Újra találkoztak az egykori Erzsébeti iskola diákjai

5 évvel ezelőtt gyűltek össze, hogy felidézzék közös, szép emlékeiket az iskoláról. Most ismét találkoztak.

Szombaton tartották a találkozót a Manna Parkban Vásárhelyen. Korosztálytól függetlenül vártak mindenkit, aki egykoron a régi iskolába járt.

Dani Istvánné Bordás Zsuzsanna, az esemény egyik szervezője elmondta: másodikig járt az iskolába, 2016-ban rendezgette otthon a képeket, és akkor akadt rá az akkori osztályképükre. Kitette Facebookra, és ráírtak, hogy szervezzenek osztálytalálkozót. 2017-ben így találkozott a régi közösség az Erzsébeti iskolánál. Most, 5 éve leteltével újra megszervezték.

Portálunknak kifejtette:

Most olyanok is jöttek, akik az előző találkozón nem voltak, nagyon örülök a szíves viszontlátásnak. Januárban ismét felkerestem a Facebookon az ismerősöket, egykori iskolatársakat a kérdéssel, hogy találkozzunk-e újra. Úgy nézett ki, van rá igény. Olyan 50 személyt vártunk ma ide, egy kis közös ebédre, majd beszélgetésre, emlékidézésre.

Héja Lászlóné még most is Erzsébeten él. Elmondta:

Nekem nagyon jó élményeim vannak, emlékszem, hogy nagy sárban, hóban is gyalog mentünk iskolába, olyan 3 kilométerről, egymásra vigyáztunk. Összevont osztályok voltak még akkor, együtt tanultak a hasonló korúak. Jó érzés a régi iskolatársakkal találkozni.

Az összejövetelen lehetőség volt a jóízű beszélgetésekre, előkerültek az unkokák, gyermekek fényképei, és a régi közös fotók. Megemlékeztek azokról is, akik már nem lehettek közöttük, és felidézték a régi tanáraik emlékét. Szó esett Szente Varga Gergelyről, Csányi Józsefről, Patócs Anikóról, Ádókné Benkő Zsuzsannáról, Nagy Rébék Ferencről, Mónus Ernőné Iduskáról, is.

Köszöntő beszédében Dani Istvánné Bordás Zsuzsanna kiemelte:

„Sokat jelent az a munka, amit itt végeztek a tanítók. Ők voltak, akik nemcsak a katedrán állva, a kötelező tananyagot belénk plántálták, nemcsak a szorzótáblák, betűk írására, olvasásra tanítottak, hanem a közösségben való helytállásra, becsületre, emberségre is… Nekünk nagyon sok szép emlékünk van innen, amiket nagyon szépen köszönünk. Ezeket sosem felejtjük el. Hálásan köszönjük a tanítóinknak, tanárainknak és minden dolgozónak, amivel segítettek bennünket és az iskola működését.Ebben a kis falusi iskolában arra törekedtek, hogy olyan embert faragjanak belőlünk, aki helytáll felnőttként, becsületes tagja lesz a közösségnek, ahova az élet sodorja.”

 A találkozón az elhunyt barátok, tanárok emlékére mécsest gyújtottak. Szerették volna a régi iskolában tartani most is a találkozót, mint 5 évvel ezelőtt, de sajnos már annyira rossz állapotban van, hogy nem tudták ezt megtenni.