Ifj. Lomnici Zoltán: Márki-Zay kampányát átláthatatlan és tisztázatlan hátterű külföldi szervezetek finanszírozták

Az alkotmányjogász szerint a külföldi támogatók mindig konkrét és jó megfogalmazható – általában politikai vagy gazdasági okkal – finanszírozzák a magyar politikát. Ez finoman szólva is aláássa a függetlenségről, átláthatóságról és népfinanszírozásról felépített hamis imázst. Ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég jogi szakértője úgy véli, e tekintetben is rendkívül pikáns, hogy erős, már-már kísérteties a hasonlóság Márki-Zay Péter megnyilvánulásai és Alexander Soros, valamint a Nyílt Társadalom Alapítványhoz köthető NGO-k és kapcsolódó személyek kijelentései között. A Promenad24 interjúja!

Mint arról a Promenad24 az elmúlt napokban beszámolt: látványosan ugyanabból a kottából játszik Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere, mint a Soros-birodalom trónörököse, Alexander Soros. A volt miniszterelnök-jelölt nemcsak abban ért egyet a milliárdos spekuláns, Soros György fiával, hogy az Oroszország elleni szankciók működnek és hatásosak, de a jelek szerint a háborús helyzettel és az orosz atompotenciállal kapcsolatban is egy követ fújnak. Bemutattuk: Alex Soros a nyáron fejtegette, hogy nem lehetséges békekötés a hadviselő felek között, ezért ha a Nyugat túllépne végre az orosz atomfegyverek miatt érzett félelmén, akkor egy olyan beavatkozás is elképzelhető lenne, mint amilyen a délszláv háborúban történt. Márki-Zay vasárnap Facebook-videójában ugyanezt azt sugallta: nem kell annyira tartani az „impotens” és „gyenge” orosz hadsereg atomcsapásától, egyébként is az angol, a francia vagy az amerikai hadsereg „megenné reggelire az orosz haderőt”. Mi állhat annak hátterében, hogy megdöbbentő a hasonlóság Alexander Soros és Márki-Zay Péter véleménye között. Lehet-e mindennek köze ahhoz, hogy az ellenzék volt miniszterelnök-jelöltje mintegy 2 milliárd forintos támogatást kapott Amerikából, a Magyarország és a régió ellen nyílt befolyásolási kísérleteket folytató Soros-szervezetekhez közel álló finanszírozóktól? Mindezekről kérdeztük interjúnkban ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogászt, a Századvég jogi szakértőjét.

Mit gondol Márki-Zay Péter Oroszországról, az orosz hadseregről, az orosz atompotenciállal kapcsolatos, a vasárnapi Facebook-videójában tett kijelentéseiről, mit üzennek ezek önnek?

Hazánk érdeke tekintetében vitatható a kijelentés, hiszen ahogyan azt a választási kampány során a baloldal politikusai által tett nyilatkozatok is tették, a korábbi listavezető mostani megnyilvánulása sokak szerint a háborúba sodródás veszélyével fenyeget. Érthető, hogy az ex-miniszterelnök-jelöltnek most nagyot kell mondania, hiszen egy vesztes választás után kell a szűkülő baloldali politikai térfelén a fennmaradásért küzdenie.

Alexander Soros hasonló jellegű megnyilatkozásait a hazai sajtó háborús uszításként értékelte. Értékelhetők-e így Márki-Zay Péter gondolatai is? Fogalmazhatunk-e úgy, hogy a magyar baloldal volt miniszterelnök-jelöltje is a háború kiszélesítése, a Nyugat háborús beavatkozása mellett kötelezte el magát?

Még a nyár folyamán nyilatkozott úgy Alexander Soros, hogy a háború csak az egyik fél totális győzelmével zárható le. A rideg valóság azonban az, hogy egy ilyen célú nyugati beavatkozás, a harmadik világháborút hozná el régiónkba, hiszen ennek hadszíntere bizonyosan Európa volna. Az eddigi elhibázott uniós szankciós politikának hála (melyről Hódmezővásárhely polgármestere többször is elmondta, mennyire jónak tartja azokat, mert szerinte igenis működnek, ezt ilyen bizonyossággal rajta kívül a magyar baloldal berkeiben senki nem merte mondani) már most rosszul áll kontinensünk, míg az orosz félnek tulajdonképpen ezzel garantáltunk jelentős extra bevételeket, nem is beszélve arról, hogy az elhibázott szankciók elősegítették Kína és Oroszország közeledését. A globális erőviszonyokat illetően azonban egy világháború megvívása még így is a lehető legrosszabb opció volna.

Soros Györgyhöz köthető szervezetek mintegy 2 milliárd forinttal támogatták Márki-Zay Péter és a baloldal kampányát. Márki-Zay a hazai politikai életben gyakorlatilag egyedüliként, a leghatározottabban képvisel olyan, szankciópárti és háborús álláspontot, mint ezek a szervezetek, mint Alexander Soros. Mi lehet az összefüggés?

Mint látható erős, már-már kísérteties a hasonlóság Hódmezővásárhely első emberének megnyilvánulásai és Alexander Soros, valamint a Nyílt Társadalom Alapítványhoz köthető NGO-k és kapcsolódó személyek kijelentései között. Felmerül a kérdés, vajon mennyi köze van ehhez azoknak a külföldi forrásoknak, melyeket az ellenzéki összeborulás miniszterelnök-jelöltje egyre valószínűbb módon kapott az április 3-i választások kampányára.

Ön szerint vethet-e fel aggályokat, hogy külföldről – sajtóinformációk szerint a titkosszolgálatokhoz és a Soros-szervezetekhez közel álló támogatók – csaknem 2 milliárd forinttal segítették az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének kampányát?

Fontos és szükséges eleme a képviseleti demokráciának, hogy a választott vezetők külső befolyástól mentesen végezhessék munkájukat, a választópolgárok felé tartozzanak felelősséggel, kizárólag az ő érdekükben fejtsék ki tevékenységüket.

A sajtóban az elmúlt hetekben napvilágot látott információk szerint az ex-miniszterelnök-jelölt kampányát átláthatatlan és tisztázatlan hátterű és finanszírozású külföldi szervezetek támogatták súlyos pénzekkel, amely tény finoman szólva is aláássa a függetlenségről, átláthatóságról és népfinanszírozásról felépített hamis imázst.

Ön szerint az ilyen nagyságrendű külföldi támogatás mennyiben határozza meg, mennyiben befolyásolja egy politikus álláspontját, munkásságát?

Az uniós csatlakozáskor az ország piacának megnyitása adott alapot számos támogatásnak, vagy a feltörekvő demokratikus mozgalmak a rendszerváltáskor. Néhány dolog mindegyikben közös: a támogatott ügyeknek, szervezeteknek, személyeknek van külföldön is értelmezhető politikai, gazdasági relevanciája és a támogatóknak konkrét és jól megfogalmazott érdeke fűződik hozzájuk (például új piac szerzése vállalataiknak vagy társadalompolitikai és kulturális programjuk terjesztése).

Jelen esetben is valahol csendesen lapulhat meg az érdek, ami lehet a demokratikusan megválasztott magyar kormány meggyengítése, a külföldi érdek hazai propagálása, elfogadtatása és érvényesítése, kultúrpolitikai megfontolások, de lehet szimpla megtévesztés is. Aki azt mondja, hogy csak jószándék és segíteni vágyás vezeti, aki politikai mozgalmakat külföldről finanszíroz, az vagy nem rendelkezik olyan szellemi adottságokkal, amelyek feljogosítanák őt a közhatalom viselésére, vagy pedig nem az őszinteség és szolgálat szellemében politizál, hanem önös céljait kergeti. Bármelyik legyen is a helyzet, az országnak egyik sem érdeke.

Elképzelhetőnek tartja-e, hogy – mint Márki-Zay állítja – a külföldi finanszírozók egy ekkora mértékű támogatásért cserébe nem kérnek semmit?

Nem reális az a feltételezés, hogy ingyenes „mikroadományokról” lenne szó az ominózus esetben. Egyetértek továbbá Dr. Kosik Kristóf ügyvéddel, aki e körben kifejtette, hogy már azzal megvalósult a tiltott pártfinanszírozás, hogy Márki-Zayék kampányfinanszírozásra használták az egyesületi támogatást, kikerülve a párttörvényt. Szerinte az eset kapcsán felmerülhet a pénzmosás és a költségvetési csalás gyanúja is, illetve az ügy mindenképpen komoly nemzetbiztonsági kockázatot hordoz magában. Ez utóbbiban is osztom a kollegám álláspontját.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt