Návay Sándor: engem az alkotás öröme vitt mindig tovább

Az idei Boldog Gizella-díjas szobrászművésszel az életéről, alkotásról, múltról és jelenről beszélgettünk.

Az 1955-ben született szobrászművész tősgyökeres hódmezővásárhelyi, itt nőtt fel, itt járt általános iskolába – ahol felfigyeltek rá, milyen jól rajzol -, és jelenleg is itt él. Tudatosan kezdett el a rajzolással foglalkozni, és továbbtanuláshoz a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakgimnáziumot választotta. Azonban szülei féltették gyermeküket, akinek naponta ingázni kellett volna Szegedre. Ezért a helyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumba íratták be. Őt viszont másfelé húzta a szíve, fél év után otthagyta a gimnáziumot, és féléves gyakorlás, felkészülés után sikeresen felvételizett a szegedi művészeti középiskolába.

A főiskolára az első két évben nem sikerült bejutnia, így elment a helyi porcelángyárba dolgozni. A harmadik évben végre felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Szabó Iván lett a tanára. Itt ismerkedett meg Návay Sándor a bronzöntéssel. A szobrászatban az alkotás folyamata, az anyaggal való kísérletezés érdekelte, hogy az elejétől a végéig meg tudjon oldani bármit. 1981-ben fejezte be a főiskolát, majd a nyíregyháza-sóstói művésztelepen alkotott, amikor egy kollégájával megbízást kaptak a debreceni gyógyfürdőtől. A 8 méter magas acélplasztikák a fedett medencék belső levegőcseréjének esztétikus megjelenítését szolgálják. Félköríves ülőpadokat is készített mellé, amik a mai napig megtalálhatók a fürdőben. Ez a megrendelés volt az első nagyobb munkája.

A művész több alkalommal is hónapokat töltött a nemzetközi Iserlohn művésztelepen. A 80-as években még 35-40 munkája került kiállításra, ami a 2000-es évekre 150-200 szoborra, kisplasztikára duzzadt.

Képzőművészeti kisplasztikák

Az első alkalommal 1993-ban, majd évente megrendezett állattenyésztési kiállításokra az akkori vezérigazgatóval, Egyed Bélával, azt találták ki, hogy minden kiállításon egyedi képzőművészeti érmeket, kisplasztikákat kapjanak a díjazottak. Ez a hagyomány máig megmaradt, az esemény Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok néven 2023-ban lesz kereken 30 éves.

Ne feledkezzünk meg a Boldog Gizella-díjakról sem, amiket ő készít minden évben. Különleges módon, ezúttal magának kellett megformáznia az egyik idei díjat.

A szobrászat egy tanulási folyamat

Több megrendelésen dolgozott ezután – szobrok, kisplasztikák, domborművek, emléktáblák.

Szabó Iván – a mestere – nagyon szeretett lovakat, szép aktokat megformálni, ez rá is átragadt. A szobrászművész főleg ennél az ábrázolás formánál maradt, hol hagyományos, naturális, hol elvonatkoztatott kifejezésmódban. Mai napig kedvenc témája minden lóval kapcsolatos ábrázolásmód. Munkáit maga önti bronzba. Elárulta, hogy van egy olyan viaszveszejtéses technikája, amivel szinte légiessé lehet tenni ezt a kemény anyagot. Ezt a tüzet és mozgékonyságot próbálja beletenni bronz munkáiba.

Alkalmazkodni kell a megrendelőhöz, de azért próbáltam mindig az elképzeléseimet is beletenni az alkotásba

– vallja a művész. Sosem zavarta, ha bele szóltak a munkájába, mert mindig sikerült kompromisszumra jutnia. Makóra is szeretett volna egy szobrot, de az végül nem került engedélyezésre.

Volt olyan is, hogy majd 15 évig húzódott egy munkája – az ötleteléstől a megvalósításig, majd a szobornak megfelelő hely megtalálásáig -, ami a szegedi Dóm kertjébe került. A tavaly felavatott mészkőből és bronzból készült kompozíció a hortobágyi kényszermunkatáborokba elhurcoltakra emlékezteti az utókort.

Návay Sándor nem szeret címeket adni műveinek. Olyan munkákat kedvel, és szeret maga is készíteni, amik közérthetőek, és megérintik az embereket.

Ágaskodó ló mint művészi jelkép

Szívének kedves egy négy évig készült, kis negyvencentis szobra. Érdekessége, hogy a szobor megáll a talpán, és fejre fordítva is. Ha volt elég munka a ló talpán állt, ha nem, akkor a fején.

Hol lent, hol fent, de mindig talál valami újat az ember

– mesélte lapunknak.

Návay Sándor sosem érezte úgy, hogy nem tudná tovább csinálni, akár kapott megbízást, akár nem. A szobrász jelenlegi párja, – harmadik felesége –, akivel 12 éve együtt vannak, szintén képzőművész, ikonokat, olajképeket fest. Együtt járnak még manapság is művésztelepekre. Több művésztelepnek alapító tagja. Két lánya közül az idősebbik számítógépes grafikus, a fiatalabb pedig cukrász – árulta el.

A Boldog Gizella-díjról           

A kitüntetést augusztus 19-én ünnepélyes keretek között adták át a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban. A művészt elmondása szerint meglepte a díj, még nem volt része hasonlóban. Nagyon örült neki, és köszöni a vásárhelyieknek.

Nyugdíjas éveiben több munkája van

Mióta nyugdíjba ment, még több megbízást kap Návay Sándor. „Ez fordítva lett volna jó, ha a harmincas éveimben lett volna ennyi munkám” – mondja nevetve a művész.

Ez egy olyan terület, ahonnan nem úgy megy nyugdíjba az ember, hogy ezentúl nem csinál semmit. Engem az alkotás öröme vitt mindig tovább, és az is fog mindig tovább vinni. Addig csinálom, amíg bírom.

Návay Sándor szobraival, kisplasztikáival rendszeresen részt vett hazai és nemzetközi kiállításokon, de több egyéni kiállítása is volt. Köztéri művei megtekinthetők Hódmezővásárhelyen, Debrecenben, de találhatók alkotásai hazai és külföldi múzeumok gyűjteményeiben is. Alapítója a Nemzetközi Bronzöntő Művésztelepnek és a Jáki Művésztábornak. Tagja a Művészeti Alapnak, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének.

További termékeny alkotást kívánunk, és hogy a ló mindig a talpán álljon!