Fogarassy Judit Boldog Gizella-díjas: a tánc a lélekből fakad és a lélekhez szól

Negyvenkét évet töltött el a táncművészet szolgálatában Fogarassy Judit balettmester, koreográfus, táncművész. Az idei Boldog Gizella-díjast mindig az vezérelte, hogy a tánc örömét, ezt az életérzést és tudását tovább adja tanítványainak. Mi több, koreográfiái ő maga, és vallja, a tánc gyógyír és mindenen átsegít. Fogarassy Judittal életpályájáról, a tánc mibenlétéről, egy-egy koreográfia megalkotásáról, sikerekről, vásárhelyiségről és további terveiről is beszélgettünk.

Útépítőmérnök családból származik, mondhatni, többen is ezt a pályát választották hivatásul, és ő is ezt is tanulta egyébként. Mert bár édesapja művészet kedvelő is volt és művészi vénával megáldott – és a kis Judit otthonában  esténként  sok festőművész és irodalmár megfordult – Kohán György, Füstös Zoltán,Prohászka József, Fodor József, Szalay Ferenc, Zoltánfi István – édesapja azt vallotta, a művészetből nem lehet megélni, egy „komoly” szakmát kell tanulni.

Ugyanakkor Fogarassy Judit „pályafutása” már 3 évesen elkezdődött, ekkor Till Elza néni balett iskolájában sajátította el a harmonikus mozgást – emlékezett vissza a balettmester.

„Akkor még senki sem gondolta, hogy a kezdő, botladozó lépésekből egy életre szóló hivatás lesz” – nyilatkozta portálunknak.

A mozgás a későbbiekben is az élete része volt, az általános iskolai évek alatt talaj-és szertornázott.

Középiskolai tanulmányait Békéscsabán, a Vásárhelyi Pál Út – Híd és Vízműépítési Technikumban folytatta,, ahol kollégista volt.

„Szabadidőben be lehetett kapcsolni a rádiót, és a könnyűzenei programokra hangolva, mi rögtön táncra perdültünk. Egymást tanítottuk táncolni. Időnként, vasárnaponként elmentünk a Balassi Művelődési Házba Ötórai Teára. Nyíri Lajos bácsi, az akkori Békéscsabai Társastánc Klub vezetője minden rendezvényen jelen volt, és figyelte a táncoló  ifjúságot. Közülük, a táncparkettről  válogatta, és toborozta a klub tagságát. Ő figyelt fel a mozgásomra, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem táncolni? És, volt! Ez még mind hobbi szinten történt. Közben  az Állami Zeneiskola zongora tanszakán utolsó éves növendék voltam. Mindig a kultúra közelében voltam, különböző formában jelen volt az életemben.Rengeteget profitáltam a műszaki iskola elvégzéséből, de mindig tudtam, hogy ez nem az a szakma, amit egy életen át szeretnék művelni” – emlékezett vissza a koreográfus.

Néhány műszaki pályán töltött év után házasságkötés kapcsán került ki az Amerikai Egyesült Államokba, ahol egy kihívásokkal  és lehetőségekkel teli új élet várt rá.

„Először a nyelvet kellett olyan szinten elsajátítanom, hogy a felsőfokú tanulmányaimat elkezdhessem az egyetemen. Miközben az utamat kerestem, lehetőségem nyílt arra, hogy a nyelvtanulás mellett kipróbáljam magam a képzőművészet területén is. A szövés és a textil képek készítése közel állt hozzám, és egy év tanulás után az elkészült munkáimból volt egy önálló kiállításom az egyetemen. Miután felvételt nyertem a Minnesota Southwest State University tánc szakára, ettől kezdve az útkeresés befejeződött, és mindent alárendelve ennek a gyönyörű, ám nem könnyű pályának,  sok-sok munkával elkezdődött egy új életút megvalósítása. Az egyetemen a tánc tanszakkal párhuzamosan az angol – francia nyelvszakot is elvégeztem, így a táncművész diploma mellett a bölcsész végzettséget is megszereztem. A tánc tanszakon rendkívül sok ismeretet szereztünk, nemcsak koreográfiát tanultunk meg írni és a tánc technikai részét sajátítottuk el, de minden mást is, ami a színházhoz tartozik: megtanultuk, hogyan kell sminkelni, jelmezt választani, tervezni, hogyan kell bevilágítani a színpadot. Nagyon sokrétű képzést kaptunk. Az egyetemi évek befejezése után a Varga’s Dance Company táncosa voltam, miközben tanítottam és koreografáltam. Posztgraduális tanulmányaim során a tánc különböző területein világhírű mesterek iskoláiban képeztem tovább magam” – részletezte.

Így jutott el New Yorkba a Luigi Jazztánc Stúdióba, Martha Graham modern balett iskolájába, Chicagoban  Gus Giordano jazztánc stúdiójába, a San Francisco State University-re – a filmekből ismert-  Nicolas Brothers-től step táncot tanulni , és Minneapolisba az Andahazy Balett Iskolában  klasszikus és karakter balett ismereteit tovább fejleszteni.

„Öröm volt számomra fáradhatatlanul  tanulni, és újabb szakmai kihívásokat teljesíteni. Az a sokoldalú tudás, és ismeretanyag, amit csak ott és akkor kaphattam meg, meghatározta a további életutam”

Miután 1980-ban visszatért Magyarországra, városunkban a Petőfi  Művelődési Központban kezdte el a táncpedagógusi pályát. Az általa művelt jazztánc és modern balett műfaj akkor még ismeretlen volt hazánkban, intézményi keretek közt sehol nem tanították.

„Az egész tevékenységem a külföldön megszerzett ismeretanyagra épült, és mai napig is az oktatási rendszerem alapját képezi.  Miután akkor csak a Magyarországon hivatalosan elismert táncműfajokat lehetett oktatni, így ahhoz, hogy dolgozhassak, mindent elölről kellett kezdenem. Ez nehéz, küzdelmes időszak volt, de ma már látom, hogy semmi nem történt véletlenül. Újra tanulni kezdtem, de ekkor már a táncpedagógusi munkám mellett. Az Állami Balett Intézet táncművészként honosította a külföldön szerzett diplomámat. Ezt követően ebben az intézményben  megszereztem a balettmesteri képesítést, majd utána a társas és versenytánc pedagógusi végzettséget , valamint  a Testnevelési Egyetemen az akkor még újnak számító aerobic oktatói képesítést is. Mindez Budapesten történt, ahol sok új szakmai ismeretségre tettem szert, ezáltal több új munkalehetőségem is adódott  az ország különböző területén. Több vidéki és pesti tánctársulatnak készítettem el a verseny koreográfiáit, és rendszeresen tanítottam vidéken is” – mesélte.

Nincs olyan középiskola, amelynek báli táncát ne készítette volna el, a Németh László Gimnáziumban pedig 21 éve készíti a koreográfiát a végzősöknek. Számos iskolai musicalt készített, a saját tánciskolájának vezetése mellett.

„Ez nem az a foglalkozás, amit 8 órában be lehet határolni. Számtalanszor van, hogy leülök koreográfiát írni, de nem jut eszembe semmi. Majd az éjszaka közepén felébredek, elindul a gondolatmenet. Ilyenkor fel kell kelni és leírni, mert azok a gondolatok és érzések soha nem jönnek vissza. Én az állami balett intézetben tanultam táncírást, amit nagyon kevesen ismernek és tudnak ma már. De miután valamit megálmodok, ezt még a táncosaim testére is kell szabni és a képességeikhez igazítani. Ami aztán menet közben megint tovább formálódik”

– részletezte Fogarassy Judit arra a kérdésünkre, hogyan is alakul és születik meg egy-egy koreográfia.

Mint fentebb írtuk, nincs olyan középiskola, amelynek ne készített volna báli táncot, a Németh László Gimnáziumnak pedig már 21 éve alkot. Mint mesélte ezzel kapcsolatban, mindig egyeztet, mit szeretnének a diákok, de ez általában kimerül a keringőnél a diákok részéről, és akkor jön ő, a saját ötleteivel és arra buzdítja a végzőseket, ne kommersz valami legyen a nyitótánc. ” Igencsak nagy örömmel fogadják a javaslataimat mindig a fiatalok, és mikor látják, miként testesülnek meg ezek, nagyon szívesen csinálják is.”

A tánc számára maga az öröm, a mozdulatokon keresztül fejezik ki a táncosok az érzéseiket, a lélekhez szól és vallja, a tánc gyógyír is mindenre.

„Mindig a táncból merítettem erőt, ha krízis helyzetben voltam. Feloldott minden stresszt, át tudtam magam adni a mozgás örömének mindenkor. Hiszem azt, ha többet nem is, ezt át tudtam adni a tanítványaimnak” – mesélte Fogarassy Judit, aki egyébként nagyon büszke tanítványai sikereire.

„Kivétel nélkül minden tehetséges tanítványom felvételt nyert Pécsre a művészeti középiskola balett tagozatára. Büszke vagyok még arra is, hogy tehetséges tanítványaimból létre hoztam egy táncszínház jelleggel működő társulatot, akikkel számos országos és nemzetközi versenyen rangos helyezéseket elérve kivívtuk a szakma elismerését, és képviseltük városunkat több külföldi országban is. A pedagógusi és az alkotó munka az életem értelmét adta.”

Nem a díjak vezérelték soha

Bár számtalan elismerésben részesült több mint 40 éves pályafutása alatt, ő „csak” a tánc örömét akarta átadni mindig is, ez az élete, és reméli, édesapja fentről büszke rá, és be tudta neki bizonyítani, hogy egy ilyen szakmából is meg lehet élni. Természetesen minden díjért nagyon hálás, a Boldog Gizella díjjal kapcsolatban azt nyilatkozta hírportálunknak, nem várt megtiszteltetés, felemelő érzés és nagy öröm számára, hogy méltónak tartották őt erre a díjra Návay Sándor szobrászművésszel együtt. „Nagy meglepetés volt és a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna”– mesélte a rangos díjjal kapcsolatos érzéseiről. És mint megtudtuk, a vásárhelyiség is nagyon sokat jelent számára:

„42 évet töltöttem eddig városunkban a táncművészet szolgálatában. Bármerre jártam a világban, a vásárhelyi életérzés, a város szeretete mindig visszahozott ebbe a városba. Itt tettem meg az első táncos lépéseimet, és itt teljesedett ki a pályafutásom. Kibontakozhatott az a tevékenység amit szeretek, átélhettem az alkotás örömét, s ezt az érzést tanítványaimon keresztül tovább adhattam sok-sok vásárhelyi fiatalnak.

Tehetségekben nagyon gazdag ez a város, legyen az képzőművészet, színművészet, irodalom, zene. Talán valamit én is hozzá tudtam tenni, hogy a táncművészet által színesebb legyen ez a paletta.„

Fogarassy Judit a Boldog Gizella díjátadón mondott köszönőbeszédében pedig egy olyan idézetet hozott Seregi László magyar Kossuth-díjas táncos, koreográfustól, amelyet ő is magáénak vall, az utolsó szóig és amelyet mindig Seregi mondott tanítványainak, mielőtt színpadra léptek:

„Szerezzetek örömet azoknak, akik néznek titeket. Hirdessétek a szépséget, az igaz emberséget, a szív melegét, a békességet! Táncoljatok, énekeljetek, mosolyogjatok a világra. A gonoszság nem tud táncolni, a háborúkat nem mosolyogva vívják. Álljatok ellent a gyűlöletnek, a tánc gyógyír, a tánc boldogság, a tánc fiatalság. Én minden mozdulatomat e célért hoztam a világra.”

Fogarassy Judit idén szeptemberben – a pandémia alatti kihagyás után – tovább folytatja munkáját saját tánciskolájában.

Szerkesztőségünk ezúton is gratulál a díjhoz és köszönjük, hogy ennyit adott munkájával Vásárhelynek!