az utóbbi jelezte, hogy gyorsabb emelések vannak kilátásban.

Ez azonban nem állította meg az euró esését: a dollárral szemben további 5 százalékot zuhant az említett időszakban.

A befektetők lényegében arra fogadtak, hogy a mai inflációs energiasokk különbözni fog attól, mint ami az 1970-es években a nyugati gazdaságokat mindenütt sújtotta – mert most, az akkoriakkal ellentétben, az Egyesült Államok olyan energiaóriás, amely saját maga állítja elő az üzemanyagot, míg Európának még mindig máshonnan kell vásárolnia.

Ez a megosztottság a költségvetési politikában is megmutatkozik. Az USA visszavonta a gazdaságélénkítő intézkedéseket, Európának viszont még többet kell adnia belőlük, mégpedig energiatámogatásokkal, hogy enyhítse a fennálló problémát, és biztosítsa, hogy az emberek ne fagyjanak meg otthonaikban, és a vállalkozások ne álljanak le a következő télen.

Dario Perkins, a londoni TS Lombard makrogazdasági előrejelzési tanácsadó közgazdászának becslése szerint ennek költségei a GDP legalább 5 százalékát teszik ki évente.

Az egyik valószínű eredmény:

az előrejelzések szerint az euróövezet együttes költségvetési hiánya idén nagyobb lesz, mint Amerikáé – a 2008-as gazdasági világválság előtti idők óta először fordul elő ilyen.

Németország a múlt héten bejelentette, hogy további 200 milliárd eurót vesz fel hitelként a földgázár-korlátozások költségeinek fedezésére. Az Egyesült Királyság, ahol az új miniszterelnök, Liz Truss azzal ijesztette meg a piacokat, hogy adócsökkentést és energiatámogatásokat javasolt, úgy tűnik, még nagyobb hiányra készül.

A terv komoly piaci felfordulást okozott és negatív hitelminősítői lépéshez is vezetett.

Perkins szerint az extra költségvetési kiadások segítenek elkerülni egy olyan mély visszaesést, amely arra kényszerítené az európai bankárokat, hogy teljes fordulatot vegyenek, és felhagyjanak a hitelfelvételi költségek magasan tartására irányuló terveikkel. Az eredmény egy olyan politikai kombináció lesz, amely teljesen ellentétes a járvány előtti évtizeddel, amikor a megszorítások nulla kamatlábbal párosultak.

Most egy gyökeresen más világban élünk, a költségvetési és monetáris hatóságok egyfajta „kötélhúzásra” készülnek – véleményezte a jelenlegi helyzetet Perkins, és hozzátette: „minél inkább lazítanak a kormányok, annál jobban aggódnak a központi bankok az infláció miatt, így annál inkább szigorítani fognak”.

A kiemelt kép illusztráció. Forrás: hirado.hu