Klímapolitikai Intézet: a sikeres mezőgazdaság jövője a digitalizáció és a robotizáció

A sikeres mezőgazdaság jövője a digitalizáció és a robotizáció, azaz a precíziós eszközök alkalmazása, mivel ez már a vetésnél jelentősen befolyásolni tudja annak hatékonyságát, illetve később az állomány fejlődésének dinamikáját is – mutat rá a Klímapolitikai Intézet legfrissebb tanulmánya.

    A pénteken kiadott elemzésben jelezték, már most fel kell készülni a következő évtizedek szélsőségeire, mert a klíma megváltozása és az időjárás szélsőségei fogják meghatározni a következő évtizedet a mezőgazdasági ágazatban Magyarországon is. Egyszerre kell felkészülni a hőstresszre, a szárazságra, a csapadékintenzitás növekedésére és a zivatarok okozta szélsőségekre a vegetációs időszakban, különösen nyáron.

    Kiemelik: mind rövidtávon, mind hosszútávon az öntözés önmagában nem jelent elégséges megoldást a szárazságra és az aszálykárokra. Csak úgy lehet az időjárás és a klímaváltozás szélsőségire felkészülni, ha több alternatív technikát és technológiát egyszerre vet be a hazai agrárszektor, illetve a központi döntéshozatal a szakemberekkel, kutatóközpontokkal, gazdálkodókkal kooperálva régiónként, helyi szinten próbál megoldást találni és segítséget nyújtani.

    Az intézet fontosnak tartja már a közeljövőben kihasználni azt az adottságot, hogy Magyarországnak világviszonylatban is egyedülálló növényi génbankja van(Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ, Tápiószele), és folyamatosan tud nemesíteni és fejleszteni a változó klímához, illetve időjáráshoz alkalmazkodó vetőmagokat. Megjegyezték: azonban önmagában a fajtaválasztás csak részsiker, az egész technológiai rendszer átalakítására van szükség a talajműveléstől, az intelligens gazdálkodáson át a növényvédelemig. A talaj ugyanis mindennek a kulcsa, ha képes megtartani a vizet, akkor a növények kisebb károsodással vészelhetik át a csapadékhiányos időszakokat.

    Kitértek arra, hogy hazánkban jelenleg 4,3-4,4 millió hektár áll művelés alatt, ebből alig több mint 2 százalékot, nagyjából 100 ezer hektárt öntöznek. A legambiciózusabb tervek az arányt két-háromszorosára emelnék, ami 200-300 ezer hektárt jelent, ennél többet reálisan nem is lehetne bevonni.

    Az elemzés szerint minél hamarabb megoldást kell találni a célzott felszíni és felszín alatti víztározásra, a készletek mezőgazdasági és ivóvíz-utánpótlási célú hasznosítására új technológiai megoldásokkal. Másik megoldás a lehulló csapadék betározása (záportározók). A felszíni vízvisszatartás különböző formái a klímaváltozás negatív hatásaival szemben való védekezés leghatékonyabb eszközei. Az öntözés mellett egy vízmegtartási koncepció megalkotása lehet a megfelelő megoldás aszálykárok mérséklésére.

    Megoldás lehet az is a kutatók szerint, hogy a szántóföldi művelést áthelyezik az aszályos régiókból a kevésbé aszályosabba, például az Alföldről a Kisalföldre vagy a Dunántúl síkvidékeire.

    Reneszánsza lehet jelenlegi haszonnövényeink esetében a kevésbé produktív, de stressztűrőbb, rövid tenyészidejű fajták újból termelésbe fogásának, például egyes  szójafajtáknak vagy a tönkölybúzának. Az idei és tavalyi aszály felgyorsíthatják a kukorica visszaszorulását Magyarországon, ma már legalább 300-400 ezer hektáron nem termelhető igazán eredményesen. A szántóföldi termőterület egyelőre 6-8 százalékát kitevő, kukoricatermesztésre mindinkább alkalmatlan terület várhatóan rohamosan nőni fog a következő években a klímaváltozás előrehaladtával – vélekedtek az elemzésben.