Új arcát mutatja ősszel a makói Maros-part – GALÉRIA
Gombák bújnak meg a fűben a kíváncsiskodók elől, és a gyönyörű Maros mindig tárt karokkal fogad bennünket, ősszel is.
Kalandra fel! A Maros-part ezer arcát mutatja nekünk egész évben. Felfedezni valók tömkelege vár ránk a kissé hűvösebb idő beálltával is a makói Kalandparton. Csütörtökön, kora délután egy riadt cica menekült a fák közé, amikor meghallotta, hogy érkezem. Nem tudom, hol bújt el, a lépcső alatt, vagy a napágyak között, azt sem, mi dolga volt ott éppen. Sütkérezni szeretett volna a meleg szeptemberi napfényben? Halakat lesett? Ijedten inalt a fák közé. Egyedül az enyém maradt a part.
Nem sokkal ezelőtt még emberek nyüzsögtek itt, sétáltak be a sekély vízben a folyó közepéig, gyerek ricsaj, csobbanások töltötték a homokos partot. Most inkább csend van, a víz csobogása, bogarak, madarak zümmögnek, csivitelnek.
A napfény megtörik a vízen, néhány palackot visz a víz. Remélem nem túl sokat. A napernyőket beszedték, néhány napágy még vendégeket vár. Jó megpihenni rajtuk, közben nézni a vizet. Az egyik olyan nyomot hagyott a homokban mint a szánkó, valaki a parthoz közelebb húzta.
Máshol kis autó várja gazdáját, biztosan elmaradt a nyári játék közben, egy kopott strandpapucs figyel mellette, és kincsek! Kagylók! Talán pici kezek hozták őket a partra még valamikor.
A fűben, odébb kis, barna gombák növesztik kalapjukat. Talán meg is emelnék, ha tudnának köszönni. De inkább szégyenlősen bújnak el. Mintha azt suttognák: ne bánts, nagyra akarunk nőni!
Még 1-2 sárga kikirics is akad, van ami már elnyílt, és a kis magok utazásra készen ülnek a zöld virág- felszállópályán. Talán épp egy kívánsággal repülnek majd tovább. A víz fölé, a Maros fölé, ami az ősz kezdetén is gyönyörű. Talán itt, Makónál a legeslegszebb.
Galéria:
